Világgazdaság Online

A kiégés egy reménytelennek tűnő, hitevesztett állapot, amikor az ember már lemond minden vágyáról, céljáról, mert képtelennek érzi magát azok megvalósítására. Fásultság, a mentális és érzelmi fáradtság érzése, cinizmus, depresszió lesz úrrá rajta, teljesítménye észrevehetően csökken, foglalja össze a burn-out, vagyis a kiégés főbb jeleit Velez Csaba pszichológus. Noha ez a munkaképességet veszélyeztető jelenség régóta létezik, csak az utóbbi évtizedekben kezdtek komolyabban foglalkozni vele – 1974-ben írt róla először Herbert Freudenberger német származású amerikai pszichoanalitikus.
A kiégés veszélyének elsősorban azok a munkavállalók vannak kitéve, akiknek a munkájuk jellegéből adódóan sokat kell más emberekkel foglalkozniuk. Az üzletkötők, az ügyfélszolgálati dolgozók, de az orvosok és a rendőrök is fokozottan kitettek ennek a veszélynek. Talán meglepő, de a burn-out „ragályos”, mert más kollégák is könnyen átveszik az apatikus szemléletet, könnyen megtalálhatják a munkájuk rossz oldalát. A teljesítményromlás, amely eleinte csak egy dolgozónál következett be, később akár az egész szervezet teljesítményén érezhetővé válhat – hívja fel a figyelmet Velez Csaba. A munkaadó sokat tehet a prevencióért a rotációs munkarend bevezetésével, elérhető célok kitűzésével, érdekes szakmai továbbképzések, konzultációk biztosításával. A munkatársak erkölcsi, anyagi elismerése is sokat nyomhat a latban. Csapatépítő programok szervezésével olyan munkahelyi kapcsolatrendszert alakíthatnak ki a vezetők, amely már önmagában csökkenti a burn-out kialakulásának a veszélyét. Ám a megelőzés nem pusztán a munkaadó felelőssége, hanem a munkavállalóé is.
Elősegíti a kiégést, ha például a munka végeztével valaki hazamegy, s órákat tölt a tévé előtt. Sokkal hatásosabb egy séta, kerékpározás, úszás vagy akár egy sportesemény megtekintése, koncert meghallgatása, ahol valóban „kieresztheti a gőzt”, és másfajta ingerekkel, érzésekkel töltődhet fel. VG