Nem lesz ingyen pénzosztás

Nagy ára lesz a kórház-konszolidációnak, ám úgy tudjuk, még az idén hozzájutnak az intézmények a kasszájukból hiányzó 40 milliárd forint körüli összeghez. Az adósságrendezés fejében azonban területi igazgatási teamek vennék kezükbe az intézmények irányítását, s csak azok számíthatnának többletforrásra, akik belépnek a közös beszerzési társulásokba. Elképzelhető az is, hogy bizonyos menedzsmentjogok szűkülnek – tudta meg a Világgazdaság.

Szócska Miklós egészség-ügyért felelős államtitkár már korábban kilátásba helyezte: szigorú feltételekhez kötné az esetleges adósságrendezést, elképzelését támogatják a szakmai szervezetek is. Egyébként egyhavi működési költség hiányzik az idei kórházi kasszából, ezt tetézi az ágazatot az átlagosnál is nagyobb mértékben sújtó infláció. A hiányzó összeg valid adatokon alapszik, hiszen az egészségügyért felelős államtitkárság augusztus végén összesítette a 173 intézményre kiterjedt, teljes körű és részletes adósságfelmérést. Ebből az derült ki, hogy 71,5 milliárd forint a kifizetetlen számlák összege, s megközelíti a 40 milliárdot a lejárt tartozás.

Nagyon sürgős, sürgős és halasztható teendőket sorol Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke, ám azokat párhuzamosan kell megoldani. A második fél évben ugyanis az egészségbiztosító 10-15 százalékkal csökkentette az összes fekvőbeteg-intézmény közfinanszírozott teljesítményét (teljesítményvolumen-korlát, tvk), így mostanra azok is bajba jutottak, akiknek az első fél év végén nem volt adósságuk. Ennek hatására a halasztható műtétek várólistái tetemesen nőttek, de a sürgős eseteket a tvk ellenére is el kell látni.

Az elnök megfontolandónak tartja, hogy a biztosító akár már a következő havi teljesítmény elszámolásánál egy hónappal előre hozza a gyógyításért járó apanázs átutalását. (Most a teljesítményeket követő második hónapban fizet.) Ez stabilizálná a jelenlegi helyzetet, s közben kidolgoznák a további teendőket. Ám a feltétel nélküli és egységes konszolidáció irritálná a szigorú gazdálkodás árán talpon maradt intézményeket – szögezte le Csiba Gábor. Úgy gondolja, hogy a feltételekhez kötött kórház-konszolidációt támogatnák a tulajdonos önkormányzatok is, hiszen forrásszűkében vannak. Egyébként a hazai egészségügyi fekvőbeteg-intézetek 80 százaléka az önkormányzatok fennhatósága alatt működik.

A konszolidációnak akkor van értelme, ha a kormányzat kemény működési és gazdálkodási kritériumokat fogalmaz meg – véli Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) elnöke. Meg kell vizsgálni, hogy egy kórház a külső feltételek (például a tvk, a területi ellátási kötelezettség, az ágyszámváltozás) hatására került-e rossz gazdasági helyzetbe, vagy a helyi menedzsment miatt. Úgy látja, az elmúlt évek egészségpolitikája az egyetemi klinikákat és a súlyponti kórházakat sújtotta leginkább, érdemtelenül. Nekik akkor is el kell látniuk a hozzájuk beutalt betegeket, ha kifogyott a biztosító által engedélyezett keretszám.

Tisztázni kell azt is, hogy a kórházak milyen feltételek mellett részesülhetnek az adósságrendezésből, s az milyen kötöttséget jelent számukra. Adott esetben szükségessé válhat a menedzsmentjogosítványok egy részéről való lemondás is – erősítette meg értesülésünket Boncz Imre. A kórházi beszerzések esetében például régóta felvetődött a dologi kiadások egy részének központosított menedzselése is, a megyei, regionális vagy országos szintű gyógyszerbeszerzés – tette hozzá.

A szentesi, a makói és a deszki kórház ezen a héten már létre is hozta közbeszerzési társulását, amelytől 10 százalékos gyógyszerkiadás-csökkenést várnak – tudtuk meg Baráth Lajos főigazgatótól, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének megválasztott elnökétől. Szerencsésnek tartaná, ha nem az egyes kórházak, hanem a kormányzat tárgyalna a kórházi beszállítókkal az adósságrendezésről. Valószínű, hogy a biztos fizetés tudatában elengednék a késedelmi kamatokat, de akár a tőketartozás egy részét is. Az így „megnyert” pénzt pedig célirányosan, a struktúra- átalakításra fordíthatnák, amelyhez pályázattal juthatnának hozzá az intézmények. Csiba Gábor szerint is elkerülhetetlen a struktúraváltás. Pártolná például a holding formában működő intézményrendszert vagy a kórházak területi integrációját egy-egy a lakosság által jól megközelíthető, földrajzilag közeli intézmények között. Az így működő intézményekben integráltan „mozgathatnák” a dolgozókat, ez a hiányszakmák (aneszteziológus, patológus, röntgenorvos) miatt létkérdés. S az integrált intézmények a közös gyógyszerbeszerzések mellett társulhatnának a közüzemi szolgáltatások vásárlására, de jelentősen csökkenne a kórházi menedzsment köre is. Ám elkerülhetetlen, hogy a következő négy évben visszakapja az egészségügy azt a 235 milliárd forintot, amelyet 2006-tól kivontak az ágazatból – tette hozzá.