Jogi keretek a Nabuccónak
Az igazi mérföldkő azonban a beruházási döntés lesz, ám addig még rögös az út. Egyelőre egyetlen szállító sem kötelezte el magát egyértelműen a Nabucco mellett a forrásként számon tartott Kaszpi-, közép-ázsiai, illetve közel-keleti térségből, bár az aláírás után Werner Auli, a Nabucco irányító testületének elnöke azt mondta, a „szállítókkal jól haladnak a tárgyalások”.
Amíg azonban nincs importmegállapodás, kétséges marad a beruházás megtérülése, és hitel sem remélhető hozzá. A 3100 kilométeres Nabucco a korábbi becslések szerint 7,9 milliárd euróba kerülne, de a folyamatban lévő költség-újraszámolás ennél nagyobb összeget ígér. Finanszírozásáról egyelőre annyi tudható, hogy az Európai Unió 200 millió euró támogatást ígért, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európai Beruházási Bank és az IFC pedig tavaly októberben együtt négymilliárdnyi hitelt, annak függvényében, mire jutnak a projekt értékelése alapján.
Az NGPI tagjaira – a magyar Molra, az osztrák OMV-re, a román Transgasra, a bolgár EAD-ra, a török Botasra és a német RWE-re – tehát még legalább 3,7 milliárd maradna azzal, hogy az RWE-re nem hárulna csőépítés.
A Nabucco 3893 kilométeres tranzitszakaszából 384 kilométer, vagyis közel 10 százaléknyi esik Magyarországra, így a 3,7 milliárd eurónak is a tizede, mintegy 370 millió hárulhat a Molra. A tényleges hazai költség ennél kisebb is lehet, mert országonként eltérő a csőépítés fajlagos költsége. (Romániában és Bulgáriában például hegyeken keresztül kell lefektetni a vezetéket.)
Több tranzitország úgy igyekszik csökkenteni a projekttel járó engedélyeztetési időt és költségeket, hogy a Nabucco minél nagyobb részét fektetné le meglévő hálózata mentén. A magyarországi cső 52 százalékban futna a már létezők közelében, Ausztriában ez az arány 90, Törökországban 75, Bulgáriában 50 százalék, Romániában nulla.
Reinhardt Mitschek, az NGPI ügyvezetője nemrég azt mondta a Világgazdaságnak, a konzorcium még az idén megszervezi a Nabucco finanszírozását, sor kerül a cső kapacitásainak aukciójára, és megszületik a beruházási döntés is. A kapacitások felét az NGPI-ben azonos, 16,67 százalékot tulajdonló tagoknak kell felajánlani, a többit a piaci szereplőknek. Az igazgató első lépésben azeri és iraki, majd türkmén gázra számít, de nem zárja ki, hogy később orosz gázt is töltenek a csőbe. Igaz, nemrég Azerbajdzsán jelezte, az EU-nak tett gázszállítási ígéretéből nem következik, hogy a gázt éppen a Nabuccón keresztül küldi majd. (A magyar érdekeknek az is megfelelne, ha Azerbajdzsán az azeri–grúz–román AGRI-t választaná.)
Állami szempontok
Nem lenne meglepő, ha módosulnának a Nabucco magyarországi megvalósításával kapcsolatos elképzelések annak fényében, hogy az állam minél nagyobb befolyásra törekszik a hazai gázinfrastruktúrát tekintve (is), márpedig a Nabucco esetében csak részleges befolyást jelent a Molban szerzett, 10 százalékos hányad. Annál nagyobb lesz az állam rálátása a magyar–szlovák gázvezetékre, amelyet egy rendelettel nemrég az állami MVM csoport cégére, az Ovitra testált át a kezdeményező a Molhoz tartozó FGSZ Földgázszállító Zrt.-től. Az MVM szállt be az AGRI projektbe is. A Nabuccóval rivális Déli Áramlat óriásprojektben sem a Mol vesz részt magyar részről, hanem az MFB.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.