Túl sok az amputáció - A levágott lábak több mint a fele megmenthető lenne

„Olyanok lábát is amputálják ma Magyarországon, akiknél ez értágítással elkerülhető lenne, ám a finanszírozás a mai napig az elavult technikákat preferálja” – állította a napokban egy konferencián Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. Bánsághi Zoltán, a Magyar Kardiovaszkuláris és Intervenciós Radiológiai Társaság elnöke a Világgazdaság érdeklődésére ezt tulajdonképpen megerősítette azzal, hogy elmondta: amíg az úgynevezett intervenciós radiológia keretében végzett érmegnyitáson az alulfinanszírozottság miatt több tízezer forintos a veszteség, addig egy amputációért a kórházak többet kapnak, mint amennyibe a beavatkozás kerül.

Batthyány István, a Szakmai Kollégium Radiológiai Tagozatának elnöke úgy fogalmazott: „nagyon nincs jól, ha jobban fizetik az amputációt, mint a lábak megmentését”. A szakember szerint a problémát csak tetézi, hogy a finanszírozás nem is teszi érdekeltté különböző kórházi osztályokat a náluk fekvő páciensek átirányításában a radiológiára, ehelyett a betegeket inkább a saját lehetőségeik között igyekeznek ellátni.

Mindezek, valamint a cukorbetegek számának drámai emelkedése miatt Magyarországon jelenleg évente körülbelül 9 ezer lábat amputálnak, csaknem a kétszeresét annak, amit a 80-as években. Bánsághi Zoltán szerint azonban ezeknek a drámai következményekkel járó operációknak több mint a fele elkerülhető lenne, ha létrejönne az intervenciós radiológiának a szakma által évek óta szorgalmazott országos hálózata.

Ehhez – amerikai adatokat alapul véve – a töredéke elegendő lenne annak, amibe össztársadalmi szinten az amputáció következményei – a kórházi kezelés, a rehabilitáció, a művégtag, a rokkantási ellátás, a kieső munka stb. – kerülnek: az előbbi költsége csupán évi 1-1,5 milliárd, míg az utóbbi összességében évi 30 milliárd forintra rúg.

A szakma konkrét javaslata az – tájékoztatott Batthyány István -, hogy a jelenlegi angiológiai laboratóriumok bázisán első körben hozzanak létre egy 12-13 centrumból álló országos hálózatot, amelyet később egy minden megyében 24 órán keresztül elérhető hálózattá bővíthetnének. A centrumok az „over night” szisztémát alkalmazva nem igényelnének többet három-négy ágynál, hiszen a betegek egy, legfeljebb két éjszakát töltenének bent, akinek hosszabb utóápolásra van szüksége, azt a beteget más osztályokon látnák el a továbbiakban.

A radiológusok hangsúlyozzák: természetesen a modern technikák alkalmazásával sem lehetne mindenkit megóvni az amputációtól, ennek száma a diabétesz járványszerű terjedésével mindenütt a világon nő. Ám a centrumok létrehozásával, a cukorbetegekkel foglalkozó „érteamek” felállításával jó esély van arra, hogy a mintegy hétszázezer cukorbeteg közül sokkal többeknél fedezzék fel még akkor az érelzáródást, amikor az az intervenciós radiológia eszközeivel orvosolható.

Az intervenciós radiológia az elmúlt évtizedekben világszerte gyorsan tért hódított, mert kis metszéssel mélyen fekvő területek is elérhetők, gyors felépülési idővel, más, nagy műtéti beavatkozásokhoz hasonló eredmény mellett alacsonyabb halálozással jár, és mivel így csökkenthetők a kórházi költségek és minimalizálható a kórházban töltött idő, a hagyományos módszerek kezelési és ápolási költségeinél kevesebbe kerülnek. Magyarország korábban élen járt az intervenciós radiológiában, azonban az elmúlt húsz évben jelentősen lemaradtunk a környező, de még inkább a nyugat-európai országoktól.

Az intervenciós radiológia az elmúlt évtizedekben világszerte gyorsan tért hódított, mert kis metszéssel mélyen fekvő területek is elérhetők, gyors felépülési idővel, más, nagy műtéti beavatkozásokhoz hasonló eredmény mellett alacsonyabb halálozással jár, és mivel így csökkenthetők a kórházi költségek és minimalizálható a kórházban töltött idő, a hagyományos módszerek kezelési és ápolási költségeinél kevesebbe kerülnek. Magyarország korábban élen járt az intervenciós radiológiában, azonban az elmúlt húsz évben jelentősen lemaradtunk a környező, de még inkább a nyugat-európai országoktól. -->