Marad az európai gáztöbblet
Kanada mellett főként a feltörekvő országok növelték olajtermelésüket az elmúlt években, emiatt erősödött a közel-keleti termelők súlya a világ olajellátásában. Ilyen helyzetben még fájdalmasabb a piacnak a líbiai olajról való kényszerű lemondás. Az észak-afrikai ország exportjának leállása mégsem érintette olyan súlyosan az európai országokat, mint ha például az orosz olajszállítás akadt volna el. Földrészünkön a líbiai olaj a legnagyobb, 30,2 százalékos arányt Svájc ellátásában tölti be, utána Olaszország következik 26,3 és Írország 24,3 százalékkal.
„Miközben egy-egy olajvállalatot érzékenyen érinthet a líbiai olaj hiánya, az importőr európai országokat már kevésbé” – jelentette ki a Világgazdasági Kutatóintézet tegnapi konferenciáján az intézet munkatársa. Mint Hugyecz Attila rámutatott, akkor már nagyobb a függés, ha nem egy-egy szállítót, hanem az egész észak-afrikai és a közel-keleti szállítói térséget nézzük, mert onnan vásárol az EU nyugati országainak nagy része.
Térségünk és a balkáni államok azonban az orosz olajtól függnek, és jobban, mint a nyugati országok a közel-keletitől. Magyarországgal együtt tizenegy ország olajbehozatalában haladja meg az orosz szállítás aránya a 70 százalékot, Magyarországnál a 100 százalékot közelíti.
A saját termelés növelése és a beszerzések diverzifikálása mellett vevői oldalról ésszerű célkitűzés a felhasználás csökkentése. Főként a felhozott olaj 53 százalékát felfaló közlekedési ágazaton belül kellene előrelépni, de hiába csökken folyamatosan a járművek fogyasztása, ha Kínában egyre több autó fogy: már 40 milliónál tartanak. A másik út, hogy a közlekedésen belül más energiahordozók aránya nőjön a 98 százalékot képviselő olaj aránya. E részesedés a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 20-25 év múlva 89 százalékra eshet a bioüzemanyag és az elektromos autók elterjedésének köszönhetően, de tegyük hozzá, a villamos autózásban még várat magára az áttörés.
Kérdés, hogyan alakul a földgáz súlya a hosszú távú energiaellátásban. Weiner Csaba, az intézet tudományos munkatársa fő tendenciaként a válság miatt kisebb keresletet, a nem hagyományos termelés felfutását, a cseppfolyós gáz hódítását és a regionális piacok globalizálódását emelte ki. Mindezek miatt túlkínálat alakult ki, amely lenyomta az európai versenypiaci árakat, és felszínre hozta azt a feszültséget, hogy a drága olajhoz kötött, hoszszú távú szerződés szerinti árak közben magasan maradtak. Ez persze jól jött az európai gázellátásban nagy súlyt képviselő orosz gazdaságnak, amely idei költségvetésében csak 75 dolláros átlagos olajárral számolt.
Az ország legnagyobb termelője, a Gazprom feje viszont fájhat, mert esett a termelése és piaci részesedése is, igaz, a készletei nőttek. Nem tudni, mikor adhat el megint több gázt. Az IEA szerint az évtized végéig eltart az európai gáztúlkínálat, oxfordi szakértők szerint csak 2015-ig, Katar szerint pedig már csak három évig. A Gazprom másik fő gondja, hogy csökken a gázvezetékek fölötti ellenőrzése. Oroszországban ez a veszély még nem fenyegeti, de az EU elvárja a gázkereskedelem és a szállítás tulajdonosi szétválasztását. E téren Litvánia és Észtország is lépni készül, mindkettő gázvezeték-hálózatában van Gazprom-tulajdonrész. Lengyelország már tavaly egy állami cég ellenőrzése alá rendelte az orosz–lengyel Jamal gázvezetéket.
Kell az atomerőmű
Nem mondhat le a világ a nukleáris energiáról sem. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem miatt, s mert a megújulóalapú energiatermelés csak támogatásokkal életképes, a fukusimai atomerőmű sérülése miatt csak lelassul, de nem áll le az atomenergia hasznosítása.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.