Hagyománysértő technológia

A Napster nevű kaliforniai cég olyan szoftvert fejlesztett ki, amellyel a vele internetes kapcsolatban levők a saját tulajdonukban levő CD-lemezek hanganyagát eljuttathatják a központi szerverhez, és cserébe mindazokat a felvételeket le is hívhatják onnan, amelyeket mások juttattak el oda. Mindezért a Napster nem kér egy centet sem, de a szolgáltatás folytán hallatlanul népszerű honlapja hatalmas hirdetési bevételeket hoz. A lemezgyárak felháborodása érthető. Ezek szerint mostantól fogva elvben elég, ha csupán egyvalaki vásárolja meg "jogtisztán" a vadonatúj muzsikát. Az illető azt "fellövi" a Napsterre, és attól fogva mindazok, akik internetes kapcsolattal rendelkeznek, nagy ívben elkerülhetik a lemezboltot, hiszen ingyen hozzájutnak a felvételhez. A gyakorlatot a szerzői jogok durva és nyilvánvaló megsértésének tartják, és követelik a szolgáltatás beszüntetésének bírói elrendelését. Nyilvánvaló azonban az is, hogy ha a szerzői jogok hagyományos alapelveire hivatkozva megpróbálják egész egyszerűen betiltani az új technológiák kifejlesztését és alkalmazását, akkor az hatalmas ellenérdekeltségeket hoz mozgásba, és korántsem biztos, hogy a lemezgyárak bizonyulnak majd az erősebbnek -- derül ki az MTI jelentéséből.

A fellebbviteli fórumnak most azt kell eldöntenie, hogy az ügy érdemi elbírálásáig megerősítse-e az első fokon eljárt bíró azon közbenső végzését, miszerint a Napsternek legalábbis átmenetileg fel kell függesztenie szolgáltatását. A Napster jogászai számos érvet ástak elő annak bizonyítására, hogy szolgáltatásuk nem tekinthető a szerzői jogok megsértésének. Egyebek közt hivatkoznak arra, hogy a CD-forgalmazásra jogosult cégek megkerülésével senki nem hozott üzleti forgalomba semmit. A Napster semmi mást nem tesz, csupán ingyenesen nyilvános rendelkezésre bocsát egy bizonyos technológiát. Erre viszont ellenérvként felhozható, hogy ilyen mennyiségben, külön műszaki feltételek biztosítása mellett már olyan mértékű "cserebere" folyik, hogy az mindeképpen túllép a baráti, ismerősi körben szokványos mértéken.

A Napster az alkudozás során felajánlotta, hogy ezentúl átalánydíjat kér a szolgáltatás igénybevételéért, és ebből kielégíti a szerzői jog által védett jogosultakat, mégpedig a lemezkiadók szövetségén keresztül. Havi 4 dollár 95 centes átalánybevételből a Napster közel 500 millió dollárt tudna fizetni 2001-ben a lemeztársaságoknak.

A felperesek azonban ezt elutasítják, mondván, nem csak a pénzről van szó, hanem "az elvről", a lemez tartalma fölötti rendelkezés jogáról is.