Devizahitelek: a józanodás éve

Minden szempontból nagyon rossz évet zártak 2009-ben a hazai devizaadósok. Sem az árfolyamok alakulása, sem a kamatok mozgása nem kedvezett az idegen fizetőeszközben tartozó hazai háztartásoknak, ám meglepő módon az előbbi nyomott kevesebbet a latban.

Figyelemre méltó ugyanakkor az is, hogy tavaly – a december 23-ig terjedő időszakot figyelembe véve – a frankkal kevésbé jártak rosszul a hazai devizahitelesek, mint a közös európai fizetőeszközzel. A svájci frank 185,6 forintos átlagárfolyama ugyanis „csak” 11,4 százalékkal haladta meg a 2008-ban produkált szintet, az euróban eladósodott ügyfeleknek viszont az egész évre vetítve 16,8 százalékkal magasabb árfolyammal kellett kalkulálniuk, mint az előző tizenkét hónapban.

Az árfolyamokban a mélypont ugyanakkor mind a két devizanemnél azonos időpontban következett be: március 5-én egy euróért 316,4, egy svájci frankért pedig 215,4 forintot adtak a bankközi devizapiacon. A csúcs időpontjában viszont mutatkozott némi eltérés: az euró október 19-én zárt a forint szempontjából legjobb, 264,4 forintos szinten, míg az alpesi deviza augusztus elején fejezte be a legkedvezőbb, 173,4 forintos szinten a kereskedést.

Önmagukban a devizapiaci események ugyanakkor nem lettek volna elegendők a devizában eladósodott lakossági ügyfelek helyzetének megingatásához.

A nagy változást a hitelek feltételeiben – és a törlesztőrészletek alakulásában – az olcsó külföldi devizaforrások elapadása és ezen keresztül a hitelkamatok gyors ütemű emelkedése hozta magával. (A devizahitelek döntő többsége három hónapos kamatperiódusú, vagyis a szolgáltatónak negyedévente lehetősége nyílik a kamatkondíciók módosítására.) A devizahitelek terjedésének korai szakaszában, 2006-ban például a svájcifrank-alapú lakáshitelek kamatai szinte változatlan képet mutattak – 3,5 százalék környékén stabilizálódtak –, ám a források elapadásával – 2008 végén – néhány hónap alatt több mint egy százalékponttal növekedtek. (A frankalapú lakáshitelek Magyar Nemzeti Bank által kalkulált átlagkamata februárban érte el a csúcsát, 6,18 százalékos szinten.)

Az árfolyamok és kamatok alakulása – a törlesztőrészletek megemelkedésén túl – derekasan átrendezte a hazai lakosság adósságának szerkezetét is. Míg 2008 októberében a hazai háztartások tartozásainak „mindössze” 66,4 százalékát tartották nyilván idegen fizetőeszközben, ez az arány márciusra 70 százalék közelébe emelkedett, és csak ez év októberére – amikor ismét relatíve erőssé vált a forint – sülylyedt ismét az egy évvel korábbi, 66 százalék környéki szintre.

A hazai háztartások devizakitettségének magas szintje viszont feltehetően tartós marad, hiszen a forint árfolyamában már nem várható további pozitív korrekció, és a banki forrásköltségek, bár már csökkentek, semmiféleképp sem térnek

vissza a két-három évvel korábbi szintekre. A fokozatos erodálódás viszont tulajdonképpen biztosra vehető, hiszen új devizahitelt tavaly ősz óta nem vagy csak minimális mértékben helyeznek ki a bankok, ezzel párhuzamosan pedig mind ők, mind a készülőben lévő jogszabályok igyekeznek a forintkölcsönök irányába terelni a kevés hitelképes ügyfelet. Mindezek tükrében nem kell arra számítani, hogy jelentősen növekedne az október végével kimutatott, nem egészen 5200 milliárdos devizahitel-állomány, hacsak valamilyen okból közbe nem szól egy nagyobb árfolyamhatás. BM

a banki forrásköltségek csökkenése

kevés új kihelyezés

versenyképesebb forintkölcsönök megjelenése

visszaeső hitelkereslet

előtörlesztések

a banki forrásköltségek csökkenése

kevés új kihelyezés

versenyképesebb forintkölcsönök megjelenése

visszaeső hitelkereslet

előtörlesztések-->