Ha a bevételek nem nőnek, nem tudni, honnan lesz többletforrás, hiszen az új kormány tartja magát az előző által meghatározott, évi 3,8 százalékos államháztartási hiánycélhoz. A választások előtt ugyan elhangzottak az ezt túllépő vélemények is, s hogy az így nyert pénzből jut az egészségügynek, de úgy tűnik, a terv kútba esett. Pedig a forrásbővítést indokolná, hogy a GDP-ből csupán 4,9-5 százalék jut egészségügyi közkiadásokra. Ez egy-két százalékkal kevesebb a visegrádi országok átlagánál, 250–500 milliárd forinttal vagyunk lemaradva tőlük – mondta korábban lapunknak Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász.
Ám Szócska Miklós egészségügyi államtitkár némileg lehűtötte a várakozásokat, hiszen úgy fogalmazott: a gazdasági keretek határozzák meg a forrásteremtés lehetőségét, de a kórházak helyzetének rendezése prioritás. Egyébként ha lesz konszolidáció az egészségügyben, akkor azt feltételekkel, a különböző alágazatokkal arányosan teszik meg. Azt kérte a szektor szakmai szervezeteitől: készítsenek valós állapotfelmérést a kórházak adósságállományáról, ugyanis becsült adatokra nem hivatkozhat, ha érvelnie kell az ágazat mellett.
Most készülnek a félévi zárások a gyógyító intézményekben, amelyekből pontos adatok nyerhetők, kiderülhet, mekkora a tényleges adósság – mondta lapunknak Velkey György, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) leendő elnöke. Bár tényként kezelhető, hogy a biztosítótól januárban kapott 13. havi kórházi működési apanázs csak a tavalyi adósság rendezésére volt elég, őszre újra felhalmozódik a tartozásállomány.
Sok esetben 120-150 napos fizetési határidőre állítják ki a számlát a beszállítók – avat be a zsonglőrködés titkaiba Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke. Ám az ilyen határidővel kiállított számla összege adósságnak számít – teszi hozzá. Pedig az Európai Unió 30 napban szabná meg a fizetések határidejét, bár Magyarország ennek a duplája érdekében kér deregulációt. De még ez sem közelíti meg a hazai egészségügyi valóságot – tette hozzá az elnök. Ő is tűrhetetlennek tartja, hogy a kórházak vagy egyáltalán nem szolgáltatnak, vagy használhatatlan adatokat adnak egy-egy felmérés során. A minisztériumi átadás-átvételkor például az derült ki, hogy a 165 intézményből csupán 125, összesen 22 milliárd forint lejárt szállítói tartozást jelentett, a töb-biek nem válaszoltak. De kétséges a bevallott összeg is. Az EGVE és a MKSZ kötelezővé tenné a gyakori és abszolút számokkal készülő monitorozást, félévente pedig a részletes elemzéseket. Valamennyi intézmény érdeke ugyanis, hogy valóságos kép készüljön a kórházak gazdálkodásáról, ugyanis ennek alapján dönthet sorsukról a kormány – vet számot Velkey György. Úgy látja, hogy a struktúra átalakítása és a humánerőforrás-válság megoldása hoszszabb távú feladat, de a sok feszültséggel terhelt ellátórendszert addig is működtetni kell.
Sürgősen felül kell vizsgálni az országos intézetek, az egyetemi klinikák és a nagyobb súlyponti kórházak teljesítményvolumen-korlátját (tvk) is – egészíti ki az elmondottakat Ari Lajos. Nekik ugyanis el kell látni a hozzájuk utalt súlyos betegeket akkor is, ha kifogyott az engedélyezett tvk, így számukra biztos az adósságtermelés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.