Alább a Kúria tájékoztatásának teljes szövege olvasható:
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéleti rendelkezés a 2008. május 29-én megkötött közjegyzői okiratba foglalt ingatlan fedezettel biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződés azon rendelkezésének tisztességtelenségét állapította meg, mely szerint a bank a kölcsön törlesztésekor a törlesztendő összeget deviza eladási árfolyamon számolja ki. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a deviza eladási árfolyam alkalmazása nem önmagában, hanem amiatt tisztességtelen, mert a bank a kölcsön folyósításakor deviza vételi árfolyamot alkalmazott. Kifejtette, a bank deviza alapú kölcsön esetén nem bocsát devizát az adós rendelkezésére és az adós nem is devizában törleszt. Devizaértékesítés (átváltás) nem történik. Ezért a bank ellenszolgáltatás nélkül a devizakereskedelmi- adásvételi ügyletek körében alkalmazható vételi-eladási árfolyam különbözetben megjelenő devizaréshez is hozzájut. Tisztességtelen, hogy önmagában emiatt az adós eleve magasabb összegű kölcsönt köteles visszafizetni, mint amit ténylegesen részére a kölcsönadó folyósított. A szerződéses rendelkezés azért is tisztességtelen, mert nem világos, nem egyértelmű, hogy milyen megfontolásból tér el a folyósított illetve a törlesztésre került kölcsön elszámolásának módja. A másodfokú bíróság szerint akkor tisztességes a kikötés, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű árfolyam alkalmazásával történik. Ezért a másodfokú bíróság helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, mely a törlesztéskor deviza vételi árfolyam alkalmazását előíró szerződéses rendelkezéseket megsemmisítette és ezen szerződési rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal érvényessé nyilvánította akként, hogy az eladási árfolyam helyett vételi árfolyam alkalmazását írta elő a törlesztéskor is.
A bank felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a fenti szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét a bíróság nem vizsgálhatja. Kifejtette, hogy a szerződés megkötése idején hatályos Ptk. 209. § (4) bekezdését figyelemmel a Tanács 93/13/EGK irányelvében írtakra akként kell értelmezni, hogy bíróság nem vizsgálhatja a főszolgáltatást megállapító illetve a szolgáltatás ellenszolgáltatás arányát megállapító szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét, ha az világos és érthető. Megítélése szerint a bankot megillető árfolyam különbözet az ellenszolgáltatás része, a vonatkozó szerződéses rendelkezés maga világos és érthető, így az árfolyam különbözet alkalmazásának tisztességtelenségét a bíróság nem vizsgálhatja. Amennyiben mégis vizsgálhatja az nem tisztességtelen, mert egyoldalú és indokolatlan előnyt a bank számára nem biztosít.
A felperesek a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték.
A Kúria a mai napon megtartott tárgyaláson végzést hozott és az Európai Unió Bírósága gyorsított előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte a következő kérdésekben:
1.) A Tanács 93/13/EGK irányelv (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (a továbbiakban: irányelv) 4. cikk (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy külföldi pénznemben meghatározott, de ténylegesen hazai pénznemben folyósított és a fogyasztó által kizárólag hazai pénznemben törlesztendő kölcsöntartozás esetén az átváltási árfolyamokat meghatározó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötések a „szerződés elsődleges tárgyának meghatározása” fogalma alá vonhatók-e?
Amennyiben nem, az irányelv 4. cikk (2) bekezdésének második fordulata alapján az eladási és vételi árfolyam különbözete olyan díjazásnak tekintendő-e, melynek a szolgálatatással arányban állása a tisztességtelenség szempontjából nem vizsgálható? E körben van-e jelentősége annak, hogy a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között tényleges átváltásra sor kerül?
2.) Amennyiben az irányelv 4. cikk (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállami bíróság – függetlenül nemzeti jogának rendelkezésétől – az abban meghatározott szerződési feltételek tisztességtelenségét is vizsgálhatja, ha azok nem világosak és érthetőek, akkor ez utóbbi követelmény alatt azt kell-e érteni, hogy a fogyasztó számára a szerződési feltételnek önmagában nyelvtanilag kell világosnak és érthetőnek lennie, avagy ezen túlmenően a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie?
3.) Az irányelv 6. cikk (1) bekezdését és a C-618/10. számú, Banco Espanol ügyben hozott ítélet 73. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével a fogyasztó javára akkor sem szüntetheti meg, ha egyébként a rendelkezés elhagyása esetén a megmaradt szerződési rendelkezések alapján a szerződés nem teljesíthető? E körben van-e jelentősége annak, hogy a nemzeti jog tartalmaz-e olyan diszpozitív szabályt, amely az érvénytelen rendelkezés hiányában az adott jogkérdést szabályozza?
A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig a felülvizsgálati eljárás tárgyalását felfüggesztette.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.