Hogyan változik az egészségügy - "Nagyágyúk" élőben, itt

A május 5-én reggel 9 órától délután 3 óráig tartó konferencián a szektor legfontosabb szereplői és politikai döntéshozói szólalnak meg, köztük Szócska Miklós, Rácz Jenő, Éger István és Bogsch Erik.

A konferencia teljes programját megtekintheti itt

A témák: az egészségbiztosítási alap költségvetési helyzete, az orvoskar megváltozott helyzete és a kérdés: hogyan tarthatóak itthon a fiatal orvosok? Emellett megszólalnak a gyógyszeripari vezetői is, és a szakértők elmondják a véleményüket a Széll Kálmán Terv egészségügyre gyakorolt hatásáról is.

Először készült olyan kapacitástérkép a magyar egészségügyről, amely alapja lehet a rendszer átalakításának – kezdet bevezetőjét Nógrádi Tóth Erzsébet, a Világgazdaság egészségügyi szakújságírója, a konferencia házigazdája.

Az Új Széchenyi Terv pályázataiból 31 milliárd forint jut egészségügyre, ebből 1 milliárd forint egészségturizmusra. Nő a gyógyszercégek különadója, jelenleg 12 százalék, de akár 20 vagy ennél magasabb összeg is lehet. Duplájára nő az orvoslátogatói díj, amely a teljes rendszerre hatással lesz. Sokak szerint a beszállítók eddig hiteleztek az egészségügynek, de ez meg fog szűnni, ráadásul a szponzorálás is megszűnik majd, ez pedig azt jelenti, hogy az orvosok számos továbbképzéstől esnek el, amelyet intézményük nem tud finanszírozni. A gyógyszerkasszában eszközölt megszorítás a teljes ágazatra negatív hatással lesz majd.

A konvergencia program és a Széll Kálmán Terv között ellentmondás feszült: 2015-re az egészségügy GDP-arányos részesedését 5,9 százaléka növelnék, ez a visegrádi országok átlaga. Csakhogy eközben 0,5 százalékkal mérséklődik az egészségügyi alap költségvetése, így nem tudni, hogyan érhetjük el az 5,9 százalékot úgy, hogy a jelenlegi mintegy 4,6 százalék tovább csökken – mondta el Nógrádi Tóth Erzsébet.

Az első szettet megnyertük - fogalmazott Szócska Miklós államtitkár, hozzátéve: nem árul el több részletet a fent említett GDP-arányos emelkedés elérésének módjáról, a tárgyalások folyamatban vannak. Még a nehéz döntéseket is sürgetik, de bizonyítékok nélkül nem kezdünk neki az átalakításnak - szögezte le az államtitkár. Az életpályacsoportokat életkor szerint rendeznék, a kötelező továbbképzési periódusban pedig ingyenesen hozzáférhetővé teszik a kötelező krediket megszerzését. Szeptember és december között születhet meg az új finanszírozási struktúra.

Az OEP adatai a korábbi időszakban nem voltak olyan állapotban, hogy azonnal befolyásolhassák a döntéshozókat, ezért a Katéter-Mónika rendszer létrehozásával igyekszik a kormány feldolgozhatóvá tenni az adatbázisokat. Ezzel párhuzamosan országossá teszik a várólistákat. Hozzátette: világossá kell tenni, hogy a gondokat emberi erőforrás hiánya vagy rendszerprobléma okozza. Az önkormányzati szektor adósságváltását nem az egészségügyi rendszer okozza - ez egyértelmű - mondta az államtitkár. Ezek az adatok a kormányt is meglepték, ezért van szükség az evidens adatok tisztázására. A felmérésekből kiderült, hogy a kistérségek számára az ellátás minősége fontosabb, mint a közelség. A megkérdezett budapestiek a legrugalmasabbak, a többség szívesen utazna akár 40 kilométert is, ha ezzel jobban felszerelt kórházba kerülhet.

A 2007-ben kezdődő államháztartási konszolidáció éppen a válsággal egyidőben kezdődött. Magyarország elmaradt az EU átlagától és jelentősen eladósodott, ezen kell változtatnia a kormánynak - mondta el Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára. A foglalkoztatás rendkívül alacsony, a szakképzési politika pedig nem hatékony. A kormány által ígért plusz 1 millió foglalkoztatottal csak azt a szintet érnénk el, amelyen ma tart Csehország.

Ami a gyógyszerkasszát illeti: ha bázisáron tekintjük a kiadásokat, 2000 előtt 300 milliárd forint alatt volt a kiadás, most 343 milliárd forint. Nemzetközi összevetésben sokat költünk gyógyszertámogatásra, ami sajnálatos, hogy ezt olyan struktúrában tesszük, amelyben az egészségügyre fordított költségek GDP-arányosan alacsonyak.

Az adósságszolgálat 1000-1100 milliárd forint, vagyis annyit költünk adósságfinanszírozásra, mint egészségügyre. A magyar államadósság finanszírozása tehát rendkívül drága. Ha az SZKT és a konvergencia program megvalósul, csökkenhet az államadósság és az államháztartási hiány, a makropálya pedig meghatározza az egészségügyre fordítható forrásokat is. Az optimista pálya 4-6, az óvatosabb 3 százalék körüli gazdasági növekedést feltételez, mindkét verzió esetében teljesítenünk kell a hiánykövetelményt. Ugyanakkor az egészségügyben a járulékbevételek csökkennek és egyre nagyobb központi költségvetési finanszírozást igényel a szektor. Ha csökkentjük az adósságfinanszírozás mértékét, akkor ezáltal az egészségügyre fordítható összeget is növelhetjük.

A kormányt csak az vigasztalhatja, hogy az egészségügyi intézmények vezetői még náluk is kevésbé irigylésre méltó helyzetben vannak – mondta Rácz Jenő, a Kórházszövetség elnöke. 236 milliárd forintnyi forrást vontak ki az eddigi konvergencia programok az egészségügyből. Miközben a források jelentős gondot jelentek, az erőforrások tekintetében a humán helyzet a legnehezebb.

Se rövid-, se hosszútávon nem mutatkozik kiút ezen a téren. Miközben fontos a gazdasági egyensúly, társadalmi fellendülés csak az egészségügy javításával képzelhető el. Az egészségügyi államtitkár már tavaly is hasonló diagnózist adott: a szolgáltatási csomagot nem lehet szűkíteni, az uniós forrásokat sokszor rosszul használjuk fel, a betegutakat újra kell szervezni.

A helyzet változatlan, a nullás kilométerkő mindenki számára elfogadható, így úgy tűnt, a kormány és a szakma ugyanolyan irányt követ majd. Az azonnali deregulációval elkerülhető volt az összeomlás és megkezdődött a kórházak adósságának rendezése. Igaz – hangsúlyozta Rácz Jenő – a jelenlegi folyamat jóval kevesebb, mint konszolidáció. 60 milliárd forintot fog kitenni a kórházi adósságállomány, ez azt mutatja, hogy a rendszer alkalmazkodott a forráselvonáshoz, hiszen részben ellensúlyozta a 200 milliárdos mínuszt.

A helyzet viszont nem javul, a beszállítók már az első negyedév végén követelik a tartozásokat. Nominálisan Magyarország nem költ sokat egészségügyre: ha a svéd modellt vesszük alapul, akkor duplázni kéne a gyógyszerkasszát. Ezt az ellátórendszer így és ennyiből nem lehet működtetni - szögezte le Rácz Jenő. A Semmelweis Terv irányaival mindenki egyetért. Viszont nem sikerült megoldani a HR-helyzetet, a feszültség nő, kórházakban is megkezdődött a kampány az orvosokért és az ötször jobb munkafeltételekkel a hazai intézmények nem tudnak versenyezni. A finanszírozás továbbra sem szektorsemleges, a kompenzációkat csak a szféra egy része kaphatta meg.

Csalódott vagyok az eddigi egészségügyi kormánytevékenység kapcsán - mondta Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke. A szakértő szerint az orvosok arra számítottak, hogy az ellenzékben, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal keretében kialakított programot tekintik majd alapul és ehhez képest határozzák meg a forrásokat. Csakhogy a kormány a gombhoz szeretné varrni a kabátot, a gazdasági szűkösség határozza meg az egészségügy helyzetét. A MOK nyolc éve ismerteti a problémákat és bár az ágazatban most csend van, kérdés, hogy ez a béke vagy a haldoklás csendje-e. "A hallgatás és a tehetetlenség kényszerében" van az orvostársadalom Éger szerint, az elvándorlás óriási veszélyt jelent.

Nincsenek válaszok, nincs szakmai kommunikáció és nincs előrelépés, hiába a nagy nevet viselő tervek. Helyenként már bizonytalan a betegellátás, nem biztosított az ügyelet, devalválódik a szakmai értékrend és ezzel együtt az ellátás minősége is, ez abból is látszik, hogy szaporodnak a sajtóban kiemelt negatív ügyek. A szakma a kitörési lehetőséget keresi, a legújabb mozgalom tömeges e-mailküldésekben nyilvánul meg. Nem csak a szerkezetet nem lehet fenntartani, de orvos sem lesz, aki gyógyítson, nem öt év, hanem egy hónap múlva.

A magyar ipari húzóágazata a gyógyszeripar, a hazai cégek versenyképessége összemérhető a nemzetközi versenytársakkal – mondta el Bogsch Erik, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnöke, a Richter vezérigazgatója.

Bármilyen szomorú, de egyesek azt hiszik, hogy a gyógyszertámogatást a gyártók kapják, holott ez a betegeknek jut. A keretösszeg több mint öt éve változatlan, a tervezett megszorítások 60 százalékkal csökkenti az állami finanszírozást.

A támogatott gyógyszerek ára négy éve nem emelkedett, a gyógyszerkasszából egyre jelentősebb részt képviselnek a gyártói befizetések. A gyógyszerár-emelés elkerülhetetlen, ezt mutatja, hogy a közelmúltban meghozott döntések nyomán duplázódtak a betegek terhei. A gyógyszeriparban már 2003 óta alkalmazzák a külön befizetéseket, ez pedig nem tartható, a gyógyszerkassza növekedése nem hárítható át a cégekre. Ha a kutatás-fejlesztési helyzet nem javul, a hazai gyógyszergyártók kiszorulnak a piacról.

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke, Szolyák Tamás leszögezte: az egészségügyi kormányzatok Magyarországon zsírosbödönnek nézik az egészségügyet. A szektor folyamatos forráshiánnyal küzd, ezért sokszor a működésképtelenség benyomását kelti. A kistelepülési intézmények sokszor nem képesek megfelelő ellátást nyújtani, ha ritkább betegséggel találkoznak. A verseny célja: minél több egészség előállítása, ezért az innovációt is támogatni kell, erősítve a transzparenciát.

Az egészségügy a munkahelyek 10 százalékát adja, ezért ennek megfelelően kéne rá tekinteni - mondta el Erőss György, a Philips Magyarország orvosigazgatója. A közösségi egészségügyi kiadások terén az átlag alatt vagyunk, közel az európai minimumhoz, de az egyéni hozzájárulások terén közelítjük az európai számot. Ezért át kéne gondolni azt a feltételezést, miszerint a magyar egészségügy ingyenes. A számokból látszik: kórházi ágyunk bőven van, hiszen ez a finanszírozás alapja. A kórházak abban érdekeltek, hogy minél több ágyat tartsanak fel és nem a minőséget díjazza a rendszer. Vagyis a tevékenységet támogatják és nem az eredményt.

A százezer lakosra jutó MR és CT készülékek számát tekintve Magyarország az elmúlt pár évben még a környező országokhoz képest is lemaradt, CT-k esetében Magyarország az európai minimumot képviseli. A meglévő berendezések tehát sokkal nagyobb terhelés alatt vannak, ugyanakkor még mindig nincsenek teljesen kihasználva a finanszírozási korlátok, valamint a szakmai létszámhiány miatt. Szintén gondot jelent, ha egy készüléket egyszerre használjanak OEP- és magánfinanszírozottként, mert ez támadási felülete jelent az intézménynek. Holott a magánellátás bevonása jó módszer lehet a források növelésére. A képalkotó eszközök terén 2008 óta utolsó Magyarország a régióban, annak ellenére, hogy a legkorszerűbb berendezések is jelen vannak az országban.