Ápolókat képezhetnek minden mennyiségben

Az államnak az az elsődleges érdeke, hogy azoknak a szakembereknek a képzését támogassa, amelyekből ha nincs elegendő, az akár az ország működését is megbéníthatja – állítja a Manpower Business Solution cégvezetője. G. Nagy Balázs szerint ezért van szükség az orvosok, ápolók, tanárok, szociális vagy rendészeti dolgozók számára kiszámítható életpálya-modellre és olyan fizetésre, amely garantálja az oktatás, az egészségügy, a rendészet vagy a szociális ágazat, tehát az alapfunkciók működőképességét.

A piaci kereslet miatt kialakult munkaerőhányt viszont szerinte nem központi irányítással, hanem a cégekkel együttműködve, a vállalatokat segítve kellene az államnak enyhítenie. A vállalatok a saját igényeikhez mérten maguk szervezhetnék meg a képzéseket adott esetben a náluk hagyott szakképzési hozzájárulásból – mondja G. Nagy Balázs.

Szerinte a munkaerőhiány kapcsán az állam is sokszor abba a hibába esik, hogy figyelmen kívül hagyja, ez nem csupán volumen kérdése. Vannak ugyanis olyan szakmák, amelyekből nem kell ezres, de még százas nagyságrendben sem szakember – ilyenek a speciális orvosszakmák, vagy IT-programnyelvek –, viszont hiányuk akár cégeket, akár projekteket képes megbénítani, illetve az orvosok esetében akár a várólistákat is jelentősen növelni. A globális munkaerőpiac elszívóhatásától szintén nem szabad eltekinteni. Ez ugyan a szakmunkások esetében is érvényesül bizonyos mértékben, ám sokkal erőteljesebb az olyan, nyelveket beszélő, magasan kvalifikált munkaerő esetében, amilyen az orvos vagy az informatikus. Az elmúlt tíz évben hivatalos adatok szerint is több mint 16 ezer orvos és ápoló távozott az országból, egyes speciális orvosi területeken már ijesztő a hiány.

A hazai GDP 12 százalékát előállító cégeket tömörítő Informatikai Vállalkozások Szövetsége szerint pedig tízezer IT-állás betöltetlen.
Az egészségügyiek elvándorlását egyelőre képtelen kezelni a kormány, hiába kínálnak ösztöndíjat a hiányszakmákra jelentkező kezdő orvosoknak, amellyel akár a szakorvosi bér kétszeresét is megkereshetik, az elmúlt tíz évben a kivándorlók nagyjából 50 százalékán állandósult a még szakvizsga előtt álló általános orvosok aránya, sőt, tavaly ismét 14 százalékkal nőtt a 29 év alatti elvándorló orvosok száma.

Az egészségügyi szakmai és érdekvédelmi szervezeteknél láthatóan hatékonyabban lobbizik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), amely hosszas, kitartó munkával elérte, hogy a kormány egyik legfontosabb célja a szakmunkásképzés becsületének helyreállítása legyen, és ennek érdekében még a képzést is teljességgel a kamara igényeire szabják.

„Egy rossz diplománál, amellyel nem lehet elhelyezkedni, többet ér egy jó szakmunkás-bizonyítvány” – hangzik az új kormányzati szlogen, amelyet olyannyira komolyan gondolnak, hogy idén szeptembertől az 500 szakközépiskola és szakiskola felügyelete a Klebelsberg Központtól a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerül. A kormány viszont már előre meghirdette, megyénként és a fővárosra lebontva, mely szakképzéseket fogja a 2015/2016-os tanévben támogatni. A korlátlanul támogatott – költségvetési hozzájárulásra korlátlanul jogosult – körbe csupán az általános ápoló, a csecsemő- és gyermekápoló, a mentőápoló és a gépi forgácsoló tartozik. A legtöbb helyen – vagyis korlátozottan, meghatározott keretszámig – támogatott az épület- és szerkezetlakatos, a gépgyártás-technológiai technikus, az ipari gépész, a központi fűtés- és hálózatszerelő, a pénzügyi és számviteli ügyintéző, a szerszámkészítő, a villanyszerelő, az ács, a hegesztő, valamint a szociális gondozó és ápoló. Ez utóbbiak szakképzését valamilyen rejtélyes oknál fogva csak Vas megyében nem támogatja az állam korlátlanul.

Ezek részben átfedésben vannak az MKIK által meghatározott hiányszakmákkal, amelyek választására most szakiskolai ösztöndíjjal is igyekszik rásegíteni a kormány. A tanulmányi eredménytől függően havi kemény 10-30 ezer forintot kaphat, aki ősztől ácsnak, eladónak, gazdának, gépi forgácsolónak, hegesztőnek, húsipari termékgyártónak, géplakatosnak, kőművesnek, műanyag-feldolgozónak, női szabónak, villanyszerelőnek vagy a tavaly újraindított vájárképzés keretében bányamunkásnak tanul.

Mindeközben az ápolóknál, akik hiánya már a nagy megyei, fővárosi kórházakban is komoly gondot okoz, legkorábban jövőre tervezik bevezetni az életpályamodellt, és hiába kért kamarájuk bruttó ötven ezer forintos, azonnali béremelést a közelmúltban, arra már ígéretet sem tett a szakállamtitkár.