Viszik az aranyat a jegybankok, mint a cukrot

Robert McEwen, a U.S. Gold Corp. bányatársaság elnöke egy a Bloomberg hírügynökségnek néhány napja adott interjúban azt mondta, hogy 2000 dolláros aranyárat is el tud képzelni még az idei évben, amennyiben a fejlődő országok tovább folytatják aranyvásárlásaikat. A jelenleg is zajló nemesfémpiaci korrekció közepette kétségtelenül túlzottnak tűnik ez a prognózis. A jegybanki aranyvásárlások árfolyamnövelő hatása azonban nem alaptalan felvetés. Az Arany Világtanács adatai szerint két évtized után a tavalyi évben haladta meg először a világ központi bankjainak aranyvásárlása az eladásokat, minekután a nyilvánosan ismert intézményi aranytartalékok 87 tonnával növekedtek a világban.

„Kína több aranyat akar felhalmozni, mint Amerika, és Oroszország is ezen dolgozik” – nyilatkozta McEwen az interjúban. „Kína be akarja bizonyítani, hogy a valutája mögött nagyobb fedezet áll, mint az USA esetében.” McEwen optimista prognózisa emlékezet továbbá arra is, hogy befektetők tömegei fordulnak az arany felé látva a dollár értékvesztését más valutákkal szemben, de az USA államadósságának jelentős emelkedése és a várhatóan még sokáig nulla közeli amerikai kamatszintek miatt is tartós maradhat az arany piacára áramló tőke.

A jegybanki aranyvásárlások felemlegetésekor a szakértők kivétel nélkül Kínát tartják a legfontosabb tényezőnek. A nemzetközi tartalékok volumenét tekintve világelső Kína ugyanis a 3 ezer milliárd dollárt is meghaladó devizatartalékainak mindössze 1,6%-át tartja jelenleg aranyban (1.054,1 tonna, 50,5 milliárd dollár értékben), ami egy példa nélkülien alacsony ráta a világ vezető gazdaságaival való összehasonlításban.

Hogy a kínai vezetés nem fél az aranyvásárlástól, az jól látszik a tartalékok alakulásán az utóbbi tíz évben. Egy évtized alatt közel 400 tonnáról a két és félszeresére, 1.050 tonna fölé növekedett a kínai aranytartalék. Az aranyárfolyam egyidejű megtöbbszöröződésének köszönhetően az értékét tekintve pedig csaknem 14-szeres a növekedés mértéke. Az aranytartalékok változása azonban még így is elmarad a devizatartalékok közel húszszoros emelkedése mögött, ami kiigazításra késztetheti a kínai döntéshozókat.

A kimagaslóan magas kínai tartalékok az elmúlt évtizedben produkált folyamatos külpiaci aktívumnak köszönhetőek, amelyet Peking főként amerikai államkötvényekbe fektetett. Ezzel Kína vált egyébként az Amerikai Egyesült Államok első számú hitelezőjévé, és egyben a dollárgyengülés legfőbb kárvallottjává is. Miután a gyenge dollár nem csak eredménye, de célja is az USA monetáris politikájának, hiszen ezáltal a tengerentúli vállalatok olcsóbban tudnak termeli, és versenyelőnyre tesznek szert, Kína dollárban denominált tartalékai veszítenek az értékükből. Ezért folyamatosak az elemzői találgatások, hogy Kína mikor kezdi el dollártartalékait legalábbis részben más devizákba, többek között aranyba konvertálni.

A kínai jegybankárok természetesen tudatában van annak, hogy az arannyal kapcsolatos kijelentéseik milyen közvetlen kihatással vannak az árfolyam alakulására, amelyet ha valóban aranyvásárlást terveznek, semmiképpen sem érdekük felverni. Ezért a hivatalos kommunikáció mindössze annyit szellőztet meg, hogy „megfelelő időben” sor kerülhet az aranytartalékok növelésére, míg máshonnét azt hallani, hogy a korrektúrafázisokat az illetések szervek már most következetesen használják aranyvásárlásra. Hogy a jelenlegi korrektúra megfelelő alakalom-e a kínai és más feltörekvő országok aranykészleteinek növelésére, arról az Arany Világtanács következő negyedéves statisztikái adhatnak majd számot.