Magyar egészségügy: a halál a legolcsóbb kezelési alternatíva

Bár az egészségügyi technológiák rohamléptekben fejlődnek, ezek állami befogadása Magyarországon azonban sok esetben késik vagy elmarad – mondta Kalló Zoltán az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője a Világgazdaság „Egészségipar Magyarországon – kitörési pont, vagy félrekezelt ágazat?” című konferenciáján. A szakember kiemelte: ennek oka, hogy az egészségügyben nagyon gyakran nem megfelelő a célmeghatározás.

Az egészségügyi innováció hasznát az elmúlt években egyre többen kérdőjelezik meg amiatt, hogy az újítások nem hajtanak megfelelő gazdasági hasznot, márpedig az állami befogadás során egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a gazdasági szempontok. Kétségtelen tény, hogy a különböző külföldi kutatások jellemzően azt mutatják, hogy ezek a fejlesztések nem feltétlenül járulnak hozzá pozitívan egy ország GDP-jének alakulásához, s sok esetben nemhogy csökkentenék, de még növelik is az egészségügyhöz köthető állami kiadásokat.

Utóbbi nagyon egyszerű oka, hogy amennyiben egy ember várható élettartamát egy kezelés növeli, akkor épp az állam szempontjából legköltségesebb életszakasz nyúlik meg. Kalló Zoltán hangsúlyozta: semmiképp nem szabad azonban összekeverni a költségminimalizálást és a költséghatékonyságot. Az egészségügyi közgazdász egy nagyon egyszerű példával szemléltette a különbséget: ha egy balesethez a mentő nem ér ki, az költségminimalizálás, ha kiér, akkor az költséghatékonyság.

Ezek alapján a halál a legolcsóbb kezelési alternatíva, ez azonban teljesen egyértelmű, hogy nem a megfelelő irány. Éppen ezért az egészségügyi döntések során nem a költségminimalizálásra, hanem a hatékonyság növelésére kell törekedni, s a célok között pedig a gazdasági mellett más dimenzióknak is meg kell jelennie, mint például a lakosság egészségi állapotának javítása.