Választási rali után is olcsók a magyar részvények: kijózanodás után folytatódhat a menetelés – ez vár az OTP, a Mol és a Richter papírjaira

Az elmúlt napokban kifejezetten érdekes metszéspontba került a magyar részvénypiac: a globális kockázatvállalási kedv pénteki javulása a közel-keleti feszültségek hétvégi újabb felerősödését megelőzően, a választások utáni hazai eufória és a még mindig látványos értékeltségi diszkont egyszerre dolgozik ugyanabba az irányba – felfelé. A technikai kép rövid távon egyértelműen túlfeszített, de a P/E-alapú alulárazottság és a blue chipek mögötti fundamentumok alapján ez inkább korrekciót hoz magával, mint trendfordulót vetít előre; jó eséllyel nem az emelkedő trend végén, hanem egy bullpiacon belüli „pihenőnél” járunk.

Globális, európai és hazai háttér

Nem mindennapi kombináció állt össze a globális térképen sem: 

• a Hormuzi-szoros újranyitásához fűzött reményekre pénteken látványosan esett az olajár, 
• a konfliktus hétvégi kedvezőtlen fordulatát megelőzően enyhült a közel-keleti kockázati prémium, 
• miközben elindult az első negyedéves gyorsjelentési szezon az USA-ban. 

A befektetők jelenleg azt árazzák, hogy a várt két számjegyű profitnövekedés ténylegesen megérkezik-e – főleg technológiában és pénzügyben –, vagy a magasra tett lécből inkább csalódás lesz.

Európában a feldolgozóipari mutatók elmozdultak a mélypontról, a klasszikus recessziós félelmek mérséklődtek, de a még mindig magasan ragadt infláció és a csak óvatosan lazító jegybankok miatt a tartós, széles alapú ralira egyelőre kevés a muníció. Magyarország ebből a szempontból külön kategória: a globális risk-on hangulatra rájött a választások utáni hazai optimizmus és a forint erősödése, miközben a magyar részvények még így is feltűnően olcsók maradtak a régióhoz és Nyugat-Európához képest.

Választási rali és BUX – egy túlreagálás anatómiája

A választások eredményét a piac egyértelműen pozitív meglepetésként könyvelte el: a forint látványosan erősödött, a BUX történelmi csúcs közelébe futott, a vezető papírokban pedig napok alatt többéves mozgásokat láttunk. Ez tankönyvszerű „választási rali” volt, amelyben benne volt a politikai kockázati prémium csökkenésének teljes sztorija – és annak túlárazása is.

Nem véletlen, hogy néhány nap után gyors profitrealizálás érkezett: az index irányt kezdett keresni, a blue chipek egy része eséssel hűtötte le a kedélyeket. Technikai szemmel nézve ez pontosan az, amit egy ilyen sokk után látni szeretnénk: nagy forgalommal kísért csúcstámadás, majd korrekció. A lényeg viszont az, hogy az összképet nézve a BUX még mindig emelkedő trendben van – csak épp a rali után most jön a kijózanodós szakasz.

OTP – a részvénypiaci rali egyik arca

Az OTP-nél minden adott volt egy erős futáshoz: kevesebb politikai kockázat, erősödő forint, javuló hazai kilátások, érkező EU-pénzek reménye. Nem meglepő, hogy a választások környékén a bankpapír húzta a piacot, ellenállásokat tört át, a forgalom is szépen megjött. Rövid távon viszont az árfolyam fölé futott a saját trendjének: az indikátorok túlvett zónában, a napi gyertyákban már megjelent az idegesség, a „ki ül már eleget a papírban” jellegű profitrealizálás. Két hétre előre az alapforgatókönyv inkább egy magas szinten zajló oldalazás, enyhe korrekciós lejtmenet, ahol új beszállót nem a csúcsoknál, hanem a visszatesztek, támaszok környékén érdemes keresni. 

A középtávú trend ezzel együtt egyelőre felfelé mutat, vagyis a hosszú távú befektetőknek inkább a frissített célárakat érdemes figyelniük, hiszen azok már az ötvenezer forint feletti szintekről szólnak.

Mol – geopolitika, olaj és választások egyszerre

A Mol eleve jó pozícióban volt: a részvény emelkedő trendben mozgott, fontos ellenállásokat tört át, technikailag is adott volt a terep a további emelkedéshez. Ehhez jött hozzá a Hormuzi-szoros kérészéletűnek bizonyuló nyitása okozta pénteki olajárzuhanás, az azt a megelőző hazai választási rali és politikai célkereszt, ami együtt hatott a papír árfolyamára. Mostanra a Mol is a számított célzónái közelébe ért, a grafikonon látszik a „túlnyújtott” emelkedés. Ebből következik, hogy a következő két hétben itt is nagyobb az esély egy egészséges visszatesztre, mint hogy újabb egyenes vonalú rali jöjjön. 

A trend addig nem kerül veszélybe, amíg a kitört szintek felett marad az árfolyam; az igazán jó risk/reward inkább egy ilyen visszahúzódás után nyílhat meg újra.

Richter – defenzív sztori, saját pályán

A Richter a választási eufóriát kevésbé lovagolta meg, de nincs is igazán ráutalva: saját fundamentális sztorijára építve, egy korábbi erős ellenállás fölötti kitörésből érte el az első célárzónáját. A gyógyszergyártó klasszikusan defenzív papír, nem véletlen, hogy a politikai ralira kevésbé hevesen reagált, mint az OTP vagy a Mol. Technikailag most a túlvett zóna közelében jár, de fordulós jel egyelőre nem épült ki. 

Rövid távon reális egy magas szinten zajló konszolidáció, esetleg visszateszt a korábbi ellenállási szint környékére, ami már inkább új beszállási lehetőségnek tűnik, mint menekülési pontnak. A középtávú trend itt is felfelé áll – csak kevésbé látványos, „szaladós” módon.

Magyar Telekom – aranykereszt után kifutott rali

A Magyar Telekom már az év elején felhívta magára a figyelmet: aranykereszt, szépen építkező emelkedés, stabil osztaléksztori. A választási optimizmus erre a trendre még egy lapáttal rátett, az árfolyam elérte – sőt kissé túl is lőtte – a számított célzónákat. Innen nézve a papír rövid távon egyértelműen túlvett, ami nem azt jelenti, hogy vége az emelkedésnek, csak azt, hogy a jelenlegi szinteken már nem ideális beszállóról beszélünk. 

A friss támaszok felett a trend továbbra is pozitív, de a következő hetekben inkább a pozíciók menedzselése, a stopok emelése és az esetleges visszahúzódások kihasználása lehet a racionális stratégia.

Értékeltség: miért nem „kifújt” ez a bull?

A magyar piacot évek óta kíséri az „olcsó, de kockázatos” címke, és ebből mára egyre inkább az „olcsó” rész marad hangsúlyos. A BUX és a vezető hazai papírok P/E mutatói még a mostani csúcsközeli indexszinteken is látványosan alacsonyabbak, mint a fejlett vagy akár régiós benchmarkoké, miközben az osztalékhozam is versenyképes. Ez a diszkont önmagában is mozgásteret ad a további felértékelődésre, különösen, ha a választások után a befektetők valóban elhiszik a hazai politikai és gazdaságpolitikai pálya normalizálódását. Rövid távon tehát jogos a korrekció és az óvatosság – a grafikonok túlfeszítettsége ezt diktálja –, de nagy képben a sztori továbbra is inkább egy élő bullpiac, amelyben a visszahúzódásokat érdemes figyelni és kihasználni.