Új szerep vár a kincstárra

Még ebben a kormányzati ciklusban átvenné a Magyar Államkincstár (MÁK) a hitelintézeti szektortól a helyi önkormányzatok számlavezetését – értesült lapunk. Információink szerint már történt egyeztetés a témában a kormányzat kezdeményezésére. A terv viszont nem új, a kincstár szerepének ilyen irányú kibővítése már többször felmerült az elmúlt ciklusban is.

Értesüléseinkkel egybecsengenek az Orbán Viktor miniszerelnök által a szokásos pénteki rádióinterjújában elmondottak is: a kormányfő véleménye szerint a brókerügy megmutatta, hogy hiányzik Magyarországon egy olyan kincstári rendszer, amely megfelelő kondíciókkal biztosítaná a közpénzek, benne az önkormányzati pénzek „parkoltatását”. Egy modern kincstárral teljesen kívül lehetne tartani a közpénzeket „az ilyen típusú pénzügyi manővereken” – mondta a brókerügyről a kormányfő a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.

Orbán Viktor helyes döntésnek nevezte, hogy az első brókercég bedőlése után megtették azokat a lépéséket, amelyekkel az emberek pénzét meg lehetett menteni. Kifejtette: az első brókerügy, a Buda-Cash után, miután kiderült, honvédelmi dolgozók egyik egészségpénztárának és önkormányzatoknak is bent ragadtak pénzei, „megszólalt a fejükben a csengő”. Azonnal úgy döntöttek – folytatta –, fel kell számolni azt a kockázatos megoldást, hogy brókercégeknél vannak adófizetői forintok.

A kormányzati terv végrehajtása viszont egyáltalán nem egyszerű, a MÁK ugyanis több szempontból sincs felkészülve arra, hogy közel 3200 település és több megyei önkormányzat folyószámláit vezesse. A legszembetűnőbb hiányosság a megfelelő hálózat hiánya: a MÁK honlapja szerint Budapesten nyolc, vidéken pedig összesen 50 helyszínen vannak irodáik, ám utóbbiaknál a megyeszékhelyeken működő kirendeltségeken kívül csak állampapír-értékesítési pontokról lehet beszélni. Emellett a Kincstár felkészítése milliárdos nagyságrendű informatikai fejlesztést igényelne, a megfelelő szakembergárda felállítása mellett.

A jelen stádiumban nem könnyű rálátni arra sem, hogy e tevékenység felügyeletét ki és hogyan látná el, illetve hogy a települések hitelezését hogyan oldanák meg a továbbiakban, ha az marad a pénzügyi szolgáltatóknál. Ezekkel a nehézségekkel persze a kabinet is tisztában van: Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára három hete az ATV műsorában arról beszélt, hogy államkincstár nem tud teljes banki szolgáltatást nyújtani, hiteleket adni, készpénzfelvételt biztosítani. Véleménye szerint nagyon meg kellene erősíteni, fejleszteni ehhez az államkincstárt, de úgy vélte, a kereskedelmi banki kapcsolatot sosem tudja pótolni. Hozzátette, az államkincstár biztonságot ad az önkormányzatoknak, de azt az előnyt biztosítani, amit egy kereskedelmi bank tud adni, nem képes.

A kincstár kizárólagos számlavezetővé előrelépésével természetesen nagyon rosszul járnának az önkormányzati szolgáltatásban érdekelt hitelintézetek, így gyanítható, hogy igyekeznek meggyőzni a kormányt ennek a megoldásnak a hátulütőiről. Az önkormányzati bankpiacon két igazán erős szereplő működik: az egyik az OTP Bank, a másik pedig a takarékszövetkezeti szektor, utóbbi főleg a kisebb településeken erős. Az OTP-n és a takarékokon kívül még néhány nagybank aktív valamennyire a piacon.

Az átveendő torta viszont egyáltalán nem elhanyagolható méretű: a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a teljes hitelintézeti szektor közel 550 milliárd forintnyi önkormányzati betétet kezelt 2014 végén, amely 15 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Az önkormányzati adósság állami átvállalásának tavaly februári üteme miatt viszont múlt év végén mindössze 26,5 milliárd forintnyi önkormányzati hitelállomány volt a hitelintézeteknél, nem egészen hétmilliárdos kötvénymennyiség mellett, holott egy évvel korábban még 189 milliárdnyi hitelhez 152 milliárd forintos kötvényállomány társult.

Az viszont, hogy a kormány időről időre visszatér a kincstár számlavezetésbe vonásának tervéhez, több szempontból is érthető. 2011 és 2014 között az állam négy ütemben összesen több mint 1300 milliárd forintnyi önkormányzati adósságot vállalt át, így nem csoda, ha nagyobb rálátást szeretne a települések számlapénzeire. (Nem beszélve arról, hogy a kincstárnál a települések vélhetően szinte kizárólag állampapírban tartanák a szabad eszközeiket.)

A helyhatóságok pedig nem mindig sáfárkodtak teljesen konzervatív módon a pénzükkel: a krízis előtti években egymást érték a – nem egyszer arbitrálási célzatú – devizakötvény-kibocsátások, amelyek aztán a pénzügyi válság beálltával balul sültek el. Emellett az önkormányzatok gazdálkodásával foglalkozó több tanulmány, illetve jelentés is megállapította már, hogy a hitelfelvétel sokszor erősen ciklikus jellegű, és mindig pont a választási évekre esnek a csúcsok.

A 100 százalékban önkormányzati tulajdonban lévő vállalatoknál 620 milliárd forint, a 10–50 százalék közötti önkormányzati tulajdonú vállalatoknál pedig 382 milliárd forint adósság halmozódott fel, azaz 1002 milliárd forintos „kétes hiány” van az önkormányzati vállalatoknál. Jelezte: meg kell vizsgálni, képesek-e az önkormányzati vállalatok kigazdálkodni ezt az összeget, hogy ne megint az államnak kelljen helytállnia, kisegítenie az önkormányzatokat.

A 100 százalékban önkormányzati tulajdonban lévő vállalatoknál 620 milliárd forint, a 10–50 százalék közötti önkormányzati tulajdonú vállalatoknál pedig 382 milliárd forint adósság halmozódott fel, azaz 1002 milliárd forintos „kétes hiány” van az önkormányzati vállalatoknál. Jelezte: meg kell vizsgálni, képesek-e az önkormányzati vállalatok kigazdálkodni ezt az összeget, hogy ne megint az államnak kelljen helytállnia, kisegítenie az önkormányzatokat. -->