'A fagyi most visszanyalt' - Interjú Léhmann Györggyel

– Először úgy szóltak a hírek, hogy „összeborította” a devizahiteles szerződéseket, aztán meg arról írtak, hogy nem borított össze semmit. Mi az, amit elért?

– Mondjuk úgy, fejreállt a szerződés, mert a szempontunkból legfontosabb pontot érvénytelenítette a Pécsi és a Szegedi Ítélőtábla. Ez az Európai Bíróság eddigi állásfoglalásaival is összhangban van. Azt mondja ki ugyanis az ítélet, hogy perbeli ügyfeleimnek mindösszesen olyan összegű törlesztőrészletet kell fizetniük, mint amennyit a szerződés megkötésének időpontjában fizettek.

– Mi volt az érvelés lényege?

– Az, hogy a kölcsönszerződésnek az a feltétele érvénytelen, miszerint „a hiteldíj – tehát nem a törlesztőrészlet, hanem a kamat és a költségek – változó mértékűek, melyet a hitelezők jogosultak egyoldalúan megváltoztatni.” A bíróság szerint, a szerződés semmilyen mértékben nem rendelkezik ugyanis arról, hogy a módosításra okot adó tételek változását a hitelezők hogyan tudják ellenőrizni és figyelembe venni. Ebben a tekintetben tehát az adósokat teljes bizonytalanságban, egyúttal kiszolgáltatottságban tartják. Fontos tehát, hogy nem az egész szerződés, csak ez a pontja érvénytelen.

– Az adósoknak nem az lenne érdeke, hogy semmisek legyenek a szerződések?

– Nagyon nem, ezt csak a bankok erőltetik ebbe az irányba. Az értelmetlen forintosítás is erről szól. Akkor ugyanis új szerződéseket kellene kötni, amit megint a bankok diktálnának és kényszerítenének ki hasonlóan mocskos feltételekkel.

– Azt mondja, hogy fizessenek az adósok?

– Fizetni kell. Ingyen nincs semmi és ők hitelt vettek fel. Még azt sem mondom soha, hogy annyit kéne visszafizetni, mint amennyit felvettek. A tojásért is többet fizetünk ma a piacon, mint öt éve. Világos, hogy az árfolyamingadozással kalkulálni kell annak, aki ilyen hitelt vesz fel. De, ahogy arra a PSZÁF annak idején felhívta a figyelmet a svájci frankos hiteleknél, az ottani alapkamat változása is drágíthatja a terméket. A fagyi most visszanyalt: ugyanis Svájcban az alapkamat 2008-ban 2-2,2 százalék volt, 2009 óta pedig 0,2 százalékra csökkent.

– Miért fontos ez?

– Azért, mert azt a logikát, amit hajtogatok a tisztességtelen banki magatartásról, végre alátámasztja ez az ítélet. Ez ugyanis kimondja, hogy azok a pontok hiányoznak a szerződésből, amelyek a módosítások mindenkori mértékét ellenőrizhetővé tennék. Még az egyoldalú szerződésmódosítás jogát sem kifogásolom, akkor, ha a feltételek tisztességesek és egyértelműek. Nem azok. Ha a bankok és a PSZÁF betartják a szavukat és a a szerződést, akkor kamatot alig kellett volna fizetnie az ügyfeleknek. Ehhez képest eddig csak a kamatot fizethették, ami valamilyen érthetetlen oknál fogva nem csökkent, hanem folyamatosan, drasztikusan emelkedett. A bíróság éppen ezek miatt a tisztázatlanságok és tisztességtelen ködösítések miatt hozta ezt az ítéletet.

– Akkor most már minden devizás megnyugodhat?

– Dehogy nyugodhat. Magyarországon nincs precedens értéke egy ilyen ítéletnek. Csak azért lehet megnyugodni, mert ezek szerint jogállamban élünk.

– Azt olvastam, hogy 700 devizahiteles ügyfele van.

– Ez igaz.

– Hogy lehet képviselni egyszerre ennyi embert?

– Úgy, hogy előfordul, hogy csikorog a gépezet és akadozok itt-ott. Egyébként pedig elkészítettem az álláspontom alapján egy sablont és minden ügyre azt alkalmazom. Másrészt nem járok tárgyalásra sem, írásban bizonyítok.

– Ön ingyen vállalta ezeket az ügyeket?

– Munkadíjat nem kérek az ügyfelektől és ingyen vállalom a pert is, azzal a kikötéssel, hogy nyertes per esetén az a perköltség, amit a bíróság a vesztes féltől követel, engem illessen. Ezen felül, levelezési költségre kérek ötezer forintot ügyenként, és azt makacsul be is hajtom.

– Az utcán demonstrálókról mi a véleménye?

– Egy ilyen hitvány eljárásnak nem szabad feltartott kézzel megadni magunkat. Megértem őket és drukkolok is minden devizahitelesnek, de még ha ugyanazt mondjuk is, nem egy nyelven beszélünk.

– Ezek szerint ön a tisztességes ügyvéd prototípusa.

– Az ember igyekszik, hogy ahol a tudása szerint tud, segíthessen az embertársain. Nem most kezdtem és nem azért csinálom, hogy megismerjenek az utcán, vagy szerepeljek a tévében. 1983-ban volt az első ilyen ügyem. Akkor kezembe került egy szakértői vélemény, ami arról szólt, hogy olyan elemekből épültek a tízemeletes panelházak Siófokon, amiből csak négyemeletes házakat szabadott volna építeni. Gépésztechnikus az eredeti végzettségem, tudtam, ez mit jelent, bíróságra vittem az ügyet. Több mint ezer ilyen lakás volt. Mindegyik pert megnyertem és 40–60 ezer forint kártérítést kaptak a családok. Akkoriban az elég komoly összeg volt. Azt sem a munkadíjért csináltam.

– Hogyan lett gépészből ügyvéd?

– Majdnem heccből. Akkoriban is folyton okoskodtam, aztán annyit ugrattak vele a kollégák, hogy elmehetnék ügyvédnek, hogy tényleg úgy lett. Az a Vékás Lajos professzor felvételiztetett, aki most a Polgári Törvénykönyv módosításait kidolgozó bizottságot vezeti.

– Kilátástalan ügyeket is előszeretettel vállal: indított már pert a DRV ellen a túl magas vízdíj miatt, egy tisztességtelenül magas munkadíjért dolgozó ügyvéd ellen a vörösiszap-katasztrófa után, vagy amikor Ön szerint egy cég becsapta a siófoki önkormányzatot és tisztességtelenül akart a közvagyonon gazdagodni. Vannak azért „normális”, szokványos perei is?

– Persze. Három gyermeket tisztességesen felneveltünk: én is elvégeztem az átlag ügyek rám eső részét. De nem csak pénzből él az ember. Biztosan furcsa, hogy éppen egy jogász embernek túlfejlett az igazságérzete, de azért előfordul. Civilkurázsinak hívják ezt.

– A közjegyzői kamara be is perelte. Megbüntették végül?

– Figyelmeztetésben részesültem, mert nem voltam elég tisztetettudó, amikor megfogalmaztam a mondanivalómat. Azt mondtam – tisztességesen fogom fogalmazni –, hogy ők is közreműködői voltak a tisztességtelen szerződéskötéseknek. Van úgy, hogy túl egyértelműen mondom ki, amit gondolok, ebből akad néha bajom. Aktuálisan egy bíró perelt be, mert azt mondtam, hogy hamis adatokra hivatkozott a tárgyaláson.

– Ügyvéd kollégákat is keresett maga mellé, akik hasonló feltételekkel segítenek. Talált?

– Senkit. El sem hiszik, hogy sikerrel lehet felvenni a harcot a bankokkal. Egy ügyvédi kamarai vezető egyenesen el is tanácsolta a kollégákat az ilyen ügyektől.

– Pertársaságot alakítani nem lenne egyszerűbb?

– Nagyon rossz taktika lenne. Úgy minden sokkal körülményesebb, mint egyedileg. Ha például egy érintett kiszáll, ne adja isten meghal, félbeszakad az ügy, mert amíg egy hagyatéki eljárás le nem zárul, felfüggesztik a pert. Ezért mondom mindig, hogy a valódi megoldás – hiszen hatalmas mennyiségű ügyről van szó – a közérdekű per indítása lenne. Erre szintén ösztönzött többször az Európai Bíróság. Ráadásul annak precedens értéke is lenne és egyszer kéne végigjátszani. Ilyet viszont nem indíthat bárki, csak a PSZÁF, a minisztériumok, ügyészség, jegyzők vagy a fogyasztóvédelem.

– Mit gondol, sor kerül erre?

– Azt nem tudhatom, de a bajba jutott adósok érdeke legjobban ezt kívánná.

– A kormány november elsejéig adott határidőt a bankoknak, hogy megoldják a helyzetet. Mit gondol, lesz megoldás?

– Biztosan, hiszen ez lenne az érdekük, de az eddigi gyakorlat alapján nem hiszek benne, hogy tisztességes feltételeket diktálnának. Az adósok véleményem szerint nem járnának jól.

– Az adósmentés egy ideje a politikai szintjén is az egyik fontos téma. Elég sok tapasztalattal rendelkezik: a kormány kért szakértői segítséget Öntől?

– A kormány nem kért, de furcsa is lenne, ha teszem fel, egy Léhmann Gyuri mondaná meg, mit tegyenek, amikor a minisztériumban nálam ezerszer okosabb, tanultabb emberek ülnek. Jobban tudják nálam, mit tehetnének, ebben biztos vagyok. Azért Orbán Viktor miniszterelnök úrnak elküldtem egy szerződésmintát és a szakmai véleményemet arról, legegyszerűbben hogyan lehetne ezeket az egyeszségeket kijavítani úgy, hogy senki ne járjon rosszul, de mindenki kivegye a részét ennek az áldatlan állapotnak a rendezéséből.

– Szóval úgy gondolja, a kormánynak ebbe bele kell avatkoznia?

– Faramuci helyzet, az biztos. Mivel civil jogról van szó, nem tartozik rá. De a károsultak érdekében, úgy érzem, meg kellene tennie, mert katasztrófahelyzet van és több keresnivalója van a helyzet tisztességes és hiteles megoldásában, mint a bankoknak, akik érintettek. Ha patthelyzet alakul ki, akár úgy is érdemes lenne beavatkoznia, hogy törvényt alkot.

– Ismert lett mostanában. Van olyan párt, amelyik megkereste, hogy a választáson képviselje őket?

– Ezen már túlvagyunk, a Jobbik színeiben indultam – párton kívüliként – 2010-ben, de csak harmadik lettem a körzetben. Akkor és azóta is kiderült párszor, hogy nem lennék jó pártkatona, úgyhogy már nem is keresnének, de én is távol tartom magam tőlük. Ugyan jobboldali gondolkodású ember voltam és maradok is mindig, egyetlen pártnak sem vagyok a tagja és nem is szeretnék.

– Bankhitelt, gondolom, nem kapna könnyen mostanában.

– Nem, de telhetetlen sosem voltam. Ezek után el sem várnám, sőt pironkodnék, ha szeretnének a bankok. Megszoktam már, ha nyerek, ha veszítek, szidnak, ahogy tudnak, még a hasamon is ugrálnának, ha hagynám.

– Mindenesetre, ha nem is a pénzintézeteknél, de ez az ön hete volt. Jól esik ez, elégtétetel?

– Én csak egy közreműködő vagyok egy nagyon fontos ügyben, ami az egész ország helyzetét befolyásolja. Ennyi ember sorsa ugyanis az egész ország helyzetét és hangulatát befolyásolja. De ez a történet ettől még nem rólam szól és még csak ez a hét sem. A hét végén adtam férjhez a lányomat egy nagyon jóravaló emberhez. Ez az ő hetük. Ebből a hétből ez a fontos, erre fogunk sokáig emlékezni. Azt, hogy én pert is nyertem ezen a héten, gyorsan el fogjuk felejteni.