Rendezni kell a pénztártagok sorsát

Felkerült a Parlament honlapjára a hétvégén az a jelentés, amely a magánnyugdíjpénztárak működését ismerteti. A több mint 100 oldalas dokumentum egyebek között a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI), a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredményeit is tartalmazza.

A PSZÁF először itt közzétett, a magánnyugdíj-pénztári szektorról szóló jelentésében megjegyzi, hogy bár a magánnyugdíj-pénztári szektor a töredékére csökkent, még mindig létezik. Az utolsó visszalépési hullám után is maradt 78 ezer pénztártag, és legalább középtávon marad néhány szolgáltató is. Mindezek miatt fontos lenne, hogy a jogszabályok egyértelműen, hosszú távon és méltányosan rendezzék az intézmények és a tagok sorsát. Ehhez át kell tekinteni a jelenlegi jogszabályokat, és aktualizálni is szükséges azokat.

A felügyelet azt is megállapította, hogy a demográfiai folyamatok tükrében az 1997-es nyugdíjreform logikus lépés volt, de további feltételei is lettek volna: le kellett volna szorítani az aktuális költségvetési hiányt. Ez azonban nem történt meg, sőt némelyik kormány éppen a nyugdíjreformot próbálták felhasználni a magas költségvetési hiány legitimálására. A PSZÁF jelentése példaként említi a svédországi feltőkésített állami nyugdíj-alrendszert – ami nem azonos az első pillér reformjával kapcsolatban sokszor említett „svéd rendszerrel”.

A svéd tőkefedezeti pillérben a számlákat nem egymással versengő szolgáltatók, hanem egyetlen központi nyugdíjadminisztrátor vezeti. A magyar magánpénztári rendszer hibája a svéddel szemben az volt, hogy fölösleges és drága párhuzamos adminisztrációs rendszereket kellett kiépíteni, kevésbé volt átlátható a tagok számára, sőt a tagok tisztánlátását még inkább elvették a toborzó ügynökök, akiknek az alkalmazása szintén drága volt. Nem volt elég erős a verseny a befektetők között sem, ez alacsonyabb hozamban és drágább vagyonkezelésben mutatkozott meg.

A verseny gyengesége különösen a pénzügyi csoportokhoz tartozó pénztáraknál mutatkozott meg, itt szinte minden esetben a csoport saját cége kezelte a portfóliókat. A felügyelet azt is vizsgálta, hogy a pénztárak vagyonát közvetve, alapokon keresztül befektető vagyonkezelők nem terheltek-e rá olyan költségeket a tagokra, amelyek nem jelentkeztek volna, ha közvetlenül vásárolják meg az értékpapírokat. Négy nyugdíjpénztárnál viszont kiderült: a közvetett befektetések alkalmazása többletköltséget okozott a tagoknak.

A pénztárak egyébként a működésükre kizárólag a működési és a likviditási tartalékot használták fel, a fedezeti tartalékból nem vettek el, így a tagok érdeke nem sérült – közölte a PSZÁF. A működési tartalék felhasználása azonban nem volt mindig hatékony, mivel sokat költöttek például tagszervezésre (összesen 600 ezren léptek át), ennek hozadéka viszont a rendszerben nem látszott, nem a magas hozamú kasszák vonzották ugyanis a sok átlépőt. A működési és likviditási tartalékok jelenlegi szabályozása a PSZÁF szerint problémát okoz a kasszáknak, 2011-ben egy kivételével minden pénztár veszteséges volt, a kasszák tartalékai pedig nagy szórást mutatnak, 1-51 hónapnyi fennmaradásra van pénzük az egyes intézményeknek.

A Kehi kilenc feljelentést tett
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal megállapításai sokkal súlyosabbak, mint a PSZÁF-é. A Kehi 239,5 millió forintot kapott arra, hogy átvilágítsa a pénztárakat, ehhez húsz főt vett fel. A Kehi számításai szerint a magánnyugdíj-pénztári tagdíjak miatt kieső járulékbevétel 1198-2009-ig több mint 2000 milliárd forint volt, ezek az összegek növelték az államháztartási hiányt. A hivatal azt is megállapította, hogy a pénztáraknál a működési költségek és az „elmaradt hozam” nagyságrendileg 850 milliárd forintot tettek ki.

Bár a jogszabályok nem írnak elő hozamelvárást a kasszák számára, a Kehi a RMAX indexet választotta referenciának, ami a rövid államkötvények árfolyamának alakulását méri. A hivatal indoklása szerint azért esett erre az indexre a választás, mert „annak eléréséhez semmiféle befektetői szakértelem nem szükséges”.
A hivatal öt kasszát vizsgált átfogóan, közülük három pénztárat illetően tett büntetőfeljelentéseket kilenc tényállás miatt. A kilenc feljelentésből nyolc hűtlen kezelés egy pedig sikkasztás alapos gyanúja miatt született meg.