Friss pénzt a gyógyításba!

Ma már nem elég az egészségügyi intézményrendszer átalakítása, az ágazat teljes újjáépítésére van szükség, s ez csak külső források bevonásával oldható meg – állítja Békési László egészségügyi elemző. Nagyjából erre céloz az OECD múlt héten megjelent országtanulmánya is. E szerint „a kormányzatnak az egészségügyi rendszer hatékonyságát is fokoznia kell: konszenzust szükséges elérni az orvosi ellátás költségeihez való hozzájárulás ügyében; a finanszírozásban a felhasználóknak is részt kell venniük”.

Forráshiányos az ágazat, egyre több szakmában orvoshiánynyal kell számolni. Ha így megy tovább, a közbiztosító kénytelen lesz a magánvállalkozások szolgáltatásait megvásárolni – állítja Békési. Így volt ez Angliában is, ahol a két-három éves műtéti várólisták fél évre való „ledolgozására” kötöttek szerződést a vállalkozásokkal, sok magyar orvossal is szerződtek. A heti 36 órás munkaidőre 4000 euró az orvosi bér. Nálunk, annak ellenére, hogy a kórházi költségek 60-70 százaléka bér, a KSH legutóbbi jelentése szerint a humán-egészségügyi ellátásban dolgozók átlagkeresete 205 971 forint.

A forráshiányos intézmények azonban próbálkoznak a pénzszerzéssel. A Kútvölgyi Kórház például a kihasználatlan kapacitásait adta bérbe tetemes díj ellenében, így már magánkézben működik a fogászat, júliustól pedig a nőgyógyászat fogad privát betegeket. Ám a jelenlegi jogszabályi környezet nem kedvez a befektetőknek.

A korábban öt kórházat működtető HospInvest Zrt. bicskája tavaly beletört a vállalkozásba, pár hónappal később a három kórházat üzemeltető Medisyst is hasonló sorsra jutott. A jelenlegi közfinanszírozásban nincs helyük a magánszolgáltatóknak – vonta le a következtetést Kollányi Gábor, a HospInvest elnöke. Az OEP által fizetett pénzből nem lehet kijönni, ezt igazolja a közkórházak eladósodása. (Rácz Jenő szerint az egy betegesetre jutó 146 ezer forint a négy évvel ezelőttinek felel meg, pedig azóta jelentős mértékű volt az infláció.) Csak míg az állami kórházakon a tulajdonos önkormányzat segíthet, esetleg zsonglőrködnek a kifizetetlen számlák átütemezésével, a magáncég ezt nem teheti meg. Ha az adóssága meghaladja a vagyona értékét, felszámolják. A HospInvest mögött egyébként évekig állt az EBRD, de megelégelte a folyamatos veszteségek pótlását, valamint a kiszámíthatatlan jogszabályi és finanszírozási környezetet, ez a társaság vesztét okozta – állítják.

A HospInvest újpesti, a Megyeri úton épített szakrendelőjének a bérlésére azonban hamar akadt jelentkező. Az Erste Bank tulajdonában lévő ingatlant bérbe vette az Endoscop Hungária Kft. A cég évek óta, közreműködői szerződéssel végzi öt megyei kórházban a betegek endoszkópos vesekő- és epekőzúzását a tb kontójára – avat be a munkájukba Nagy József ügyvezető igazgató. A Megyeri úti szakrendelőben egynapos ellátásokra rendezkedtek be, és endoszkópos oktató-referenciabázist is kialakítanak. Az olcsóbb és a beteg számára is vonzóbb egynapos ellátást tekintve hazánk a beavatkozások

8 százalékával meg sem közelíti a fejlettebb országok 50-60 százalékát. A svájci Storz Medical anyavállalat szállítja ide a legkorszerűbb orvosi technológiákat, s már nemcsak kőzúzással, hanem az úgynevezett lökéshullámmal működő eljárással, ödémák kezelésével és fájdalomterápiával is foglalkoznak majd.

Bizonyára konkurenciát jelentenek majd a közkórházak jól felszerelt magánrészlegei a már működő magánklinikáknak – állítja Pócs János, a Telki Kórház ügyvezető igazgatója. De egyelőre nem lesznek igazán versenytársaik, hiszen például a Telkinek megvan a sajátos gyógyítási kultúrája: nincs várólista, színvonalas a diagnosztika és a gyógyítás, ez normál esetben lehetővé teszi a gyógyulási folyamat lerövidülését. Például egy gerincsérvműtét a diagnózistól a beteg felépüléséig másfél hónap. Ugyanez a közellátásban egy év is lehet, hiszen két-három hónapot kell várni az MRI-vizsgálatra, majd hónapokat a műtétre és a rehabilitációra. Nem mellékes a beteg-orvos viszony kultúrája sem, hiszen Telkiben tilos a hálapénz, a páciensek kifüggesztett tarifákon látják a beavatkozások díját. Egy normál szülés például 450 ezer forint, amiért az anyuka mellett a hozzátartozója is a kórházban töltheti a szülés körüli napokat, s a kiszolgálás négycsillagos szállodai ellátásnak felel meg.

Pócs János szerint a magánellátás tehermentesítheti az államit. Ám ennek feltétele a magánbiztosítások elterjedése. Jelenleg nagyon kicsik a kockázatközösségek, így egy 40-50 éves ember havi magán-egészségbiztosítási díja 25 ezer forint körül van, ez egy 500 ezres biztosítotti körrel évi 40-50 ezer forintra csökkenhetne. Egyébként elfogadják a fizetéskor az önkéntes pénztárak megtakarításait is. Úgy véli: tisztességgel el kell mondani az embereknek, hogy a társadalombiztosító milyen alapvető egészségügyi ellátás finanszírozására képes, s megmondani, miért kell fizetniük.

Az OECD szerint is elkerülhetetlen a co-payment valamilyen formában való bevezetése az állami egészségügyben is.

Pedig megjelent az igény a színvonalasabb szolgáltatásokra, ezt a közkórházak VIP-szobákkal próbálják kielégíteni. Ám arra nincs mód, hogy a beteg megfizesse az OEP által fizetett és a privát díj közötti különbözetet. A köz nem keveredhet a priváttal.

Pedig megjelent az igény a színvonalasabb szolgáltatásokra, ezt a közkórházak VIP-szobákkal próbálják kielégíteni. Ám arra nincs mód, hogy a beteg megfizesse az OEP által fizetett és a privát díj közötti különbözetet. A köz nem keveredhet a priváttal.-->