késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Egészségmegőrzés: befektetés a jövőbe
A lakosság egészsége és a gazdaság teljesítménye közötti kapcsolat kétirányú; nemcsak a gazdasági fejlettség hat a lakosság egészségére, hanem a rossz egészségi állapot és a negatív demográfiai trend is visszahat a gazdaság állapotára. Az egészségesebb dolgozók kevesebbet hiányoznak a munkahelyükről, és a munkájukat is hatékonyabban végzik. Azonban nem csak az aktív korú lakosság egészsége befolyásolja a gazdaság teljesítőképességét. Ha a tanulók kevesebbet hiányoznak betegség miatt és korábbi megbetegedésekből kevesebb fogyatékossággal bírnak, akkor a tananyagot jobban elsajátítják. A tudásuk birtokában és a nagyobb iskolázottságuk révén a későbbi elhelyezkedési lehetőségeik javulnak, és az életpályájuk során szerzett jövedelmeik és megtakarításiak magasabbak lesznek. Az egészséges nyugdíjasok nem szorulnak rá az ápolásra, aktívak lehetnek a munkaerőpiacon, vagy segíteni tudnak a gyermekeiknek a család rutinszerű működésében és a váratlan problémák megoldásában. Azaz az idős emberek egészségének és aktivitásának megőrzése az egész társadalom számára értéket teremt, az aktív életévek növekedése nagyban ellensúlyozhatja a társadalom elöregedése okozta gazdasági problémákat.
Amennyiben a lakosság várható élettartama növekszik, úgy az átlagos keresetek is emelkednek, ráadásul az egyének tudatosan növelik a megtakarításaikat az öregkorra. Ezek a megtakarítások, például a nyugdíjalapok befektetésein keresztül, a receszszió idején is enyhíthetik a gazdaság forráshiányát.
A lakosság egészségének javítása tehát jelentős gazdaságpolitikai eszköz, melynek hozama az elkerülhető halálozás csökkentésében, az életminőség növelésében és a gyógyító ellátások költségnövekedésének a lassításában mutatkozik meg.
A betegségteher befolyásolásában az egyén szerepe jelentős. A megelőzésre irányuló egészségügyi programok azért is kiemelt jelentőségűek, mert fokozzák az egyének aktív szerepvállalását az egészség megőrzésében, a lakossági egészségtőke növelésében. A szerepvállalás fontossága különösen kifejezett a fertőző betegségek elleni védőoltások esetében, ugyanis az egyének nemcsak a saját, hanem mások egészségét is védhetik, amennyiben az oltás mellett döntenek, hiszen a betegségtől védetten nem lehetnek a fertőzések forrásai. A másokra vonatkozó védelem természetesen csak akkor eredményezi a megbetegedési kockázatok csökkenését, ha a lakosság egy jelentős része hajlandó részt venni a védőoltásprogramban.
A prevenciós programok gazdasági elemzése kapcsán elfelejthetjük azt, amit a gyermekkori védőoltásokról tanultunk. A megelőzés új módszerei, például az egészséges táplálkozás, a wellness és a rekreációs tevékenységek, a népegészségügyi szűrőprogramok vagy a modern vakcinák nem csökkentik az egészségügyi kiadásokat, sőt jelentős költségnövekedést is eredményezhetnek. Az új egészségügyi technológiák fejlesztési, gyártási és regisztrációs költségei például nagyságrenddel nagyobbak a korábbi gyermekkori védőoltások költségeinél. A többletköltségeket az egészségbe történő befektetésnek kellene tekinteni. Mindazonáltal a lakosság egészségi állapotának javulásából származó társadalmi haszon mértéke ezen új technológiák esetében is meghaladhatja a költségek növekményét.
Ebből is következik, hogy helytelen az egészségpolitikai döntéseket kizárólag pénzügyi érvekkel indokolni. Természetesen a rendelkezésre álló erőforrásokat figyelembe kell venni, és azok korlátozottságát el kell fogadni, de az egészségpolitikai döntéseket, köztük a megelőző népegészségügyi programok támogatási döntéseit az egészségi állapotra, egészségtőkére kifejtett hatással kell indokolni. Az egészségtőke változásának két összetevője az életminőség javításából és az elkerülhető halálozás csökkenéséből adódó nyereség. A két tényező összegzésével kiszámítható a minőségiéletév- vagy más néven QALY- (quality adjusted life year) nyereség.
A megelőző orvoslásban a QALY-nyereség nem csak az elkerült megbetegedésekből fakadhat. Amennyiben a családban előfordult már daganatos megbetegedés, egy negatív szűrési eredmény ismerete azonnal növeli az életminőséget. Amennyiben valaki egy fertőző betegség elleni védőoltásban részesül, nemcsak a betegséget kerüli el nagy valószínűséggel, de nagyobb bizalommal mehet nagyobb fertőzési kockázatú helyekre, például óvodába, iskolába, munkahelyre vagy éppen koncertre. Ezt a bizalmi minőségiéletév-nyereséget mutatja be a fenti ábra.
Mivel a rendelkezésre álló közpénzek korlátozottak, ezért a közösségi forrásból támogatott megelőzési programok esetében fontos megvizsgálni, hogy vajon a technológia alkalmazása költséghatékony-e, azaz a prevenciós tevékenységre költött közpénzek felhasználása kellően igazolható-e az egészségnyereség mértékével.
A megelőző ellátások egészség-gazdaságtani értékelésében speciális módszertani szempontokat is figyelembe kell venni. Fontos a költséghatékonyság helyi szintű értékelése, hiszen a megbetegedési gyakoriságok és a költségadatok az egyes országok között jelentősen eltérhetnek. Számos megelőző ellátás költséghatékonysága nehezen igazolható azokban a fejlett országokban, ahol a betegség előfordulási gyakorisága és a halálozási arány alacsony. Magyarországon ennek inkább az ellenkezője igaz: mivel sajnálatosan túl nagy az elkerülhető halálozás, ezért számos prevenciós program hazai költséghatékonysága a nyugat-európai mértéket is meghaladhatja. Így Magyarországon valószínűleg költséghatékonyabb az emlőrákszűrés, mint más európai uniós országokban, mert az emlőrák miatti hazai halálozás európai mércével mérve is magas. Hasonlóképpen a humánpapillóma-vírus elleni vakcináció is költséghatékonyabb lehet hazánkban, mint Nyugat-Európában, mert a vírus okozta méhnyakrák magyar halálozási adatai bántóan magasak. A megelőző tevékenységek egyik legnagyobb gátja abból ered, hogy a költségvetési hatásuk azonnali, azonban a haszon, azaz az elkerült betegségből adódó egészségnyereség vagy megtakarítás csak hosszú évekkel később jelentkezik, amikor a finanszírozási és szakmapolitikai döntéshozók már többnyire nincsenek a hivatalukban. Ezért a döntéshozók többnyire előnyben részesítik az azonnali hatást eredményező gyógyító ellátások finanszírozását a prevenciós módszerekkel szemben.
A másik fontos probléma a megelőzés finanszírozásában, hogy a gyógyító tevékenységekhez képest még inkább előtérbe helyeződnek az esélyegyenlőségi szempontok. A megelőző tevékenységek ugyanis a legnagyobb hasznot a legveszélyeztetettebb betegcsoportban eredményezhetik, amelynek tagjai sokszor a legalacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegekből kerülnek ki. Amennyiben a megelőző tevékenység finanszírozásában a pácienseknek jelentős térítési díjjal kell részt vállalniuk, úgy csak a tehetősebbek, azaz a kevésbé rászorulók fogják igénybe venni az ellátást.
A primer prevenciós programok finanszírozhatósága nemzetközi szinten az egyik legfontosabb iparpolitikai kérdés is. A nagy egészségipari gyártók kutatás-fejlesztési programjai közt egyre több nagy fejlesztési igényű preventív technológia jelenik meg. Ez társadalmi szinten kívánatos irány, ugyanakkor a magas azonnali költségvetési hatásuk miatt sok országban a technológiák támogatása nem biztosított. Hosszú távú népegészségügyi szempontok miatt természetesen indokolt lenne a preventív technológiák támogatására forrást allokálni. Ha ez nem történik meg, akkor felmerül a kérdés: érdemes-e új megelőző egészségügyi programokat és technológiákat fejleszteni?
A szerzők: dr. Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutató Központ igazgatója, dr. Vokó Zoltán, az ELTE Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék egyetemi docense
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.