Miközben több olyan európai országban, ahol szintén nemzetközi segítségre volt szükség a válság során, most a hiány lefaragásán dolgoznak, Magyarország finanszírozási szempontból stabilnak értékelhető.
Romániában adóemelésre kényszerül a kormány, de így is fennakadások vannak a hitelfolyósítás körül, a helyzet rendezését pedig alkotmányossági gondok hátráltatják. Ukrajna számára is létfontosságú lenne az IMF-együttműködés megújítása, legalábbis nemrégiben erről beszélt az új kormányfő, Mikola Azarov. Magyarországon is felmerült, hogy újabb IMF-megállapodásra lenne szükség, ám a félresikerült kommunikáció miatt ez valószínűleg nem úgy csapódott le a befektetők számára, mint ahogy eredetileg szánhatták. Nálunk ugyanis nem finanszírozási szempontból lenne szükséges egy ilyen megállapodás. Az elővigyázatossági hitelmegállapodás – amilyet egyébként Lengyelországgal már kötött a nemzetközi szervezet – arra szolgál, hogy mintegy kiegészítve a devizatartalékokat, biztosítékot nyújtson az ország valutája elleni negatív spekulációval szemben. A témát felvető Szapáry György miniszterelnöki tanácsadó is ezt hangsúlyozta, ám az államcsőd-veszélyről tett szerencsétlen kijelentések nyomán idegessé váltak a pénzpiacok, s ez némiképp elsikkadt.
Az is jelzi, hogy az új megállapodásra nem a piaci források kiváltásához lenne szükség, hogy utóbbiak lényegesen olcsóbbá váltak az állam számára, mint akár csak egy évvel korábban. Ez év júniusra már annyira lecsökkentek a hozamfelárak a hosszabb lejáratú állampapí-rokon, hogy ténylegesen versenyképessé váltak az IMF–EU hitellel szemben. Ez természetesen a likviditás lassú felépülését is jelzi, hiszen 2009 elején a kereslet megszűnt ezek iránt a papírok iránt, így még abnormálisan magas hozamszinten sem lehetett vevőket találni.
Az elővigyázatossági megállapodás egyben lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a rekordszintre duzzadt devizatartalékokból anélkül vehessünk vissza, hogy ráijesztenénk a piacokra. Éppen tegnap számolt be róla ugyanis a Magyar Nemzeti Bank, hogy 35,2 milliárd euróra növekedett a tartalékállomány a második negyedév végére. Márpedig nyilvánvaló, hogy békeidőben nem lesz szükség ilyen magas állományra, sem a lejáró devizatartozások, sem egyéb tényezők – például importigény – alapján. Bár erről hivatalos álláspont még nincs (a tartalékolási politika nem nyilvános), kézenfekvő lenne a nemzetközi hitelcsomag esedékes részleteit ilyen forrásból végrehajtani.
Mint ismeretes, jövő év végén kezdődik a visszafizetés egy kétmilliárd eurós részlettel, amellyel az Európai Bizottságnak tartozunk. Később nagyjából egyenletes, valamivel több mint 900 millió eurós negyedéves törlesztési ütemezés szerepel a mostani IMF-megállapodásban. Az EU-tól kapott pénz nagyobb részét 2014-ben és 2016-ban kell visszafizetnünk (2, illetve 1,5 milliárd eurót).
„A 2011-es finanszírozási tervet csak a jövő évi központi költségvetés elkészítésével párhuzamosan hagyják jóvá, így arról nem áll módomban nyilatkozni, a 2010-es ugyanakkor nem tartalmaz lehívást az IMF–EU hitelkeretből” – mondta el lapunknak Borbély László András, az Államadósság-kezelő Központ Zrt. vezérigazgató-helyettese. Mindössze a felszabaduló devizabetétek felhasználásáról van szó az idén, amely még a bankrendszer stabilitását biztosító keretből maradt fenn. Egyébként a piaci források élveznek prioritást a finanszírozásban – tájékoztatott a szakember. Jelenleg leginkább az államadósságban megugró külföldi devizaarány jelenthet fejfájást az ÁKK-nak, hiszen a kitűzött 30 százalékos szint közel másfélszeresére jutottunk a válság kitörése óta.
Nagy előnye, hogy a le nem hívott összegek után részarányosan visszajár a kötelezettségvállalási díj.
Nagy előnye, hogy a le nem hívott összegek után részarányosan visszajár a kötelezettségvállalási díj. Szükségünk van-e újabb IMF-hitel lehívásra? -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.