Három kutató nyerte el az orvosi Nobel-díjat, egyikük elhunyt

Ralph Steinman 1973-ban Zavil Cohn-nal együtt tette meg áttörést hozó felfedezését. Az immunrendszer működésének egyik alaptétele volt már az ötvenes években is, hogy az immunrendszer egyes sejtjei, az ún. lymphociták sajátos és specifikus receptoraikkal felismerik az antigéneket, és azokra immunválasz kifejtésével válaszolnak. Egy fontos kérdés azonban megválaszolatlan maradt évtizedekig: az, hogy hogyan mutatódik be az antigén az immunrendszer sejtjeinek. Melyik az a sejttípus, amely feldolgozza és felszínére „kirakva“ prezentálja a szervezetbe bekerülő kórokozókból származó és egyéb antigéneket?

A hatvanas évek végén világossá vált, hogy az antigénre adandó immunválaszhoz addig nem definiált és azonosított sejtek szükségesek, amelyek a lépből származnak, és hasonlóak lehetnek a falósejtekhez, azaz makrofágokhoz. Steinman megvizsgálta a lépből származó sejteket, és rábukkant egy ritka sejttípusra, amely nyúlványokkal rendelkezik, és igen aktív. A sejtek sajátos alakja miatt nevezte el ezeket dendritikus sejteknek.

Ezek után azzal a hipotézissel állt elő, hogy a dendritikus sejtek az immunrendszer kulcsfontosságú sejtjei, és a legfontosabb funkciójuk az antigének felvétele, feldolgozása és bemutatása az immunrendszer sejtjeinek. Ezt az elgondolást hosszú ideig kétkedve fogadták, úgy gondolták, hogy a sejtek kis száma ellentmond annak, hogy meghatározó szerepük legyen az immunrendszer szabályozásában. Steinman és kollégái azonban bebizonyították, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok, és a dendritikus sejtek valóban karmesterei az immunitásnak. Nemcsak a kórokozókkal szembeni immunválasz szervezésében van ezeknek a sejteknek szerepe, hanem az immunválasz másik oldalának, a sajáttal szembeni toleranciának a kialakításában is. Éppen e kettősség teszi lehetővé, hogy terápiás célokra is felhasználják ezt a sejttípust, például autoimmun betegségek esetében.

Az utóbbi években Steinman és munkatársai, új vakcinációs eljárások után kutatva annak a problémának a megfejtésén dolgoznak, hogy hogyan használhatók fel a dendritikus sejtek különböző tumorok és vírusok, többek között a HIV elleni immunválasz kiváltásában.

Steinman közvetlen tudományos kapcsolatban állt a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumával, ahol  alapkutatások folynak a dendritikus sejtek biológiájának jobb megértése érdekében, másrészt a Sejtterápia Klinikai Központban a Steinman professzor által felfedezett és alkalmazott módszereket használják a tumoros betegek tumor ellenes immunválaszának kiváltásával. A tudós 2006-ban az egyetem professzorainak szavazata alapján elnyerte a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést is.  Steinman munkássága kitűnő példája annak, hogyan válhat egy alapkutatási felfedezés klinikai jelentőségűvé, és később hogyan hasznosítható a gyógyításban.

 
Ralph M. Steinman 1943-ban született Montrealban. Kitüntetéses orvosi diplomáját 1968-ban kapta meg a Harvard Egyetem Orvoskarán. Rezidensi éveit követően 1970-ben a Rockefeller Egyetem munkatársa lett, ahol a Laboratóriumi Sejtfiziológiai és Immunológiai Intézetben tanársegédként, majd adjunktusként, 1988-tól pedig professzorként dolgozik. 1995-ben munkásságáért megkapta a Henry G. Kunkel professzorról elnevezett, magas tudományos kitüntetést. 1998-tól a Chris Browne Immunológiai és Immunbetegségek Központjának igazgatója. Emellett nemzetközileg elismert szakmai folyóiratok szerkesztője, illetve tanácsadó testületének tagja. Számos AIDS- hepatitis- és rákkutatással foglalkozó tudományos szervezet, intézmény, alapítvány tagja, illetve tudományos tanácsadója. Kiváló európai egyetemek díszdoktora, illetve levelező tagja, az Amerikai Tudományos Akadémia Orvostudományi szekciójának rendes tagja. A stockholmi Karolinska Intézet Nobel-díj bizottsága ma bejelentette, hogy a New York-i Rockefeller Egyetem arról tájékoztatta a testületet, hogy a díjazottak nevének közzététele után Ralph Steinman, a 68 éves kanadai tudós szeptember 30-én, pénteken elhunyt.

Világgazdaság Online-->