Követeléskezelési dilemmák

A követeléskezelésnek Magyarországon nincs önálló jogszabálya, viszont egyre több olyan törvény határolja be a cégek működését, amely már gátjává válhat a tevékenység hatékony végzésének – vetette fel Pongrác László, a Sigma cégcsoport vezérigazgatója, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének (Makisz) alelnöke a Világgazdaságnak. Az erős adósvédelmi szabályok szinte teljesen háttérbe szorítják a hitelezővédelmi érdekeket, ezt jól példázza, hogy az adatvédelmi szabályok Európában talán legerősebb előírásai Magyarországon érvényesülnek, és a bankok, pénzügyi közvetítők szabályait kiterjesztették a követeléskezelésre is.

A hazai gazdasági helyzet ugyanakkor aggasztó, hiszen a válság következtében megnőtt a határidőn belüli és határidőn túli fizetési indexszel jellemzett időszak: a hitelezők egyre hoszszabb időszakra kénytelenek nélkülözni a már teljesítéssel igazolt jogos követelésüket, és egyre gyakoribbá válik a ki nem egyenlített számlák aránya. „A követeléskezelés ugyanakkor hozzájárulna a fizetési fegyelem javulásához, a beszedett pénzek növelnék a hitelező cégek likviditását, ezáltal javítva a cash flow pozíciót” – mutatott rá a szakma előnyeire Pongrác László, egyúttal sürgetve a jogszabály-alkotási folyamatot. A szakember szerint a csődeljárások is nagyobb arányban válhatnának elkerülhetővé, és csökkenhetnének a lánctartozások is. További megfontolást jelenthet meglátása szerint a banki adósságkezelési szabályok módosulása is, amely szerint a követeléskezelési cégek, ha bank részére végeznek követeléskezelést, az ügynöki szabályok alá esnek.

Az európai példákat nézve igen sokrétű szabályozással találhatja magát szembe az érdeklődő, hiszen az Európai Uniónak kötelező előírása nincs a követeléskezelésre vonatkozóan, csupán direktívái. Nagyon eltérő az egyes országok jogrendje is – jegyezte meg a Sigma vezérigazgatója, aki szerint az azonban látható: minél később születik meg a szakma sajátosságait tartalmazó jogszabály, annál kevésbé lehet az érdekeit hitelesen érvényesíteni.

A megoldási elképzelések Pongrác László szerint két szélsőséges irányba mutatnak. Az egyik egyfajta keretszabályozás lenne, azaz a követeléskezelés fogalmának behatárolása mellett meghatároznák a tevékenység végzésének keretszabályait. Így többek között előírnák, hogy milyen engedélyezési rendszer szükséges a tevékenység folytatásához, milyen jogi keretek vonatkoznának a társaságokra (társasági forma, minimális tőke nagysága). Az elképzelés szerint a pénzintézeti törvény hatálya alá tartozna ez a tevékenység; ez az irány biztosítaná a folyamatos ellenőrzést, és így a tevékenység a lejárt faktoring-szabályrendszer szerint működne. A követeléskezelő céghez érkező befizetések továbbküldése is ellenőrzöttebb keretek között történne, és fizetési felszólítást is kizárólag engedéllyel rendelkező követeléskezelő küldhetne. Érdemes lenne tisztázni Pongrác László szerint a költségtérítés elszámolásának lehetőségét is, illetve azt is meg kellene fontolni, hogy a követeléskezelő a jövőben törvényi felhatalmazást kapjon arra, hogy az igényt a hitelezőtől kapott külön meghatalmazás alapján bíróság előtt érvényesíthesse.

Felmerülhet ugyanakkor a részletes szabályozás lehetősége is, ám a vezérigazgató álláspontja szerint ebben a folyamatosan változó piaci, jogi környezetben mindez azt jelentené, hogy a szabályozás állandó korrekció hiányában a jogalkotás pillanatának állapotában megrekedve rögzítené a szabályrendszert. VG

Ezen belül meghatározó, közel kétharmados súlyt képvisel az úgynevezett B2C, azaz az üzleti partner lakossági adósai típusú ügyek.

Ezen belül meghatározó, közel kétharmados súlyt képvisel az úgynevezett B2C, azaz az üzleti partner lakossági adósai típusú ügyek.-->