Iraki titkok - Beigazolódott az olaj-összeesküvés elmélet

Eddig a BP, a Shell és a brit kormány egyaránt tagadta, hogy az iraki olajkészletek bármilyen szerepet játszottak a Szaddám Huszein vezette ország megszállásában, a most nyilvánosságra hozott iratok azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják. A dokumentumokat Greg Muttitt aktivista szerezte meg az információszabadságra vonatkozó törvény segítségével.

Eszerint öt hónappal az iraki invázió előtt Lady Symons, akkori kereskedelmi miniszter azt mondta a British Petroleumnak, hogy a cégnek részt kell kapnia a hatalmas iraki olajvagyonból. A miniszter az iratok tanúsága szerint a BP nevében lobbizott az Egyesült Államokban, az óriáscég ugyanis attól tartott, hogy a Bush kormányzat saját orosz és francia partnereivel aknázza majd ki Irak olajtartalékait, kizárva a BP-t az üzletből.

"Ha a brit kormány támogatja Washington háborús elképzeléseit, nem indokolható, hogy a BG, a BP és a Shell kimaradjon az iraki olajtartalékok felosztásából" – olvasható Symons nyilatkozata a dokumentumokban, amelyeket a The Independent idéz. A külügyminisztérum közel-keleti szekciójának vezetője, Edward Chaplin pedig úgy fogalmazott: mindent elkövetnek azért, hogy a brit vállalatok tisztességes méretű részt kapjanak az iraki olajvagyonból. A BP úgy fogalmazott: nagy kockázatot hajlandó felvállalni az iraki olajért. A vállalat attól tartott, hogy a TotalFinaElf konszern, amely már a háború előtt megállapodott Irakkal, további megbízásokat a kormányváltás után és ezzel a világ legnagyobb olaj konglomerátumává válhat.

Az inváziót követően a BP, valamint a kínai CNPC 20 éves kitermelési szerződést kötött Irakkal, ezzel létrejött a világ addig legnagyobb olajüzlete. A szerződés értelmében a két cég termeli ki az iraki készlet felét, mintegy 60 milliárd hordó olajat. A dél-iraki Rumaila olajmező kitermelésével a konszern évi 658 millió dolláros profitot termel.