Barcelonának nagyon bejött az olimpia

Nyer vagy veszít egy gazdaság az olimpián, ez Magyarország számára is fontos kérdés, ha a világjátékok megrendezésére pályázik. Barcelona jól járt az olimpiával, Katalónia gazdasági kitörését elősegítette, hogy fővárosa rendezhette meg az 1992-es játékokat – állapítja meg a PriceWaterhouseCoopers tavaly elkészített tanulmánya. Míg a rendezés jogának elnyerése, 1986 – ami nem mellesleg Spanyolország EU-csatlakozásának is az éve – előtt a régió GDP-jének növekedése elmaradt az országos átlagtól, azt követően meghaladta azt, 1990-ben például 2 százalékponttal volt nagyobb az ugyanaz évi, 3,7 százalékos összibériai mutatónál. E felülteljesítés egészen 1996-ig tartott, ami egyértelműen az olimpia gazdasági hatásának tudható be. Már csak azért is, mert 1993-tól Európát gazdasági visszaesés jellemezte.

Pozitív hatása volt a barcelonai ötkarikás játékoknak, hogy jelentősen fejlődött a tengerparti város infrastruktúrája. Az olimpia apropóján ugyanis kiemelt fejlesztési célokat, ötven éve tervezgetett-halogatott álmokat valósítottak meg. Elkészültek a várost elkerülő körgyűrűk, felújították a repülőteret, alapjaiban szervezték át a tömegközlekedési rendszert, kizöldültek és esztétikusabbak lettek a közparkok. Teljesen új városnegyed jött létre a tengerparti szakaszon, amely korábban egy fontosságát veszített, lepusztuló iparterület volt.

A beruházásoknak köszönhetően a városi úthálózat hossza 15, a csatornahálózat 17, míg a városi zöldfelületek és strandok területe mintegy 78 százalékkal nőtt. Az olimpia következtében nemcsak Barcelona infrastruktúrája javult, és jött létre tizenhárom új sportlétesítmény – köztük az olimpiai stadion –, hanem a város lakásellátottsága is jobb lett.
Kizárólag az olimpia miatti beruházások és kiadások mintegy 2,46 milliárd dollárt tettek ki, míg további közel háromszor annyi, 6,92 milliárd olyan – állami és magánforrásokból finanszírozott – fejlesztésekre ment el, amelyeket valószínűleg a versenyektől függetlenül is elvégeztek volna. A kiadások multiplikátor-hatását, valamint a fogyasztás növekedését is figyelembe véve az olimpia 1986–1992 között 0,74 százalékkal, több mint 26 milliárd dollárral járult hozzá Spanyolország GDP-jéhez. Az építőipar fellendülése miatt például a cementfelhasználás 74, az építőipari áramfogyasztás 142 százalékkal nőtt.

Az olimpia közvetlenül nem teremtett sok munkahelyet, ám Barcelona munkanélküliségi rátája 1986–1992 között így is 18,4-ről 9,6 százalékra csökkent, míg Spanyolországé 20,9-ről 15,5-re. Ezen esés csaknem kilenctizede annak köszönhető, hogy a játékok miatt évente átlagban mintegy 59 ezerrel többen kaptak munkát. Különösen az építőiparban dolgozók száma emelkedett, az olimpia évében 72 százalékkal volt magasabb, mint 1985-ben.

Árnyoldala az olimpiának, hogy nőttek miatta a megélhetési költségek, valamint a lakás- és ingatlanárak – ez a spanyol átlagnál magasabb katalóniai gazdasági növekedésnek tudható be. A régió fogyasztói árindexe például a játékok előtti három évben, 1989–1991 között rendre meghaladta Spanyolországét és fővárosáét, Madridét. Az átlagos éves infláció 1985–1992 között 7 százalékot tett ki, szemben a spanyolországi 6,4 százalékos átlaggal.

Barcelonában az 1992-es olimpiát megelőző hét évben átlagosan 20 százalékkal nagyobb mértékben drágult az élet, mint a katalán vagy a többi spanyol régióban. A kereslet bővülése, a város attraktivitásának növekedése, az emelkedő építési költségek és a csökkenő beépíthető területek hatására pedig a lakásárak megugrottak a katalán városban, annak ellenére, hogy a lakásállomány is gyarapodott. A rendezési jog elnyerését követően a láng fellobbanásáig Barcelonában 240 százalékkal mentek fel a régi és 287 százalékkal az új lakások árai.

Az olimpiai rendezésen gondolkodó városoknak, így a 2024-re pályázó Budapetnek azzal is számolnia kell, hogy Barcelonában jelentős környezetvédelmi költségek merültek fel az olimpiát követő városrendezés során. Abban viszont a katalán város csaknem egyedülálló, hogy tökéletesen sikerült hasznosítani a kizárólag az olimpia miatt felhúzott sportlétesítményeket – hasonlóra csak a 2000-es rendező, Sydney volt képes. Ráadásul Barcelonának mindezt úgy sikerült elérnie, hogy közben nem verte magát visszafizethetetlen adósságokba: az önerőből előteremtett ötmilliárd dollárhoz további hétmilliárd dollár társult magántőke bevonásából.

Lökés az idegenforgalomnak

Talán Barcelona idegenforgalma profitált a legtöbbet az eddig olimpiát rendező városok közül, hiszen akkor vált Európa egyik kedvenc és a világ egyik igazán ismert megapoliszává – ez volt a legpozitívabb hosszú távú hatása a rendezésnek. A legjobban, 42 százalékkal, 1992–1994 között bővült a turisták száma, de 2000-ben is 68 százalékkal több látogatót regisztráltak az 1992-ben a városba érkezett közel 1,9 milliónál. Manapság évente mintegy 7 millió turista látogat ide. Az olimpia idején 148 szálloda volt Barcelonában, összesen valamivel több mint 13 ezer szobával, ebből 3087 létesült 1990–1992 között. De a növekedés ezt követően sem állt meg: 2000-ig 26 százalékkal több szálloda nyitotta meg kapuit, míg a szobaszám 24 százalékkal gyarapodott.