A MEH asztalán a tervezet

Egy alapfejlesztési tervet, valamint egy azt kiegészítő A és egy B koncepciót tartalmaz az FGSZ Földgázszállító Zrt. tízéves hálózatfejlesztési programja, amelyet a társaság tegnap adott be jóváhagyásra a Magyar Energia Hivatalhoz (MEH). Az alaptervbe (baseline) a hazai erőművek és nagyfogyasztók igényeihez igazodó bővítések tartoznak, valamint a magyar–szlovák gázvezetéki összeköttetés létrehozása. Utóbbi cső lefektetését a magyar kormány is feladatul adta, a beruházást az Európai Unió pedig 30 millió euróval támogatja.

„Az alapterv megvalósítása 150 milliárd forintba kerülne. További 50 milliárdnyi beruházást annak függvényében lehet megvalósítani, hogy 2014-ben hogyan dönt a magyar energiapolitika: a keleti vagy a nyugati irányú gázellátási iránynak ad-e elsőbbséget” – nyilatkozott a Világgazdaságnak Zsuga János, az FGSZ Zrt. vezérigazgatója.

A két irány között a stratégiai és az ellátásbiztonsági megfontolások mellett alapvetően az ár alapján kell dönteni. Ha még 2014-ben is olcsóbb lehet a spotpiacon gázt venni, mint hosszú távú szerződés alapján, akkor a nyugati irányú fejlesztés mellett célszerű voksolni. Ha viszont az oroszországi importhoz kötődő, úgynevezett take or pay szerződések feltételei alakulnak kedvezőbben, akkor a keleti irányú rendszerfejlesztéseket érdemes választani. Az azonban már most is biztosnak látszik Zsuga János szerint, hogy a gáz hazai felhasználása markánsan már nem csökken, s hogy a gázt még hoszszú ideig nem lehet mással kiváltani.

A nyugati szállítási irány előtérbe helyezése esetén szükség lesz egy új csőre az Ausztria felőli importot biztosító HAG vezeték és Budapest között. Ha viszont a keleti útvonalra kerül a hangsúly, akkor az ország belső hálózatának egyes részeit kell megerősíteni. (Az Ukrajna felőli importkapacitásokat néhány éve már megduplázta a társaság, a HAG vezetéket pedig épp most bővíti.) Bár a magyar–szlovák interkonnektor alapvetően az észak–déli szállítási útvonal eleme lesz, annak köszönhetően, hogy bővíti behozatali lehetőségeinket – például a cseppfolyósgáz-szállítmányokhoz való hozzáférésen keresztül –, már önmagában a megléte is javítja a magyar importőrök tárgyalási pozícióit az egyéb irányból történő vásárlás szerződéseinek megkötésekor. Javítja a pozíciókat a már átadott magyar–horvát és magyar–román interkonnektor is. (Utóbbi Fellegi Tamás fejlesztési miniszter minapi közlése szerint némi kapacitásbővítés után, az AGRI projekt részeként alkalmas lehet az azeri gáz magyarországi importjára is.) „Az orosz gáz ott drága, ahol nincs alternatívája” – jelentette ki Zsuga János.

A két szállítási útvonal közötti választás és az azon alapuló fejlesztés azért is fontos, mert térségünkön belül Magyarország (és Szlovákia) van gázellátás szempontjából a leginkább kockázatos zónában. Mindkét országnak nagy a fogyasztása, igényeinek kielégítésében pedig nagy a behozatal aránya. Szerbia és Lengyelország importkitettsége nagyobb ugyan, hiszen orosz szállítójuk gyakorlatilag monopolhelyzetben van, ám e két gazdaság kevésbé függ a gáztól. Nyugat-Európa már a versenyzónába tartozik, a negyedik csoportot pedig a gáztól teljesen független országok alkotják.

Köbméterenként 70-90 fillér

Az FGSZ kétévente adja be tízéves hálózatfejlesztési tervének frissített változatát. Erre azért van szükség, mert a folyamatosan módosuló piaci viszonyok felülírhatják a korábban megfogalmazott elképzeléseket. Mindez azért fontos, mert a most beadott, több száz oldalas anyag az aktuális programnak már a második változata. Az elsőt a múlt év végén, félévnyi tanulmányozás után az energiahivatal visszaadta. Zsuga János tájékoztatása szerint a MEH a piaci előrejelzések mélységét és a hatástanulmányokat hiányolta. Holott pillanatnyilag az sem tudható, hogy mi valósul meg a Magyarországot is érintő Déli Áramlat és a Nabucco vezeték terveiből. Nyitott az is, ki fizeti majd a vezetéképítéseket, hiszen máshogy kezelendő egy piaci és egy stratégiai alapon megvalósított beruházás. A 150-200 milliárd forintos fejlesztés egy köbméter gáz árát 70-90 fillérrel emelné.