Azért táplálunk, hogy gyógyíthassunk

A kórházba kerülő betegek 41 százaléka veszélyeztetett a betegségéhez kapcsolódó alultápláltság (malnutrícióban) szempontjából – mondta Falus Ferenc országos tisztifőorvos. A több mint százhúsz szakember arról tanácskozott, hogyan lehetne megakadályozni a lakosság, s közük elsősorban a betegek alultápláltságát. Annál inkább, mert immár az Európai Unió cseh elnöksége idején állást foglaltak a tagállamok szakemberei: állítsuk meg a betegségek kapcsán kialakult alultápláltságot és az alultápláltság miatt kialakuló betegségeket.

A tisztifőorvos előadásában kijelentette: a világ leggazdagabb régiójában, Európában körülbelül 30 millióan szenvednek az alultápláltságtól, ez 170 milliárd euró terhet ró az egészségügyre. Azért mert valaki beteg nem szabad megváltoztatni a legalapvetőbb szokásunkat, hogy étellel és itallal lássuk el – jelentette ki.

Úgy fogalmazott: a globális elhízás-járványhoz hasonlóan a betegségek kapcsán kialakult alultápláltságról és az alultápláltságból eredő betegségekről sem szabad megfeledkezni, mindkettő megállítása csak népegészségügyi szemléletű, multiszektoriális, multi-diszciplináris megközelítésű programokkal lehetséges.

Szerinte az alultápláltság egyik oka a felelősségi rendszer hiánya, továbbá, hogy nincs megfelelő ismeret a táplálás jelentőségéről az egészségügyi dolgozók körében. Ám a betegek tudása és befolyása egyelőre elégtelen, sok helyen hiányzik az egyes orvos szakmai csoportok közötti együttműködési hiánya. A kórház vezetése nincs involválva, pedig a menedzsmentnek figyelembe kell vennie az alultápláltságból adódó komplikációkat és többlet kiadásokat. Nem véletlen, hogy az Európai Unió tagállamainak egészségügyi szakemberei tavaly, a cseh elnökség idején Prágában állásfoglalást adtak ki: állítsuk meg a betegség kapcsán kialakult alultápláltságot és az alultápláltság miatti betegségeket.
Medgyaszai Melinda, az egészségügyi tárca most leköszönt szakállamtitkára utalt arra, hogy hazánk jövőre tölti be az EU elnökséget, és nagyon pontosan kell tudni, mit szeretnénk elérni. Tervek szerint a gyermekekre kellene koncentrálni, hiszen minden ötödik óvodás túlsúlyos.

Ám a szakember szerint a túlsúlyos is lehet alultáplált, hiszen az alultápláltság olyan kóros állapot, ami az energia és egy, vagy több lényeges tápanyag hiányát jelenti. Fontosnak tartja az egészségügyi dolgozók képzési tematikájának megváltoztatását, hiszen jelenleg a medikusképzésben részt vevők alig tanulnak dietetikát.
Nincs közvetlen összefüggés a betegek mesterséges táplálása és a gazdasági helyzet között – jelentette ki Harsányi László, a Semmelweis Egyetem 1. számú sebészeti klinikájának tanára. Ha majd a beteg tudatában lesz annak, mihez van joga, pénzügyi gondok lehetnek a kórházakban. Azt is kijelentette: sajnos, egyelőre a betegek mesterséges táplálására fordított költségek 40 százaléka hasznosul megfelelően. Ez is indokolja, hogy erre a szakterületre az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Utalt az Amerikai Egyesült Államokban végzett egyik felmérésre, amelyből az derült ki, hogy 20-40 százalékkal nő a sebészeti betegek ellátásának költsége az alultápláltságuk miatt, ez évi 18 milliárdos többletkiadást jelent, egy ilyen beteg kezelése 5 ezer dollárt emészt fel. Hivatkozva az EU irányelvekre elmondta azt is: a kórosan alultáplált betegek tervezett műtétjét addig nem szabad elvégezni, amíg nem stabilizálják a tápláltsági állapotát. Az is tény, hogy például a daganatos betegeknél jóval eredményesebb a műtét, ha megfelelő a tápláltsági állapotuk. Szerinte – és a konferencia szános hozzászólója szerint is – el kell különíteni a kórházakban a mesterséges táplálásra fordított pénzt az élelmezéstől, a tápszerek inkább gyógyszerek.

Gál János, a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének professzora szerint szemléletváltásra van szükség. Hiszen „nem azért gyógyítunk, hogy táplálhassunk, hanem azért táplálunk, hogy gyógyíthassunk.” Sajnos az intenzív osztályokon ápolt betegek 40 százaléka alultáplált, pedig a megfelelő táplálással gyorsabb a gyógyulás, jobb a gyógyítás kimenetele, kevesebb szövődmény, kevesebb a kórházi költség, és lerövidül a kórházi tartózkodás ideje. A klinikai táplálás önálló terápiás lehetőség, a betegség lefolyását meghatározó, azt befolyásoló tényező. A kritikus állapotú beteg táplálása immár túlmutat az alultápláltság megelőzésén és kezelésén: az immunrendszer anti-mikrobiális funkcióinak erősítésére és a kezdeti sérülést okozó állapot mérséklésére irányul. Az enterális (gyomor-bélrendszerbe adott tápoldat) táplálás a terápia része, így nem finanszírozható a kórházi étkeztetésből, pedig sok intézményben még így történik.

Kijelentette azt is: a parenterális (infúziós) táplálás az intenzív osztályokon ugyanolyan szervpótló kezelés mint a lélegeztetés, vagy a vesepótló beavatkozások. Ám jelenleg mint beavatkozási kóddal ellátott terápiaforma nem finanszírozott a biztosító által.

Gresz Miklós, az OEP finanszírozással foglalkozó szakembere ezzel kapcsolatban azt firtatta: kezdeményezheti-e az Országos Élelmiszer és Táplálkozástudományi Intézet, vagy az ÁNTSZ, hogy fölkerüljön a betegek kórházi felvételekor a felvételi lapra a tápláltsági állapot felmérés. Ez adhat ugyanis alapot arra, hogy tudományosan igazolható legyen a mesterséges táplálás fontossága az egyes beavatkozásoknál, s majd hozzárendelhető legyen annak finanszírozása.
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség megválasztott elnöke arra hívta föl a figyelmet, hogy a prágai nyilatkozatot pénz nélkül nehéz lesz végrehajtani. Jelenleg ugyanis a kórházak OEPt-ől kapott egy betegre jutó országos alapdíja 146 ezer forint, miközben 155 ezret költenek. Például a veszprémi kórház – amelyiknek ugyan jelenleg nincs adóssága – naponta 15 millió forintot költ élelmezésre, 40 milliót gyógyszerre (ennek felét az onkológiai betegek gyógyítására fordítják) és 5 milliót gyógyászati segédeszközre. Az élelmezésre 540 forint jut naponta egy betegre, a börtönökben ennek a kétszerese. Ilyen körülmények között nehéz lenne külön mesterséges táplálás kasszát képezni. S ugyan az eredetileg tervezettnél több, 757 milliárd forint jut az idén a hazai gyógyító-megelőző ellátásra, ám ez a pénz nem fedezi a gyógyítás valós költségeit. Így aztán, például a gazdasági társaságként működő intézmények vezetői folyamatos veszélyeztetettségben vannak, ha túlköltekeznek, csődbe viszik az intézményt, veszélyeztetik a beszállítók pénzügyi stabilitását, akár börtönbe is kerülhetnek. Kijelentette azt is: amíg a kövérség általában egyéni módszerrel is kezelhető, az alultápláltságot a társadalomnak kell megoldani.

Balogh Sándor az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója úgy fogalmazott: a jelenlegi és az optimálisnak vélt gyakorlat közötti eltérés oka a szakmai kompetenciák rendezetlensége,
az ellátás különböző szintjei közötti folyamatos kapcsolat hiánya és a dietetikai szolgáltatások hiánya az alapellátásban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a lakókörnyezetben, a beteg által önállóan vagy segítséggel folytatott mesterséges táplálás (,,home nutrition”, ,,otthoni táplálás”) a korszerű házi ápolás elengedhetetlen része. Ám az ilyen ellátásban részesülők gondozásra, rendszeres szakmai ellenőrzésre, monitorizálásra szorulnak. Az otthoni tartós, biztonságos, korszerű parenterális táplálás technikai feltételei ma már hozzáférhetőek, ennek szélesebb körű elterjedését jelenleg érvényes jogi szabályozási rendszer akadályozza.
a tápszerek, tápoldatok és táplálást segítő eszközök finanszírozásának hiányosságai
Kökény Mihály a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke is a társadalom szemléletének megváltoztatását kell elérni a gond orvoslására. Azt is elmondta, hogy fontos a prágai nyilatkozat, ám az egészségügy a tagállamok kompetenciájába tartozik. Úgy fogalmazott: az emberek testi egészségének megóvását már gyermekkorban kell kezdeni, ehhez szükség van a lakosság ismereteinek gyarapítására.
Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának fideszes alelnöke óriási népegészségügyi problémának minősítette a lakosság alultápláltságát, aminek csupán egy része a betegek alultápláltsága. Szerinte ez utóbbit be kell építeni a finanszírozás rendszerébe, ám fontos, hogy az egészségügyi szakma segítsen a szakmapolitikusoknak, hogy a szűkös forrásokat milyen prioritási rend szerint használják föl. A konferencián részt vevő Kismarton Judit ügyvéd-orvos arra hívta fel a figyelmet: horribilis összegbe kerülhet az egészségügyi intézményeknek, ha alultápláltság miatt hal meg valaki és a hozzátartozói beperlik a kórházat.

Pékli Márta, az ESKI irodavezetője arról számolt be, hogy e témában költséghatékonysági vizsgálatokra van szükség. A nemzetközi irodalom szerint az elhízás kezelése fele az alultápláltságból fakadó költségeknek. Becslések szerint a kórházi betegek 30-50 százalékát érinti az alultápláltság, akiknek a gyógyítása 35-70 százalékkal többe kerül a stabil tápláltságú betegekénél. Kubányi Jolán a Dietetikai Humántáplálkozási Szakmai Kollégium elnöke szerint gond, hogy kevés az e területen szakképzett egészségügyi dolgozó, az alapellátásban alig vannak, kissé jobb csak a helyzet a szakrendelőkben, de van még bőven teendő a kórházakban is. Szerinte valamennyi egészségügyi ellátási szinten jogszabályban rögzítetten kötelezővé kellene tenni a betegekkel való első találkozáskor a tápláltsági felmérést, és be kellene tartani mindenhol a táplálással kapcsolatos szakmai protokollokat.

Dárdai Ernő, a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság elnöke szerint immár húsz éve foglalkoznak ezzel a kérdéssel, kevés sikerrel. Pedig a társaság számos ajánlást fogalmazott már meg a betegek mesterséges táplálásnak fontossága érdekében. 

Simon Tamás a Magyar Rákellenes Liga elnöke úgy fogalmazott: a daganatos betegeknek is joguk van a ma hazánkban is elérhető tápláláshoz, és nem szabad megengedni, hogy alultápláltság miatt emberek veszítsék el az életüket, pedig ma sok daganatos beteg – a kemoterápia mellékhatásai miatt – nem tud megfelelően táplálkozni, ezért hal meg idő előtt. A liga is szervpótló kezelésnek tartja a mesterséges táplálást, s egyetért Gál János professzorral abban: azért táplálunk, hogy gyógyíthassunk.