Kína új frontot nyitott a globális energiaversenyben

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) elemzésének megfogalmazása szerint Kína energiaéhsége gigantikus. Ma már a világ legnagyobb energiafogyasztója és a második legnagyobb olajfelhasználója az Egyesült Államok után. Az 1990-es évekig még nettó exportőr volt, majd az igénye ugrásszerűen növekedett, és 2009-ig a nyersolaj második legnagyobb importőrévé vált. Ugyanabban az évben váltotta fel Amerikát, és avanzsált a  világ legnagyobb autópiacává.

Azóta a globális olajfogyasztás növekedésének több mint egyharmada Kínára jut. 2011-ben Kína 204 millió tonna olajat termelt és 415 millió tonnát fogyasztott. Az ellátás biztosítása érdekében a kínaiak több vágányon haladnak. Egyrészt támogatják az energiatakarékosságot, alternatív áramforrásokat fejlesztenek, másrészt – és ez a fontosabb – a külfölddel kötött hosszú lejáratú szállításokkal biztosítják be magukat. A partnerek ennek keretében mélytengeri olajfúrásokat is kezdtek a térségben.

A Dél-kínai tenger szakértők szerint 30 millió tonna olajat és 16 ezer milliárd köbméter földgázt rejthet. Összehasonlításul: Kuwait teljes olajkészlete mintegy 13m milliárd tonna. Az Új Kína hírügynökség szerint ez a kínai lelőhelyek egyharmadát jelenti. A BP nyersanyagkonszern kimutatása szerint Kína eddig csak 2 milliárd tonna olajat és 2 800 milliárd köbméter földgáz kitermelhetőségét bizonyította. A gond az, hogy a Dél-kínai tengerre Kína mellett még öt állam (Fülöp-szigetek, Tajvan, Vietnam, Malajzia, Brunei) is igényt tart. Peking a tenger háromnegyedére tart igényt és az általa a tengeren megrajzolt határvonal jócskán átnyúlik az ENSZ tengeri határokkal kapcsolatos konvenciójában (UNCLO) meghatározott határokon (ld. a térképet).

"Az a probléma, hogy Kína egyre több olajat fogyaszt, ám a saját termelését már nem bővítheti" - jelentette ki Csia Jisan, a Nemzetközi Tanulmányok Kínai Intézetének energia-szakértője. Az elemző számításai szerint az import aránya 2020-ig a jelenlegi 51-ről 70 százalékra fog növekedni. A mélytengeri fúrások elengedhetetlenek azért, hogy legalább tartani lehessen a jelenlegi kitermelési mennyiséget. A Hongkongtól 320 kilométerre fekvő helyszínen próbálkozik először Peking mélytengeri fúrással és egyben ez az első kiaknázásra kerülő lelőhely a Dél-kínai tengeren. Az 1 500 méteres vízréteg alatt a maximális fúrási mélység 10 ezer méter.