Stabilizáló intézmények

Miközben 2008-ban az alapok vagyona euróban mérve átlagosan 43-45 százalékkal esett vissza a kelet-közép-európai régióban, addig Magyarországon csupán 25 százalékos – sőt, forintban számolva még ennél is kisebb – volt a visszaesés – állapította meg a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) régiós elemzése. Ennek köszönhetően a 2008-as és a 2009-es évet együtt vizsgálva Magyarországon volt a legkisebb a kezelt vagyon csökkenése. A javuló folyamatokat hozó múlt esztendő ellenére a kilenc kelet-közép-európai ország piacán kezelt összesített vagyon azonban még mindig a harmadával alacsonyabb, mint 2007 végén volt.

A hazai piac alakulásában, de regionális összehasonlításban is fontos szerepe van annak, hogy az alacsony kockázatú pénzpiaci alapoknak a szektoron belül magas a részesedése, ezek a legkritikusabb helyzetekben is képesek voltak megtartani a megtakarításokat. Szlovákiához vagy Romániához hasonlóan a 2009-ben növekedésnek indult alappiac legfőbb hajtóerejét képezték a pénzpiaci alapok. A szektor stabilitását nagyban elősegítő tényezőnek bizonyult emellett a piac nagyfokú tagoltsága: a pénzpiaci alapokban lévő, 1000 milliárd forintot is meghaladó vagyonkoncentráción túl a vagyon fennmaradó kétharmada megfelelően oszlott szét már a válság beköszönte előtt a többi befektetési alaptípus között (tőkevédett, kötvény- és részvényalapok), jelentősen csökkentve ezzel a pénzkiáramlást. A 2009-ben hozott új, kedvező adózási szabálymódosítások (a tartós befektetési számla bevezetése, a veszteségek és nyereségek szembeállíthatósága) szintén éreztetik már kedvező hatásukat.

A múlt év kezelt vagyonának alakulásában jelentős szerephez jutottak az intézményi befektetők, jellemzően nyugdíjpénztárak, az ő aktivitásuk a magánügyfelek bizalmatlansága mellett is kitartott, jelentős nettó pénzbeáramlást eredményezve. Az idei első negyedben pedig már érezhető volt a lakossági befektetők aktivitásának a növekedése is egy időben a pénz- és tőkepiaci hangulat javulásával, a befektetési alapok ezzel összefüggő jó teljesítményével és a piaci kamatok, így a bankbetétek kamatainak jelentős csökkenésével.

Az intézményi befektetői szektorok közül elsősorban a nyugdíjpénztári szegmenst érdemes kiemelni, ennek fejlettsége nagymértékben magyarázza az egyes piacok méretét és a válság alatt mutatott ellenálló képességét.

A kisebb és kezdeti fejlődési szakaszban járó befektetésialap-piacokon a nyugdíjpénztári szegmens keresleti hatása gyenge. Ezzel szemben a vizsgált országok többségének a piacán a fejlettebb, jelentősebb vagyont felhalmozó nyugdíjpénztárak fontos befektetőnek számítanak, ezek hoszszú távú befektetéseikkel egy válságos tőkepiaci időszak alatt is képesek tompítani a rövid távú ingadozásokra sokkal érzékenyebb magánszemélyek hirtelen, nagyobb mértékű tőkekivonásait. HB