Nem kell tartani a hazai csapvizektől, spórolni lehet a fogyasztásukkal

A vizek mikrobiológiai vizsgálata mellett a csapvíznél - a vízmintákat Budapest, Dunaújváros, Makó, Szolnok, Tatabánya zöld óvodáiból vették - a gyógyszermaradványok jelenlétét is vizsgálták. Az ásványvíznél pedig arra is kíváncsiak voltak a tesztelők, hogy a fluorid tartalom meghaladja-e az egészségügyi határértéket. Nézték továbbá, hogy a gyártó a címkén buzdítja-e a vásárlót szelektív hulladékgyűjtésre.

A vizsgálat során az ásványvizeknél nagyobb arányban találtak magas bakteriológiai szennyezettséget, mint a csapvizeknél. Környezetvédelmi szempontból igen lehangoló eredmény született, ugyanis az esetek többségében a gyártó nem bíztatja szelektív hulladékgyűjtésre a fogyasztót. Fluorid tekintetében egy kritikus eset volt, ahol a laborban mért fluorid tartalom meghaladta a címkén feltüntetett és egészségügyi szempontból ajánlott határértéket.

A vizsgált esetek nem támasztják alá a hazai lakosság körében kialakult előítéleteket. A hazai vízminőségi problémák hátterében leggyakrabban a nitrit-, nitrát-, ammónium-, bór- és arzénszennyezés áll. Ebben a tekintetben egy kivétellel jóval a határérték alatt volt a vízminták szennyezettsége. Egyedül a makói csapvízben lévő arzén mennyisége volt kiemelkedő, a hazai és uniós határérték háromszorosa.

A baktérium-szennyezettséget vizsgáló mikrobiológiai mérés eredményei jók voltak. A jogszabályban előírt két paraméter tekintetében mind az öt vízminta átment a teszten, vagyis nem jelentenek egészségügyi kockázatot.

A manapság sokat emlegetett, és számos vitát kiváltó gyógyszermaradványok tekintetében sem találtak terhelő adatot. A tesztben - elsősorban fájdalomcsillapítókban és fogamzásgátlókban előforduló - 16 gyógyszermaradványt vizsgálták, de mindegyik a kimutathatósági érték alatt volt.

A fogyasztóként érdemes utánajárni, hogy a településünkön illetve a lakásunkban milyen a víz minősége. A csapvíz minősége ugyanis számos tényezőtől függ: a vízbázistól, vagyis a kitermelés helyének földtani felépítésétől, a környéken zajló ipari és mezőgazdasági tevékenységtől valamint a vízhálózat állapotától. Az elöregedett vezetékekből kioldódó anyagok, illetve a kialakuló állóvíz esetenként kellemetlen íz- és szaghatást eredményezhetnek.

Mivel sok esetben, a vezetékrendszer felújításával hosszútávon megoldható a probléma, így összességében olcsóbban és nem kevésbé egészségesen jövünk ki, mintha bedőlnénk az ásvány-vízvásárlási láznak.

Tekintettel arra, hogy az egy főre jutó hazai ásványvízfogyasztás több mint 100 l/év, évente mintegy 4000-13000 forintot spórolhatunk, ha csapvízre állunk át.