Megvalósul Merz rémálma, a németek ülnek a pénzen és nem bíznak a jövőben - ez a magyaroknak sem jó hír

Mikor alig több mint egy éve Friedrich Merz átvette a kancellári posztot, aligha olyan német gazdaságot álmodott, amelynek a képe összeáll a legutóbbi adatokból. Háborús pusztítás nyilván rosszabb volna, de a valóság még így is inkább a rémálomhoz hasonlít: miközben az ipari, külkereskedelmi hanyatlás folytatódik, a reményvesztett németek ülnek a pénzen és nem hajlandók fogyasztani: egyszerűen nem hisznek a jövőben. Közben a lesajnált, kiközösített jobboldali AfD lett az ország legnépszerűbb pártja, szélesedő marzzsal előzve Merz balra tolódott jobboldali CDU-ját.

Merz alatt a németek szakítottak hagyományos költségvetési takarékosságukkal, a tavaly tavasszal elhatározott hatalmas költekezési program kerekei nyikorogva elindultak, a német gazdaság azonban Európa bánatára – beleértve Közép-Európát is – alig mozdult el a recesszió küszöbéről.

A nyűglődés oka nem az, hogy a németek belemerültek volna a félelembe, hogy háború küszöbén állnak – amit a magyar adatok tanulsága szerint a hazai választók zöme sem hitt el –, ennél sokkal mélyebb és hosszabb távú rossz érzések működnek és tartják a világjárvány szintjeihez közeli mélységben a fogyasztói bizalmat.

A problémára – amit az sem tud elfedni, hogy idén tavaszra az iráni háború gazdasági sokkja érkezett meg – rávilágítanak a hétfőn érkezett német kiskereskedelmi forgalom adatai. A németek egyszerűen nem mernek költeni.

Merz nem kap visszaigazolást a német fogyasztóktól

A kormánypárt népszerűségi adatai és a tervezett reformok körüli feszültségek is azt jelzik: a kancellár mandátuma első évében nem kap pozitív visszaigazolást. A kiskereskedelmi adatok a gazdasági fronton is azt jelzik: nem áll helyre a bizalom.

Ha a grafikonra pillantunk, jól látható, hogy a baj nem a február végén kirobbant, energiaválságot okozó iráni háborúval kezdődött. Már az év elejével visszatért a 2020-as évek sorjázó válságai során látott minta. A német háztartások az idén hónapról hónapra kevesebbet fogyasztanak. 

Ha továbbgörgetünk, azt is láthatjuk, hogy a szakadatlan visszaesés immár azt eredményezi, hogy a németek már Merz hatalomra kerülésének időszakánál is kevesebbet fogyasztanak.

Áprilisi adatokról van szó, azóta lepörgött a május is. Április az a hónap volt, amikor több mint kétéves csúcsára pörgött fel a német infláció. Az akkori 2,9 százalékról a múlt hónapban a kormányzati ármérséklő intézkedéseknek betudhatóan 2,5 százalékra vonult vissza, de így is előállt az a mindkét ország számára szokatlan helyzet, hogy a német drágulás a magyarnál gyorsabb.

Az évet azonban még ugyanarról a szintről, 2,1 százalékról indítottuk. Akkor még nyoma sem volt iráni háborúnak, a német kiskereskedelmi forgalom azonban már megkezdte a havi lemorzsolódást.

A megtakarítások nem nőnek jobban, de erős szinten ragadtak

Elégedettek lennénk mi azzal a lemorzsolódott szinttel – mondhatnánk. A németek azonban nem azok, többek közt ezért erősödik az AfD. Ráadásul ha megrendül a német gazdaság előrehaladásának egyik lába, a fogyasztás, annak a hatásai biztosan jelentkeznek a mi régiónkban, sőt egész Európában is – legfeljebb csak ideiglenesen mérsékelhetők.

A fogyasztási láb márpedig megrendült. Ha a német állam költekezni kíván is, maguk a németek a fogukhoz verik a garast. 

A kisebb fogyasztásból arra következtethetnénk, hogy akkor a háztartások valószínűleg többet is spóroltak. 

A fenti számokból azonbab azt látjuk, hogy nem – ami azt tükrözi, hogy a háborús félelmek nem verik a plafont –, de a megtakarítási ráta magas szinten maradt, pedig az EKB kamatai nem követték a német inflációt. Miközben a hitelfelvételi dinamika nem gyorsult érdemben. 

Ami még figyelendő, és egyik sem Merz reménye: a külkereskedelmi mérleg és a tartományi választások

Ami a remélt német kilábalás másik lábát, a külkereskedelmet illeti, az energiabehozatalt megdrágító iráni háború ezen a fronton biztosan nem használ. Emellett a magyart is erőteljesen befolyásoló német ipar gyengélkedése és Németország világkereskedelmi súlyának gyorsuló lemorzsolódása hosszú távú, orvosolatlan bajokat tükröz. 

Ha rákattintunk erre, a német külkereskedelmi mérleg alakulását bemutató a grafikonra és tízéves visszatekintésre nyitjuk, már látszik a tartós baj. Ami az azonnal láthatónál is nagyobb, mivel a német többlet még euróban mérve is zsugorodik, miközben az euró inflálódik – a fő versenytársak (Kína és az Egyesült Államok) pedig növekednek. 

A Bundesbank egy tavalyi publikációjában úgy számították: ha nincs ez a súlyvesztés, csak 2021 és 2024 között a német gazdaság 2,4 százalékponttal nőtt volna nagyobbat. A német növekedés pedig önmagánál is nagyobb növekedéshez segítette a múltban a felzárkózó közép-európai országokat – csak hogy tudjuk, mit veszítünk mi Németföldön.

A német szavazók természetesen nem a Bundesbank tanulmányaiból érzékelik, hogy ők mit veszítenek, hanem a számlájuk alakulásából, a benzinkutaknál, az üzletekben és az ipar szenvedéséről szóló hírekből. A háztartások mindezekből idén eddig azt olvasták ki, hogy kevesebbet kellene költeniük. 

A magyar választók érdekes mód, fordítva, miközben az erre lehetőséget teremtő kormányt menesztették. Konvergálnak-e a megítélések, és miként, látni fogjuk a gazdasági számokból. A közvélemény-kutatások is érdekesek, de országos választást a két országban még évekig nem tartanak. A németeknél három tartományi választás azonban még hátravan az idén, és ezekből is láthatjuk majd, még határozottabb formát ölt-e Merz kancellár rémálma.