Van kiút a hálapénz csapdájából

Az OECD adatai alapján 2008. évben Magyarország egészségügyi kiadásai összesen a GDP 7,3 százalékát tették ki, amiből a közfinanszírozás (OEP, állami és önkormányzati kiadások) 71 százalékot, a szervezett magánkiadások (egészségpénztári, egészségbiztosítási, foglalkozás-egészségügyi kiadások, alapítványok kiadásai) 5 százalékot, a zsebből fizetett kiadások 24 százalékot képviseltek. Ebből egyenesen következik: az egészségügyben meghatározó a hálapénzrendszer szerepe, annak minden káros és torzító szakmai és gazdasági hatásával.

A fenti adatok tükrében megállapítható, hogy Magyarországon az egészségügy magánfinanszírozásának aránya – a GDP mértékét is figyelembe véve – megfelel az OECD országok átlagának, ugyanakkor a zsebből fizetett kiadások magas, és a szervezett magánkiadások alacsony szintje az önkéntes alapú kockázatkezelés, valamint az öngondoskodás és előtakarékosság fejletlenségére utal. Mivel magas az egyéni kockázatot zsebből fizetett kiadás Magyarországon, így a jelentős közkiadások ellenére nem megfelelő az egészségi kockázatok tekintetében a szociális biztonság.

Lehoczky László, a Stabilitás egészségpénztári tagozatának vezetője szerint van alternatívája a zsebből finanszírozott egészségügynek, mégpedig a régóta és jól működő egészségpénztári rendszer. A finanszírozási problémákkal küzdő egészségügyi rendszerben a pénztárak a rajtuk keresztül igénybe vett szolgáltatások révén ugyanis kiegészítő forrást biztosítanak. Ez mind a közfinanszírozású egészségügyi szolgáltatók, mind maguk az egészségügyi szakemberek, az életpályamodellt igénylő orvosok számára bevételi lehetőséget kínál. Emellett a pénztárak legális többletszolgáltatás megvásárlására irányuló tevékenysége hosszútávon elősegítheti a kormányzat azon célját, hogy a hálapénz rendszere visszaszoruljon.

Az egészségpénztárak tagjainak száma dinamikusan növekszik, jelenleg több mint 940 ezer fős tagsággal rendelkezik, a hozzátartozókkal együtt 2 millió fő jogosult az egészségpénztárak szolgáltatásaira. A működés lényegi eleme az önkormányzatiság, a non-profit elv, a pénztár tulajdonosi jogait a tagok gyakorolják, azonos feltételek mellett. Az egészségpénztárak által nyújtott alapszolgáltatás a tagok és munkáltatóik által befizetett díjakból fedezett egyéni számlák terhére vásárolt termékek és egészségügyi szolgáltatások elszámolása. Ezen túl számos pénztár kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokat nyújt tagjai számára, szűrő programokat szerveznek, orvosi call centert tartanak fent. A pénztárak összesen több mint 100 ezer szolgáltatói szerződéssel teszik lehetővé tagjaik számára egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, gyógyszerek vagy gyógyászati segédeszközök vásárlását. Az egészségpénztári szektor bevételei 2009-ben meghaladták az 50 milliárd forintot, vagyona pedig közelítette az 54 milliárd forintot, amely a magyar lakosság éves egészségügyi magánkiadásainak közel 10 százaléka.

Lehoczky László kiemelte: az egészségpolitikában betöltött szerep erősítése érdekében az egészségpénztárak célja, hogy együttműködjenek a társadalombiztosítás rendszerével, feladatokat vállaljanak át oly módon, hogy azokat a magánforrás bevonásával hatékonyabban és jobb színvonalon tudják nyújtani. Ezzel terhet vesznek le az állami rendszer válláról, valamint növelik az öngondoskodási hajlandóságot a társadalom tagjaiban.