Javult, de rossz a magyarok egészsége

Hiába javultak az utóbbi években számottevően a magyarok életkilátásai, még mindig fiatalabban betegszünk és hamarabb halunk meg, mint az európai országok többségében élők, és kevesebb egészséges életévre is számíthatunk. A KSH objektív mérésekre és adatokra alapozott megállapítását a 2011-es népszámlálás is megerősítette: arra a kérdésre, hogy „Szenved-e valamilyen tartós betegségben?”, a lakosság 89 százaléka válaszolt, és több mint 16 százaléka, 1 millió 648 ezer ember igennel.

Betegséggel kapcsolatos kérdés ezt megelőzően utoljára 1930-ban szerepelt a népszámlálási kérdőíven, 2001-ben mindazok; akik nem fogyatékkal élők voltak, de egészségi állapotukat rossznak ítélték, nem találtak válaszlehetőséget a kérdőíven, így az „egyéb” fogyatékos kategóriát jelölték meg. Ez azonban – magyarázta érdeklődésünkre Kovács Marcell, a KSH Népszámlálási Osztályának osztályvezetője, megnehezítette a ténylegesen fogyatékkal élők és a tartós betegek megkülönböztetését, és így a fogyatékkal élők valós számának a megállapítását.

A szakember elmondta: az olyan nem gyógyítható, de gyógyszerrel kezelhető betegségeket sorolták a tartós betegség kategóriájába, mint a cukorbaj, a szív-érrendszeri, a daganatos és az ízületi betegségek, vagy az asztma.

A magukat tartós betegnek vallók iskolai végzettsége valamennyi végzettségi szintet tekintve kissé alacsonyabb, mint a teljes népességé, közülük kisebb arányban kerülnek ki a magasabb végzettséggel rendelkező fiatalabb korosztályokból: 77 százalékuk 50 év feletti.

Bár a 2009-es országos lakossági egészségfelmérés teljes egészében az egészségi állapotot volt hivatott feltérképezni, ezért a népszámlálásnál lényegesen részletesebb volt, és a kérdések sem voltak azonosak, a kettő eredményei nagyjából összecsengenek. 2009-ben a nők 17, a férfiak közel 12 százaléka számolt be rossz vagy nagyon rossz egészségi állapotról, viszont a felnőtt lakosság túlnyomó többsége elégedett volt az egészségi állapotával vagy legalábbis megfelelőnek tartotta azt.

Az utóbbiak közé főként a fiatalabbak tartoznak: Magyarországon a harmincas-negyvenes éveikben járók halandóságának csökkenése és a még mindig javuló csecsemőhalálozás teszik ki az életesélyek növekedésének mintegy 40 százalékát, miközben a 65 eves kor fölötti nyereség aranya 50 százalék. Az EU-27-ben ez utóbbi mutatóval csak Romániát es a balti országokat előzzük meg.

2000 es 2011 között ugyanakkor a születéskor várható élettartam a férfiak esetében 67,1-ről 71,45, a nőknél 75,6-ről 78,38 évre emelkedett. Mindkét nem esetében csökkent az uniós átlaghoz (férfiaknál 77,4, nőknél 83,2 év) mért lemaradásunk, több ember éri meg az idős, illetve öregkort.

A KSH Társadalmi helyzetkép 2010 című kiadványának szerzői azonban felhívják a figyelmet: a javuló életkilátásokat leginkább a lakosság több szempontból is pozitív irányba módosult egészség-magatartása okozta, vagyis a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növekedése, a dohányzók arányának és az elszívott cigaretták számának csökkenése.

Félmillióan élnek fogyatékkal az országban

2011-ben a fogyatékkal élők száma 457 ezer fő volt, a népesség 4,6 százaléka volt a népszámlálás adatai szerint. A nemek szerinti arány nem tér el jelentősen a teljes népességétől, a fogyatékkal élők 53 százaléka nő. Közülük többen egynél több fogyatékosságot is jeleztek, összesen 561 ezret. A fogyatékkal élők több mint 70 százaléka 50 évesnél idősebb. A legnagyobb csoport, a 232 ezer főt számláló mozgássérültek több mint 80 százalékuk 50 évnél idősebb.

Iskolai végzettség tekintetében a fogyatékosok 56 százaléka legfeljebb általános iskolát végzett, az azt be sem fejezők aránya viszonylag magas az értelmi fogyatékosok és a beszédfogyatékosok, valamint – a fiatal korukkal is összefüggésben – az autisták között. A nagyothallóknak és a mozgássérülteknek ugyanakkor 9–10 százaléka egyetemi vagy főiskolai végzettségű.