Fék a bioüzemanyagoknak

Erős nyomás nehezedik az Európai Bizottságra, hogy 2020-ig 10 százalékról 6,8-re mérsékelje a felhasznált üzemanyagokon belül a megújulók elérendő arányát. Az Európai Bizottság számára készített legfrissebb hatástanulmány szerint ugyanis a korábban feltételezettnél nagyobb környezeti és gazdasági hátránnyal jár a megújulókon belül jelentős arányt képviselő bioüzemanyagok előállítása. Hasonló eredményt hozott egy minapi, franciaországi felmérés is. A szinte minden országban állami támogatást élvező bioetanol- és biodízelgyártást már évek óta érik támadások amiatt, hogy kereslete felnyomja az érintett haszonnövények mint élelmiszer-alapanyagok árát is, sőt ellátási zavart is okozhat. A mostani figyelmeztetés rámutat azokra a károkra is, amelyek az erdők mezőgazdasági termelési célú kiirtásával járnak – írja a Financial Times Deutschland.

„Az üzemanyag-irányelvvel kapcsolatos hivatalos brüsszeli üléseken, amelyeken a KHEM képviselője is rendszeresen részt vesz, Dánia, Hollandia és Nagy-Britannia jelezte írásban, hogy a bizottság további segítségére van szüksége annak a direktívának az átültetéséhez, amely előírja a fenti 10 százalékot” – válaszolták lapunknak a szaktárca kommunikációs osztályán. Hangsúlyozták, hogy a konkrét bioüzemanyag-százalék csökkentésére a hatályos direktíva módosítása nélkül nem látnak lehetőséget, vagyis a bizottságnak előbb egy erre vonatkozó módosító javaslatot kell benyújtania, s csak utána vizsgálható meg a 10 százalék 6,8-re történő csökkentése. Egyébként a 2010-re előírt 5,75 százalékos indikatív célszám megvalósítása is okozott nehézségeket a tagállamoknak, így a 2020-ra vonatkozó, jelenleg kötelezően előírt 10 százalékos célszám elérése is nagy kihívást jelenthet.

A tagországoknak júniusig kell eldönteniük, hogyan kívánják elérni a 10 százalékos fossziliskiváltási célt. „A hazai adottságok – terményfölösleg, felhasználatlan mezőgazdasági terület, mezőgazdasági hulladékok – alapján Magyarországon évi másfél millió tonna biodízelt lehetne előállítani. Ennyivel úgy lehetne teljesíteni a 10 százalékos elvárást, hogy a termékek háromnegyedét még exportálhatnánk is. Ekkor az ország nem a bioüzemanyagok alapanyagának, hanem a végtermékek kivitelében válna erőssé” – mondta lapunknak Héjj Demeter, a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke. Ehhez persze – uniós mintára – Magyarországon is támogatni kellene a területet.

Most azonban az új aggályok miatt a 10 százalék is veszélyben van. Az ügyben komoly felelősség nehezedik Günther Oettinger uniós energiabiztosra, mert az EU nemcsak azzal hibázhat, hogy továbbra is kiáll a környezetet károsító bioüzemanyag-termelés további serkentése mellett, de azzal is, ha rossz mérlegelés alapján csökkenti a 10 százalékban meghatározott megújuló-részarányt. Az EU-ban mára hatalmas iparággá fejlődött a bioüzemanyag előállítása. 2004-től 2008-ra az éves bioetanol- és a biodízel-termelés is körülbelül megötszöröződött, az előbbi közel 2,9 milliárd litert, az utóbbi 7,8 millió tonnát tesz ki. Közben új beruházások folynak, ezek összkapacitása eléri a meglévő kapacitások mintegy ötödét. Hasonló lendülettel bővült a hazai bioüzemanyag-előállító képesség is, amely ma 150 millió literen, illetve 105 ezer tonnán áll.

A szövetség elnöke azonban kis esélyt lát az előirányzat radikális változtatására, mert az EU a környezeti mellett gazdasági szempontokat, például az energiaimport-függés csökkentését is figyelembe veszi. Az iparágat támadók szerinte sokszor elfelejtik, hogy a mezőgazdaságitermény-alapú üzemanyaggyártás csak átmeneti megoldás, amíg nem fejlesztik ki a mai szénhidrogén-üzemanyag helyettesítőit. Ráadásul, mint rámutatott, nem a bioüzemanyag-gyártás a fő cél, hanem az energia hatékonyabb felhasználása, illetve a vele való takarékoskodás. A hazai alapanyag alapján létrehozható kapacitások alapján például – figyelembe véve a megújulóalapú árammal hajtott, kötött pályás közlekedést is – mintegy 50 százalékos üzemanyag-önellátást eredményezhetnének belátható időn belül. Az üzemanyag-önellátásban, mint ismert, Brazília az élen jár, de Franciaország is azért lobbizik, hogy minden üzemanyagba 20 százaléknyi bioösszetevő kerüljön.

A szakember attól tart, hogy az innováció, azon keresztül a szakterület versenyképessége bánná, ha mégis csökkenne a fenti uniós előirányzat. Míg ugyanis a 10 százalékos terv fejlesztésekre serkenti a szakmát, a kisebb arány elkényelmesíti. Lassulna az energiaimport-függés csökkenése is.

„Átfogó tanulmány tudomásom szerint nem készült a bioüzemanyag-termelés magyarországi környezeti hatásáról, de a végtermékek megfelelnek az uniós fenntarthatósági kritériumoknak” – válaszolt lapunknak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezető tanácsosa. A termeléssel járó közvetlen környezeti hatások azonban nemrég felkeltették a tárca aggályait három tervezett beruházás kapcsán. Kovács Máté tájékoztatása szerint felmerült, hogy a dunaföldvári, a kabai és a dunaalmási létesítmény kapcsán jelentkező túlkereslet felnyomhatja a kukoricaárakat, nem volt szerencsés, hogy az üzemeket természetvédelmi területek közvetlen közelébe tervezték, végül a környezetvédők az érintett térség biológiai sokszínűségét féltették, a túl nagy megművelt terület miatt. Az engedélyt végül megkapták a beruházók, de természetesen tevékenységük életpályájára vonatkozó környezeti hatástanulmányt kell benyújtaniuk a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságoknak.

Halvány támogatások

Az érintett hazai gyártók jelenleg két pályázaton juthatnak pénzhez. Az agrártárca a kisüzemi nyersszesz gyártását ösztönzi, nem nagy sikerrel, mert a termék még nem üzemanyag, vagyis még tovább kell rá költeni, amíg eladható lesz. A másik a nagyobb pénzt ígérő KEOP-pályázat, ám az azon megszerezhető mintegy másfél milliárd forint csak a töredéke annak a 20-30 milliárdnak, amennyire egy komplex, évi 80–150 ezer tonna kapacitású bio-üzemanyag-gyárhoz szükség van. S még e pénz elnyerését is bürokratikus akadályok nehezítik.