Jöhet az ötéves bankbetét

Jövőre indulhatnak a tartós befektetési szerződések (tbsz), vagyis azok a számlacsomagok, amelyek igénybe vevői bizonyos feltételek esetén kamatadó-kedvezményben részesülhetnek. A személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény szerint ugyanis azoknak, akik legalább három éven át ilyen számlákon tartják a megtakarításukat, tíz-, akik legalább öt évig fialtatják a pénzüket, pedig nullaszázalékos kamat- és árfolyamnyereség-adó terheli majd befektetéseik hozamát. Az szja-törvény szóban forgó módosítását azonban csak november közepén fogadta el az Országgyűlés, így – ha január 1-jén az elsők között indulni akarnak – a pénzügyi intézményeknek csak szűk másfél hónapjuk maradt arra, hogy felkészüljenek a tbsz januári elindítására, ami – tekintettel arra, hogy a törvényi rendelkezés a jelenlegi banki gyakorlattól eltérő számla- és megtakarításitermék-kezelést vár el – komoly számítástechnikai fejlesztést igényel – hívták fel a figyelmet az OTP Bank szakértői. A társaságoknak emellett ki kell alakítaniuk a kondíciós listákat, és fel kell készíteniük az ügyfélszolgálatot is az új termék értékesítésére.

Hogy hány banknak, illetve pénzügyi szolgáltatónak sikerül ez január elejére, még nem tudni. A lapunk kérdéseire válaszolók közül a Budapest Banknál január eleji indulást terveznek, a K&H, az UniCredit és az OTP is az év elején szeretne kezdeni, a CIB-nél azt nyilatkozták, már elindult a termékfejlesztés, a Raiffeisennél viszont még csak vizsgálják a bevezetés technikai és üzleti lehetőségeit. „A startnál azok a bankok lehetnek helyzeti előnyben, amelyeknél korábban már bevezették az úgynevezett nyugdíj-előtakarékossági számlákat (nyesz), azok működése ugyanis sokban hasonlít a tbsz-hez” – mondta lapunknak Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója. A tbsz is két számlából áll majd ugyanis, egy pénzforgalmi és egy értékpapírszámlából. A kliens az előbbire teheti be a megtakarított pénzét, amelyből az utóbbira vásárolhat különféle, forintban denominált értékpapírokat, egyebek között részvényeket, befektetési jegyeket vagy állampapírokat.

A számlák költségéről még nem beszélnek a hitelintézetek, a Budapest Bank szerint azonban nem kell majd magas díjtételekkel számolni, hiszen ezek – a kamatadó-mentességből eredő kiemelkedő előnyhöz viszonyítva – kedvezőtlenné tennék a konstrukciót. Vízkeleti szerint bár felső határa a díjaknak nincs, várhatóan a nyeszéhez hasonló tarifákkal számolhatnak majd a kliensek. A nyesz esetében pedig a jogszabályok szerint legfeljebb az előtakarékoskodó nyugdíj-előtakarékossági számláin jóváírt éves átlagos állomány egy százalékának megfelelő összegű, de legalább kétezer forint számlavezetési díjat számíthatnak fel az érintett intézmények.

A tbsz bevezetésére új termékekkel is készülnek a bankok és más pénzügyi intézmények. Mivel a jogszabályok mind értékpapír-, mind betéti megtakarítást lehetővé tesznek, a pénzügyi csoportok feltehetően mindkettővel megpróbálkoznak. „Eleinte a bankbetét lehet a tbsz bevezetésének nyertese” – vélekedik Vízkeleti, aki szerint nem kizárt, hogy a bankok kifejezetten az új termék miatt létrehoznak majd három-öt éves lejáratú, fix kamatozású betéteket is.

A tbsz igazi nagy nyertesei azonban sokszínűségük miatt a befektetési alapok lehetnek – mondják a szakértők. Egyébként a nyesz három évvel ezelőtti bevezetése idején is hasonlóan vélekedtek, ám utólag kiderült: a nyugdíj-előtakarékoskodók szívesebben választanak egyedi részvényeket a részvényalapok helyett. Ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy több évtizedes időtávon a részvények kockázatát is elviselhetőnek találták. A tbsz-nél azonban koránt sincs szó ilyen hosszú távról, így az alapok vonzó alternatívái lehetnek a részvényeknek.

A köztehermentességre hajtó befektetői igényekre reagálva valószínűleg megjelennek majd a piacon az ötéves lejáratú tőke- és hozamvédett konstrukciók is. Ez Vízkeleti szerint nem is baj, mivel a jelenleg szokásos hároméves kifutású alapokat egyre nehezebb kellőképpen vonzóvá tenni. A csökkenő kamatszint miatt ugyanis a tőkevédelem biztosítására a portfóliók mind nagyobb szeletét kell a vagyonkezelőknek állampapírokba vagy bankbetétekbe fektetni, és csak a maradékkal köthetnek opciós ügyleteket, ám ezek költsége is megugrott a fokozódó árfolyam-ingadozások miatt.

Az abszolút hozamú alapok reneszánszát is elhozhatja a tbsz. Ezek a konstrukciók a fedezeti alapokhoz hasonlóan működnek, befektetési politikájuk szerint szinte bármilyen eszközt megvásárolhatnak, és egyes konstrukciókban, ha a portfóliókezelő úgy látja jónak, akár shortolhatnak – vagyis játszhatnak egy-egy eszköz árfolyamesésére – is. Szintén népszerűek lehetnek a nemzetközi porondon már bevált alapok „magyarításai”. Magyarországon is kapható számos olyan – jellemzően luxemburgi – alap, amely a latin-amerikai, indiai részvénypiacba vagy éppen nyersanyagokba fektet, ezek azonban dollárban vagy euróban denomináltak, így a tbsz-számlákra nem lehet majd megvásárolni a befektetési jegyeiket. Ha viszont az alapkezelők elérhetővé teszik ezeket forintalapon is – például egy alapok alapja konstrukcióban –, ez a probléma megszűnik.