Benzintender – ki így, ki úgy látja

A mai helyzetben az ár a fontos

A Központi Szolgáltatási Főigazgatóság azért írt ki központosított közbeszerzési eljárást gépjármű-üzemanyag és üzemanyagkártya töltőállomási kiszolgálására, mert a korábbi keretszerződés – amelyet a korábbi közbeszerzési eljárás eredményeként a Mollal kötött a KSZF – 2009. december 31-én járt le – válaszolták kérdésünkre a Kormányszóvivői Irodán. A Központi Szolgáltatási Főigazgatóság a központosított közbeszerzési eljárás kiírásával csupán annak a 168/2004. (V. 25.) kormányrendeletben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, hogy lehetőséget biztosítson az eljárásban érintett mintegy ezer intézménynek – köztük például önkormányzatoknak, iskoláknak vagy könyvtáraknak –, hogy gyorsan, egyszerűen és olcsóbban juthassanak hozzá a szükséges üzemanyaghoz.

A központosított közbeszerzési eljárásban több száz intézmény érintett, a fejezeti pénzekből gazdálkodó közintézmények, de önként csatlakozhatnak a központosított közbeszerzési rendszerhez a költségvetési forrásokkal gazdálkodó intézmények, így önkormányzatok, bíróságok, ügyészségek, oktatási és egészségügyi intézmények. A kötelezett intézmények körét, illetve azokét, amelyek önként csatlakozhatnak, a 168/2004. (V. 25.) kormányrendelet (a központosított közbeszerzési rendszerről s a központi beszerző szervezet feladat- és hatásköréről) határozza meg.

A nemzetbiztonsági szempontból érzékeny és stratégiailag fontos állami szervezetek egy részének üzemanyag-ellátását csak nemzetbiztonsági védelem alatt álló szolgáltató, a Mol végezheti el. Erről a 338/2009. (XII. 29.) kormányrendelet rendelkezik, amely 2010. január 1-jén lépett hatályba. Ilyenek például: rendvédelmi szervek, rendőrség, polgári védelem, VPOP, büntetés-végrehajtás, OKF, Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok, Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, Országos Mentőszolgálat, Országos Atomenergia-hivatal, Hungarocontrol, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.

A 2009. évit megelőzően öt esetben folytattak le közbeszerzési eljárást gépjármű-üzemanyag és üzemanyagkártya töltőállomási kiszolgálására. A korábbiakban a Mol nyert. (Igaz, úgy tudjuk, eddig versenytárs nélkül.)

Egyéb szempontok. A tavalyi kiírás feltételei nem egyeznek meg a korábbiakéval, az ár jóval nagyobb súllyal szerepel benne, ám az ügyet ismerő forrásunk szerint ez érthető e spórolós gazdasági helyzetben. Korábban volt olyan bírálati szempont is (38 százalékos súlyú), amelyet „egyébnek” neveztek, s e szubjektívebb kategóriában a többi között a kártyák ára is szerepelt.

Forrásunk úgy látja, egyes véleményekben keverednek a jogszabályok: a központosított közbeszerzéseket a 2003. évi 129-es közbeszerzési törvény szabályozza, a nemzetbiztonsági közbeszerzéseket pedig a 143/ 2004-es kormányrendelet. Egyébként a kormány azt is előírta, hogy aki a Mollal szerződik, az csakis a törvény szerint teheti azt.

Külföldön ügyesebben csinálják

Többnyire keretmegállapodásos rendszerben történnek a központi beszerzések az Európai Unió más tagállamaiban is. Nálunk a gyakorlat Tátrai Tünde, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) adjunktusa szerint ezektől abban különbözik, hogy Magyarország kevésbé leleményes a nemzeti érdekérvényesítésben, mint az EU legtöbb tagállama. Erre bizonyíték a benzintender, amely szerinte ezer sebből vérzik. Ami az 50 millió liternyi üzemanyag vásárlásáról szóló tenderen és azt követően történt, az a gyenge szakmai előkészítés, majd utána a hibás kommunikáció következménye – véli a BCE adjunktusa.

Már induláskor összekuszálta szerinte a helyzetet a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság, mert nem a szokott eljárástípusra írta ki a közbeszerzést. Az osztrák OMV – mellesleg a Mol listaárához viszonyított nagyobb kedvezményt ajánlva – élt a lehetőséggel, még ha szakszerűtlen kiíráson is nyert 726 millió forinttal előnyösebb, 11,096 milliárdos ajánlatával. Az eredményhirdetést hirtelen követte az a kormányzati érv, hogy a Mol a

vonatkozó 1232/2009-es számú kormányhatározat és elődei értelmében nemzetbiztonsági védelem alá eső, míg az OMV nem az. Így elviekben lehetőség nyílik arra, hogy a rendőrség és más hasonló testületek ne az OMV-től, hanem a Moltól vásároljanak, hivatkozva a nemzetbiztonsági érdekre. Ám ha ezt közbeszerzési eljárás nélkül teszik, jogszerűtlenül cselekednek, annak ellenére, hogy a hivatalos kormányzati kommunikáció ezt a verziót erősítette.

Az EU rutinosabb tagállamaiban a központi beszerzéseket több intézmény bonyolítja. Így akár könnyebb is lehetne elérni, hogy a nemzeti vállalat(ok) nyerjen(ek), de ennek az ellenkezője sem lehetetlen, központi akarattól vagy bizonytalanságból, hibából adódóan. Az olaszok nem csinálnak ebből nagy ügyet: nyernek a cégeik és kész. A németek megadják a módját, száz százalékig betartják a jogszabályokat, és nyernek a cégeik. A franciák a kettő között lavíroznak, ők sem nem panaszkodnak.

Pápábbak a pápánál. Az EU tagállamai általában a közösségi közbeszerzési értékhatár alatti beszerzési szabályaik liberalizálásával igyekeznek segítséget nyújtani nemzeti vállalataiknak. Így a nemzeti szabályozások nagyobb mozgásteret biztosítanak a hazai cégek segítésének. Magyarország és a vele együtt 2004-ben csatlakozott némely más tagállam túl szigorúan – a közösségi irányelveknél szigorúbban – értelmezi az egyes beszerzések értékének egybeszámítását, így könnyebb elérni a közösségi értékhatárt, ahol a verseny már az EU vállalataival szigorúbb keretek között zajlik. A túlszabályozás következménye pedig az, hogy nehezebb megvédeni a sajátjaikat – állapította meg Tátrai.

A szakértők vélekedése szerint önmagában már az is megkérdőjelezhető, hogy a közbeszerzési törvény a központosított közbeszerzésre vonatkozóan felhatalmazza a kormányt rendeletalkotásra. Ám mivel a törvény a lehetőséget megadja, és a szabályozás megszületett, úgy néz ki, annak megfelelő volt a benzintender kiírása. A baj az, hogy a kormány az eredményhirdetés és a szerződés megkötése után „belenyúlt” a jogszabályba, módosította, szűkítette a korábban kiírt beszerzés tárgyát, s ezáltal a Mol helyzetét erősítve megváltoztatta a nyertes OMV pozícióját. Ez ellentétes a közösségi jog normáival és az azokkal harmonizáló magyar törvénnyel – mondták a szakértők.

Az általunk megkeresett szakértők utaltak arra, hogy versenyjogilag is kifogásolható az intézkedés, hiszen az állam versenykorlátozó módon módosított egy polgári jogi szerződést. VG

A szakértők vélekedése szerint önmagában már az is megkérdőjelezhető, hogy a közbeszerzési törvény a központosított közbeszerzésre vonatkozóan felhatalmazza a kormányt rendeletalkotásra. Ám mivel a törvény a lehetőséget megadja, és a szabályozás megszületett, úgy néz ki, annak megfelelő volt a benzintender kiírása. A baj az, hogy a kormány az eredményhirdetés és a szerződés megkötése után „belenyúlt” a jogszabályba, módosította, szűkítette a korábban kiírt beszerzés tárgyát, s ezáltal a Mol helyzetét erősítve megváltoztatta a nyertes OMV pozícióját. Ez ellentétes a közösségi jog normáival és az azokkal harmonizáló magyar törvénnyel – mondták a szakértők.

Az általunk megkeresett szakértők utaltak arra, hogy versenyjogilag is kifogásolható az intézkedés, hiszen az állam versenykorlátozó módon módosított egy polgári jogi szerződést. VG

Az OMV piacot akart nyerni Szempontok. Évi ötvenmillió liter üzemanyag sorsáról van szó – ennyiről szól a keretszerződés. Ez elenyésző a Mol csoport teljes kiskereskedelmi forgalmához képest, amely 2008-ban 2,3 millió tonnát tett ki. Ennek a fent említett mennyiség – amely durva megközelítéssel 40 millió kilogramm – az 1,7 százaléka. Az OMV számára nagyobb a tét: éves forgalmának mintegy 3,5 százalékát teszi ki az évi ötvenmillió liter üzemanyag.

Több szakmai vélemény is eljutott lapunkhoz arról, hogyan kalkulálhatták áraikat a versenyzők. Van, aki szerint a Mol még a megváltozott feltételek ismeretében is az általa vélt legjobb árat adta, amely egyes információink alapján 1-2, máshonnan származó értesüléseink szerint 2-3 forinttal volt több az OMV nyertes áránál. Utóbbi egyesek szerint viszont már olyan alacsony lehetett, hogy arra utal: az osztrák cég kevésbé a gazdasági racionalitás, inkább a piacvásárlás szempontjai alapján számolhatott. Az ügyhöz közeli forrásunk szerint az OMV egyszerűen azért győzött, mert a legjobb ajánlatot adta, s már a tender megnyerésével szerzett kötelezettsége teljesítésén dolgozik. Maguk az érintett cégek nem kívántak lapunknak nyilatkozni.

Felmerülnek kérdések a kiírás helyességével, illetve a döntés módosításával kapcsolatban is. Ezek egyike, hogy vajon nem hibázott-e a kiíró, amikor a felkínált üzemanyagárat és a töltőállomások átlagos elérhetőségét nem azonos súllyal vette figyelembe a pályázatok elbírálásakor, mint korábban, hanem 70 százalékot engedett az árnak. Így eshetett meg – erre az elmúlt időszakban a média többször is felhívta a figyelmet –, hogy a győztes konzorcium oldalán kimutatható átlagosan kezelhetőnek tűnő lefedettség mögött esetenként hatalmas, akár megyényi fehér foltok is vannak. Ezeken a területeken a győztes konzorcium egyetlen tagjának sincs töltőállomása. Hozzátesszük, hogy ezen hírek némelyike kicsit csúsztatott: miközben a térségi térképeken – szerintünk is helyesen – Mol-kútként tüntetik fel a Mol-leányok kútjait is, helyenként elfelejtkeztek a konzorciumtagokéiról, Románia térképéről pedig az összes OMV-leány Petrom kútja lemaradt. Úgy tudjuk, a Mol 17 töltőállomással ajánlott többet, mint a konzorcium, az értékelésnél a felkínált mennyiség 20 százalékkal esett latba, a kutak eloszlása pedig 10 százalékkal.

Európában nem mindenütt látnak biztonsági kockázatot abban, ha külföldi cég ad el üzemanyagot állami szerveknek. Szlovákiában például nem gond, hogy a Mol-tulajdonú Slovnaft az állami beszállító, vagyis a külföldi Molnak nemkívánatos ismeretei lehetnek a szlovákiai állami szervekről. Ausztriában sem aggódnak: engedik, hogy a magyar olajcég beszállítson a központi és a burgenlandi közbeszerzési ügynökségnek (BBG), de az ÖBB állami vasúttársaságnak is. BHL-->