Tudni kell újraéleszteni

Négy perc. Ennyi idő alatt készül el a reggeli kávé, vagy jön a következő villamos. És maximum ennyi idő áll rendelkezésre újraéleszteni azt, akinek leállt a szíve és abbamaradt a légzése. Csupán négy perc, és szinte bizonyosan károsodik az agy.

Ennek ellenére, ha az utcán összeesik valaki, a legtöbben oda sem mennek megnézni, tudnak-e segíteni, mert nem biztosak abban, hogy képesek erre. Jó esetben hívják a mentőket, és a legközelebbi mentőállomásról elindul egy rohamkocsi, amelyik 10 perc múlva odaér. Ha a mentősöknek sikerül is újraéleszteniük a szerencsétlenül járt embert, az illetőnek szinte bizonyosan maradandóan károsodott az agya.

Pedig még lélegeztetni sem kellene a bajba jutottat, elegendő a szívmasszázs – mondja Mészáros Zalán mentőtiszt, aki Klupács Péter mentő-technikussal egy 15 perc alatt elsajátítható oktatómódszert dolgozott ki annak érdekében, hogy minél többen megtanulják az újraélesztést. A módszerrel tavaly megnyerték a Magyar Kardiológia Társaság betegoktató versenyét.

„Tizenkilenc évig dolgoztam mentőtisztként. Azt láttam, hogy baj esetén az embereken eluralkodik a pánik. Ezért találtunk ki egy olyan cselekvéssort, amelyet elsajátítva senkinek nem kell azon aggódnia, hogy jót csinálja-e, vagy éppen árt a betegnek. Az >inkább nem nyúlok hozzá, nehogy összetörjem a bordáját, vagy más bajt okozzak< hozzáállás a lehető legrosszabb, mert ezzel egyszerűen hagyjuk meghalni a beteget” – magyarázza Mészáros Zalán.

A már 24 éve mentőző Klupács Péter szerint „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire rövid idő áll rendelkezésre megmenteni azt, akinek leállt a szíve. A harmadik perc után elkezdenek elhalni az agysejtek, és ez már visszafordíthatatlan folyamat. Ha ebben a négy percben nem történik semmi, nem juttatunk oxigént az agyba, akkor később már hiába indítjuk újra a szívet: talán a kórházban még elvegetál egy darabig a beteg, még az is lehet, hogy hazaviszik az otthonába, de többé nem lesz az, aki volt. Az agyhalált nem lehet visszafordítani. A mentő pedig a legtöbbször nem tud három percen belül a helyszínre érni, ezért nagyon fontos, hogy aki jelen van, az tudja, mit kell tennie.”

A hirtelen szívhalál a fejlett országokban mindenütt vezető halálok. Az Amerikai Egyesült Államokban évente 350 ezer áldozatot követel. Ez a felnőtt lakosság közel 0,1 százalékát jelenti. A nyugat-európai országokban is ez az arány jellemző. Magyarországon vélhetően ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Becslések szerint évente csaknem 20-25 ezer emberrel, egy kisváros lakosságával végez a hirtelen szívhalál. Ez naponta 70 ember halálát jelenti, és azt, hogy minden 30. percben meghal valaki hirtelen keringésleállás miatt. A betegek 20-30 százaléka nyilvános helyen lesz rosszul, de a legtöbb hirtelen szívhalál otthon következik be, ezért hangsúlyozzák a kardiológusok, hogy ha a család valamelyik tagjának olyan betegsége van, hogy erre a drámai eseményre fokozott az esély, minden közeli rokon tanulja meg az újraélesztést.

Németországban ezer emberből 973 tud újraéleszteni, addig 1000 magyar közül összesen 17 ember tudja, hogy mitévő legyen ilyen vészhelyzetben. A TEVA Gyógyszergyár Zrt. támogatásával áprilisban országos felvilágosító kampány kezdődött, melynek során minél több emberrel szeretnék megismertetni ezt a negyedóra alatt megtanulható technikát. A TEVAgy a Hős! kampány web- és facebook-oldaláról további információkat kaphat minden érdeklődő, a legnépszerűbb videomegosztóra pedig már felkerült a program oktatófilmje is.

Nem vagyunk túl jó életmentők

Nagyjából minden negyedik ember tudja csak, mi a teendő, ha valaki elájul a tűző napon, minden második, hogy milyen értéktől számít magasnak a vérnyomás – derül ki az Országos Mentőszolgálat Alapítvány Nagy Elsősegély Tesztjéből. Az újraélesztésnél történt az egyetlen jelentősebb előrelépés az első, tavalyi felméréshez képest. Míg 2013-ban a válaszadók közel 42 százaléka tudta csak, hogy ilyenkor a fejet hátra kell hajtani, lélegeztetni és mellkas nyomást alkalmazni, idén ez az arány 53,41 százalékra nőtt. Czakler Éva, az alapítvány alelnöke is azt emelte ki: nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos az újraélesztés ismerete. Minden légzésleállásban töltött perc 15 százalékkal csökkenti a beteg esélyét a túlélésre.