A fiatal orvosok maradnának

Meg tudunk állapodni a rezidensek képviselőivel – közölte lapunkkal Szócska Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkára. Fenyítéssel nem lehet megállítani, hogy külföldön vállaljanak munkát. Sőt, vannak, akik éppen a számukra kedvezőtlen rendelet hatására döntenek úgy, nem lépnek be a szakképzési rendszerbe. Ezért a szakképesítéshez szükséges kötelező hazai munkavégzésre vonatkozó előírást ki kell venni a rendeletből – tette hozzá.

Az előző egészségügyi kormányzat olyan rendelet bevezetését javasolta, amely a szakképesítés megszerzését követően további négy évre itthon tartaná a fiatalokat. Ez anyagi okokkal is magyarázható, hiszen számítások szerint húszmillió adóforintjába kerül az államnak egy fiatal orvos kiképzése. Az új államtitkár szerint egyébként az állam húszmilliárd forinttal járult hozzá eddig az angol egészségügyhöz a készen kapott doktorok révén, és ez megengedhetetlen. Megoldás kell, különben a most végzettek is elhagyják az országot.

Az anyagi függetlenség, a családalapítás, a morális elvek, a maradjak vagy menjek kérdésére kell válaszolni a fiataloknak, ez pedig súlyos dilemmát jelent – fogalmazott Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. A szervezet június 8-án az államvizsgázók körében felmérést készített, amelyből az derült ki, hogy csupán 26 százalékuk nem tervezi a külföldi munkát, a többiek már tájékozódtak, 12 százalékuk föl is vette a kapcsolatot a kiszemelt ország kórházával. Az is kiderült, többen nem csupán anyagi kényszerből távoznának, hanem mert nem a szakma méltóságát hálapénzzel romboló hazai egészségügyben akarnak szocializálódni – mondta. Az anyagi kényszerből távozók visszahívhatók. Ám ehhez az ország gazdasági erejéhez mérten minden orvosnak – a rezidenseknek is – legalább a megélhetési küszöbre kellene növelni a bérét. A havi nettó százezer forintos emelés hamar megtérülne.

Az elvándorlást nagymértékben motiválja a hazai orvosképzés nemzetközi híre, ezért „mozdult rá” pár éve például Svédország is a magyar orvosokra. Az orvosvándorlással egyébként már foglalkozott az EU is, illetékes bizottsága leszögezte: meg kell állítani azt a folyamatot, hogy a szegény országok pénzén kiképzett doktorok a gazdag országok betegeit gyógyítsák.

„Elfogadhatatlan, hogy a fejlett gazdaságoknak képezzünk orvosokat, ez szellemi gyarmatosítás” – állítja Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke. Ám attól még nem lesz elegendő orvos a hazai betegellátásban, ha a külföldi foglalkoztató visszafizetné a kitaníttatás költségét. Azzal értene egyet, hogy a fiatalok pár évig külföldi kórházakban gazdagítsák a tudásukat, de utána jöjjenek vissza. Nagy a nyomás, hiszen elöregszik az orvosi kar, a most egyetemre kerülőkből csak 11 év múlva lesznek szakorvosok – tette hozzá.

Stabil egészségügyi rendszert sürget a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke, amelyben nincs állandó fenyegetettségben a kórház amiatt, hogy esetleg bezárják, a dolgozó és a beteg pedig amiatt, hogy mi lesz vele. Boncz Imre korábban kifejtette lapunknak: kiszámítható életpályamodellel, a szakma presztízsének helyreállításával, az orvoslás autonómiájával vonzóvá tehető a hivatás a fiatalok számára. Ezt az orvosok röghöz kötésével nem lehet elérni. Csak azért, mert közgazdászból és informatikusból többet képeznek, mint amekkora az igény, így belőlük nincs is hiány, nem különböztethetők meg tőlük a külföldi munkára vállalkozó orvosok.

Szócska olyan rendszer bevezetésén gondolkodik, amely nem borítja fel az orvosgenerációk közötti egyensúlyt. A szakma képviselőivel közösen dolgozznák ki az egészségügyi dolgozók kiszámítható életútjának tervét.