Ausztria csak Orbán Viktor távozására várt: ez lehet a terve Magyarországgal, máris átvenné az irányítást – még az EU is félve nézi

Magyar Péter szombati beiktatása nemcsak Budapesten, hanem Bécsben is új politikai lehetőségeket nyithat meg: egy szélesebb közép‑európai blokk gondolatát az Európai Unión belül. A Die Presse egyik friss, Christian Ultsch által jegyzett vezércikke szerint Ausztria számára itt az idő, hogy a magyar kormányfővel együtt gondolkodjon egy „Visegrád plusz” konstrukción, amely túllép a hagyományos visegrádi kereteken. De vajon mit nyerne, és mit kockáztatna ezzel Ausztria?

Ausztria és Magyarország: kihasználatlan közép‑európai potenciál

A kommentár szerint a Tisza elnökének beiktatása fontos pillanat Ausztria számára: most lehetne újraértelmezni Bécs szerepét a térségben, a puszta gazdasági jelenlétről egy tudatos, politikai szövetségépítő szerepre váltva.

A felvetés lényege, hogy Ausztria – a cikk értelmezésében – eddig alulhasznosította a közép‑európai kapcsolatrendszerét, miközben a visegrádi országokkal közös érdekei számos uniós vetületben egyértelműek. A kérdés csak az, hogy egy ilyen blokk hogyan kerülhetné el, hogy Brüsszelben

A „Visegrád plusz” koncepció Ultsch olvasatában azt jelentené, hogy Ausztria – a már létező formátumok, például a cseh–szlovák–osztrák együttműködés mellett – strukturáltan kapcsolódna a visegrádi országokhoz.

Ez nem formális szerződést, sokkal inkább folyamatos politikai egyeztetést, közös állásfoglalásokat és koordinált fellépést jelentene az uniós döntéshozatalban. De miként lehet egyszerre belül maradni a „mag‑Európa” körön, és közben egy külön közép‑európai erőközpontot is építeni?

Közép‑Európa hangja

A Die Presse vezércikke szerint a magyar kormányváltás ablakot nyit arra, hogy a jogállamisági vitáktól terhelt múlt után újraépüljön a bizalom Budapest és a nyugat‑európai partnerek között. Ebben a helyzetben Ausztria „hídszerepe” felértékelődhet: 

• Bécs közvetíthet a visegrádi érdekek és a brüsszeli döntéshozók között, 
• miközben saját regionális súlyát is növeli. 

Kérdés azonban, hogy a régi reflexek – a V4‑ekkel szembeni bizalmatlanság és a blokkoktól való félelem – mennyire fékezik majd az osztrák politikai elitet abban, hogy átvegye az irányítást a régióban, amelynek lehetőségét most Orbán Viktor távozása teremtette meg a számára, részben azzal, hogy Magyarország szuverenista pozíciója gyengült. 

Mi lehet ennek az új szövetségi gondolatnak a tétje?

Ha Ausztria valóban komolyan veszi a „Visegrád plusz” ötletét, az a Die Presse értelmezése szerint nemcsak egy külpolitikai gesztus, hanem stratégiai újrapozicionálás lenne: Közép‑Európa nemcsak piac, hanem politikai projekt is.

Egy ilyen blokk nagyobb tárgyalóerőt biztosíthatna a régió országainak az uniós költségvetés, az iparpolitika vagy a migrációs dossziéknál, ugyanakkor új konfliktusokat is hozhatna a „régi” tagállamokkal.

A következő hónapok választ adnak majd arra, hogy Bécs él‑e a Magyar megválasztása által megnyílt lehetőséggel, vagy a közép‑európai szövetségi terv ismét megmarad egy ambiciózus, de kihasználatlan koncepció szintjén.