Biogázüzem cukorrépából

Egyedülálló biogázüzem állítja elő a kaposvári cukorgyár energiaszükségletének nagyjából a felét: a monokultúrás üzemben a cukorrépa-feldolgozás melléktermékéből, répaszeletekből állítanak elő gázt. A három évvel ezelőtt, 1,8 milliárd forintból létrehozott üzemmel a társaság alapvetően a melléktermékek elhelyezését kívánta megoldani. A költségek felét abból fedezték a tulajdonosok, hogy a környezetvédelmi beruházáshoz nyereségadó-kedvezményt is igénybe vettek. Az sem mellékes, hogy a naponta feldolgozott, akár nyolcezer tonnányi répa nem hasznosítható maradékának megsemmisítési és elszállítási költségén túl a fűtéshez és az áram előállításához szükséges gázon is spórolni tud a társaság – hangsúlyozta lapunknak Fischer Béla, a Magyar Cukor Zrt. vezérigazgatója. „Tudjuk, főként az energiaköltségeken kell spórolni, hogy versenyképesek legyünk” – mondta. Márpedig a cukorgyártás rendkívül energiaigényes Hájos László vezérigazgató-helyettes szerint: a gyártás 70 százalékát kitevő alapanyagköltségen túl az energia ára a legnagyobb tétel az ágazatban.

A beruházás megtérülését alapvetően a földgáz ára befolyásolja, de a megtakarítás függ a feldolgozott répa mennyiségétől is. Az elmúlt három kampány során közel 31 millió köbmétert biogázt termelt és használt fel a cég, ezzel nagyjából 16 millió köbméter földgázt váltott ki. „A mostani szezonban viszonylag olcsó volt a gáz, ezért nagyjából egymilliárdos kiadással kellett volna számolnunk, ha tisztán földgázt használunk” – mondta Fischer Béla, vagyis a berendezéssel a társaság évi 400-600 millió forintnyi energiát válthat ki. Ezzel nagyjából 20 euróval csökken egy tonna cukor előállítási költsége.

Az energetikai kiadások mérséklése azért is fontos, mert az alapanyag minimálárát az Európai Unió határozta meg, hasonlóan a cukor intézményes árához, amely a három évvel ezelőtt indult reform nyomán 30 százalékkal csökkent. Ezért a cukor fogyasztói ára úgy stagnál, hogy a termék 10-15 százalékkal olcsóbb Magyarországon a környező országok áraihoz képest. Ráadásul, mint Fischer Béla rámutatott, a talaj- és éghajlati viszonyok között a répatermelés nem annyira versenyképes ebben a régióban.

A biogázüzem hozzájárult ahhoz is, hogy ma van egyáltalán cukorgyártás Kaposváron. „Döntenünk kellett, hogy az új üzem a petőházi vagy a kaposvári gyár mellett épüljön-e fel. Elemzések azt mutatták, a nyersanyag-biztosítás a somogyi megyeszékhelyen előnyösebb, ezért telepítették oda a fermentálást. A következő évben, amikor már a gyárbezárásokról kellett dönteni, sokat nyomott a latban a beruházás.”

A nyugatiak meghátráltak

A cég vezetői hangsúlyozzák: ehhez hasonló technológiával alig néhány vállalat állít elő biogázt. „Amikor felmerült a beruházás terve, felkértünk tizenöt nyugati céget. Mind azt mondta, ezt nem lehet megvalósítani. Eredménytelen lett a tenderünk is, ezért végül – nagyjából másfél év alatt – magunk fejlesztettük ki a technológiát” – idézte fel Hájos László.

Hogy mitől egyedi a kaposvári üzem? Egyrészt a biogáztermelés szakaszos voltától, másfelől attól, hogy sem trágyát, sem állati hulladékot, sem mellékterméket nem használnak fel. Különleges a kaposvári fermentorok mérete is: nagyjából a hazai biogáz-kapacitásnak a tízszeresét termeli meg a két, 12 ezer köbméter hasznos térfogatú berendezés.

Az osztrák anyacégen, az Agranán belül és azon kívül is nagy az érdeklődés a hazai fejlesztésű rendszer iránt.