Sokaknak nem telik orvosra

Az alacsony jövedelműek az egészségügyi ellátáshoz is nehezebben férnek hozzá, ami azért is aggasztó, mert a fenntartható fejlődéssel foglalkozó KSH-kiadvány szerint 2010 óta fokozatosan nőttek a különbségek a különböző jövedelmi helyzetűek között, főleg a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók romló helyzete miatt. Ők azok, akik a leggyakrabban számolnak be arról, hogy pénzhiány miatt nem tudtak igénybe venni valamilyen orvosi ellátást: Magyarországon ez a legszegényebbek csaknem 6 százalékára igaz, míg az uniós átlag ennél jobb, 4,5 százalék. (A teljes népesség esetében jobban alakul az arány, 2,5 százalékuk nem megy orvoshoz csak azért, mert nincs rá pénze.)

A jövedelmi különbségek, ha változó mértékben is, de az Európai Unió összes országában érezhetően kihatnak az elmaradó orvos–beteg találkozásokra. 2012-ben Lettországban mértek kiemelkedően rossz értékeket, ott a legszegényebbek több mint 20 százaléka nem tudta megfizetni az orvost, de Romániában, Bulgáriában, Görögországban és Olaszországban is 10 százalék felett volt ez az arány. Csehországban, Dániában, Spanyolországban, Hollandiában, Szlovéniában, Finnországban, illetve az Egyesült Királyságban viszont még a legszegényebbeknek is kevesebb, mint 1 százalékát érintette a probléma.

A Health at a Glance 2014 című OECD-kiadvány úgy összegzi a helyzetet, hogy az EU-országokban az alacsony jövedelmű csoportok körében átlag kétszer akkora azok aránya, akik kielégítetlen egészségügyi vagy fogászati szükségleteikről számoltak be, mint a lakosság egészében, és négyszer akkora, mint a magas jövedelmű csoportok tagjainál.

Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a kielégítetlen egészségügyi szükségleteknek a jövőben hosszú távú egészségügyi és gazdasági következményei lehetnek. A társadalmi egyenlőtlenségek nyomán egyre jelentősebbek a különbségek az emberek egészségi állapotában, ami az egyik alapvető akadályává vált Magyarország gazdasági teljesítőképességének, hosszú távú társadalmi fejlődésének, de még politikai stabilitásának is – nyilatkozta korábban lapunknak Orosz Éva. Az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője hozzátette: a jövedelmi szegénység, az anyagi kirekesztettség, valamint az ezekkel összefüggő rossz lakáskörülmények, táplálkozási és egyéb szokások mind közvetlenül veszélyeztető tényezők.

A szegények leszakadása az egészségügyi ellátás terén azzal is összefügg, hogy az OECD legutolsó, 2012-es adatai szerint Magyarországon az összes, 2216 milliárd forintos egészségügyi kiadás 29 százalékát zsebből fizetik a betegek. Más oldalról: az EU-28-ak átlag 2,9 százalékos arányával szemben nálunk a lakossági kiadások 4,2 százaléka egészségügyi célú. A mintegy 643 milliárd forint több mint fele gyógyszerre megy el, és már 37 százalékot tesz ki a magán-egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadások aránya. (Fogorvosra csak a kiadások 8, gyógyászati segédeszközökre pedig 3 százaléka ment el.)

Az EU-országok közül Hollandia és Ausztria egy főre jutó egészségügyi ráfordítása volt a legmagasabb 2012-ben (3829, illetve 3676 euró), míg Románia és Bulgária költött a legkevesebbet (753, illetve 900 eurót). Magyarországon 1354 euró jutott erre, az uniós átlag 2193 euró volt.

Elöregedő Európa

Az EU Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának előrejelzése szerint 2010 és 2060 között az állami egészségügyi kiadások az EU-országokban átlag a GDP 1-2 százalékával fognak növekedni, és hasonló ütemű növekedést jeleztek előre a hosszú távú ápolásra fordított kiadások esetében is, elsősorban az elöregedés miatt. Magyarországon, tekintettel a szigorú költségvetési korlátozásokra, valamint arra, hogy a szolgáltatási csomag szűkítéséről hallani sem akar a kormány, szakértők szerint nem kis kihívás lesz ezzel együtt továbbra is elérhető ellátást biztosítani mindenki számára.