Foghíjas fogászati ellátás

Havi valamivel több, mint hatszázezer forint – ennyit kap ma az egészségbiztosítótól havonta átlagosan egy közfinanszírozott betegeket ellátó fogászati praxis. Ebből az összegből kell biztosítani a fogorvosi ellátáshoz szükséges anyagokat, eszközöket, kigazdálkodni az orvos és az asszisztencia bérét és a praxis üzemeltetésével kapcsolatos költségeket. A szakmában dolgozók azt mondják, ennyiből ez lehetetlen, az évi 21-23 milliárd forintos fogászati kasszát legalább a kétszeresére kellene emelni ahhoz, hogy a mintegy három és félezer fogászati alap- és szakrendelőben mindenre jusson.

Papíron a betegnek még mindig sok minden jár, de nem minden jut – fogalmaz a Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetének igazgatója. Kivovics Péter egyetemi docens azt mondja, a jelenlegi finanszírozási összegből nem biztosítható az egyébként papíron biztosított ellátási kör az elvárt színvonalon. Ezért vagy növelni kell a támogatási összeget, vagy – és ez kizárólag politikai kérdés – felül kell vizsgálni, mi biztosítható a rendelkezésre álló pénzből.

A tb-támogatott rendelőkben is ugyanazokkal az anyagokkal, eszközökkel dolgoznak a fogorvosok, mint a magánpraxisban, csak az előbbiben még a költségeket sem mindig fedezik a bevételek. A valós költségekre vonatkozóan egyébként nincsenek számítások, így senki sem tudja, mennyibe kerül egy-egy beavatkozás, csak azt, hogy általában mennyit kérnek érte a fogorvosok.

Az intézetigazgató szerint azonban a finanszírozással nem csak az a probléma, hogy nem fedezik a költségeket, hanem az is, hogy a biztosító gyakorlatilag egyáltalán nem nézi meg, mit vásárol a beteg pénzén. „Nem találni más európai országot, ahol minőségi kontroll nélkül kifizet a biztosító bármilyen ellátást.”

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint ma Magyarországon 3361 fogászati praxis foglalkozik közfinanszírozott betegek ellátásával. Nagyrészük, 87,5 százalékuk vállalkozás, 9,5 százalékuk önkormányzati, 2,6 százalékuk állami fenntartású, míg fél százalékuk non-profit. A szolgálatok nem sokat változott az évek során, jelentősen csökkent viszont az ellátott esetek és a beavatkozások száma: 2005-ben még 9,5 millió esetet láttak el, 28,5 millió beavatkozást végezve el, tavaly azonban már alig 7,2 millió esetet és 20,5 millió beavatkozást jelentettek. Így persze az egy esetre, illetve beavatkozásra jutó finanszírozási összeg nőtt, miközben összességében reálértékben nem emelkedett a fogászat finanszírozása: 2005-ben 2294 forint járt egy esetért, 2012-ben már 3155, míg az éves finanszírozási összeg nyolc éve 21,6 milliárd, 2012-ben 22,4 milliárd forint volt.

Kivovics Péter úgy látja, az esetek számának csökkenése nem számít drámainak, ha figyelembe vesszük a csökkenő népesség- és azon belül gyermekszámot, illetve hogy nagyjából félmillió magyar immár külföldön él. A beavatkozások számának visszaesésében ugyanakkor az is szerepet játszik, hogy a fogpótlások teljes köre pénzbe kerül ma már.

A fogkefe nálunk nem fogyóeszköz

Hazánkban a 3-6 évesek felének már van lyukas foga, a felnőtteknek pedig átlagosan húsz problémás foguk van. Ennek fő oka még mindig az elégtelen szájhigiénia: a szükségesnek tartott négy helyett mi átlagosan még egy fogkefét sem vásárolunk évenként. Pedig a Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetének igazgatója, Kivovics Péter szerint a fogszuvasodás és a fogágy-betegségek valóban megelőzhetők napi kétszer öt perc fluoridos fogkrémes fogmosással, félévenkénti fogászati ellenőrzéssel pedig még a szájüregi rákok is időben kiszűrhetők.