Dubaj – Nem mind arany...

Ez a társaság a tulajdonosa a Nakheel vállalatnak, amely a „pálmafasziget” ingatlanfejlesztést is végezte, és amelynek a kötvényei most december 14-én jártak volna le.

Keddre virradóra a történet tovább finomodott: a Dubai World holding bejelentette, átütemezi mintegy 26 milliárd dollárnyi adósságát. Az átütemezés kizárólag a holding Nakheel World és Limitless World nevű cégeire vonatkozik. Mindez részben megnyugtató, hiszen a közlemény szerint a többi leánycég pénzügyi helyzete továbbra is stabil. Kitértek továbbá arra is, hogy az átütemezést több szakaszban hajtják végre, valamint az érintett adósságból hatmilliárdot tesznek ki a Nakheel iszlám kötvényei, a sukukok. Az események komolyan megkérdőjelezték az emirátus képességét, hogy a jövőben a határidőknek megfelelően kiegyenlíti-e az állami tulajdonú cégek adósságát.

Dubaj helyzete jelenleg nem könnyű. Az olaj, amit 1966-ban találtak, húsz éven belül elfogyhat, és a fekete arany már ma is csak a GDP 6 százalékáért felelős. Előrelátó módon az 1980-as években és a kilencvenes évek elején Dubaj stratégiai döntést hozott: nemzetközi színvonalú turistacélponttá válik. A beruházások az évek során meghozták gyümölcsüket, és ezzel párhuzamosan az ingatlanárak is az egekbe emelkedtek. Ugyanakkor a kétezres évek kezdetével az EAE-t alkotó hét „állam” hitelfelvétele, és közöttük különösen Dubaj kölcsönei (amely az EAE teljes hitelállományának kétharmada) drámai mértékben növekedni kezdtek. 2009 második negyedévére az EAE teljes hitelállománya elérte a 123 milliárd dollárt, és a hitelek GDP-arányos nagysága 51,3 százalékra nőtt. A válság kirobbanásával azonban a turizmus jelentősen csökkent, és az ingatlanárak az elmúlt 12 hónapban 50 százalékkal estek. A hat éven át tartó gazdasági növekedés után 2008 második fele óta az ország recesszióban van. A helyenként már az esztelen mértékű pompa és luxus fellegvárának számító városállam adósságállománya a hivatalos adatok szerint 80 milliárd dollár, de sokkalta valószínűbb, hogy Dubaj implicit és explicit kötelezettségeinek összege 200 milliárd dollár, vagy ha úgy tetszik, a GDP 250 százalékára is rúghat.

Természetesen a fenti események hatására az államadósság törlesztésének bizonytalanságát számszerűsítő CDS (Credit Default Swap) szintek Dubaj esetében szó szerint kilőttek, jelentősen megnövelve a térségben található többi állam és más egyéb, fejlett és fejlődő ország (így hazánk) CDS-szintjét is. Külön érdekes, hogyan fordult a kocka Magyarország javára: Dubaj ötéves CDS-szintje november 27-én 647 pont volt, ez 407 ponttal volt magasabb Magyarország ötéves CDS-értékénél, amely ekkor 240 ponton állt.

A grafikonon jól látható, hogy 2008 októberében a helyzet fordított volt, mivel hazánk CDS pontértéke a nagy pánikban 148,5 ponttal meghaladta Dubajét, vagyis akkor a befektetők nagyobb esélyt adtak Magyarország nemfizetésének. További hatás, hogy a Moody’s és a Standard & Poor’s Dubaj valamennyi állami tulajdonú társaságának hitelminősítését lerontotta, így több cég besorolása a bóvli kategóriába került. A világ részvénypiacai és ezen belül is a bankpapírok komolyan megérezték a bejelentést. Mindez nem meglepő, hiszen az EAE teljes hitelállományának közel 40 százaléka Nagy-Britanniához, 9-9 százaléka Németországhoz, Franciaországhoz és az Amerikai Egyesült Államokhoz, 7 százaléka Japánhoz, 4-4 százaléka Hollandiához és Svájchoz, 2 százaléka Ausztriához, 1 százaléka Belgiumhoz, míg a fennmaradó 15 százaléka egyéb országokhoz köthető. Mit jelent mindez a jövő szempontjából? Először is dubaji helyzet rendezése időigényes folyamat lesz. Azok az országok, amelyeknek erős fundamentumaik vannak, könnyebben átvészelik, de azok, amelyeknek nagy a hiányuk és az államadósságuk, esetleg nagyobb nyomás alá kerülhetnek a jövőben.