Még két évet kaphat a KÁT

A kormány elképzelései szerint 2012 végéig fennmarad a hővel kapcsolt áramtermelés (KÁT) állami támogatása. A forma azonban változik: a rendszer külön kezeli majd a gáztüzelésű, illetve a megújuló energiahordozót hasznosító erőműveket, és az utóbbiakon belül is nemzetgazdasági megfontolások szerint differenciál majd. A tervet Bencsik János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára jelentette be a Napi Gazdaság tegnapi konferenciáján. A 2012 végéig eltelő időben lesz rá mód bevezetni az érintett termelők úgynevezett zöldbizonyítványának a rendszerét.

A Világgazdaság információi szerint a KÁT-rendszer meghoszszabbítását erős polgármesteri és politikusi lobbi előzte meg. Nagy súllyal szerepel az e tárgyban hamarosan benyújtandó fideszes módosító indítvány elkészítésében az is, hogy az érintett termelőket tömörítő Magyar Kapcsolt Energia Társaság (MKET), valamint a KPMG nemrég készült tanulmánya is kimutatta azokat a káros következményeket, amelyek a támogatások eredeti ütem szerinti megszüntetésével járnának.

Úgy tudjuk, a KÁT meghoszszabbítása ügyében többek között erőteljesen fellépett Kósa Lajos debreceni polgármester, mert az általa vezetett városban is jelentős január 1-jei távhőáremelés várható, ha a távhőt előállító erőmű januártól nem kapja meg azt a támogatást, amelyből alacsonyan tartották a helyi lakossági árakat. Más városokban is 20-30 százalék körüli drágulás fenyeget a rendszer tervezett ütemben történő felszámolása esetén. Ráadásul szabadabban emelhetnének két számjegyű mértékben árat azok a versenypiaci hőszolgáltatók, amelyek eleve olcsóbbak a Magyar Energia Hivatal (MEH) által szabott felső határnál, így a határ alatti emeléseiket nem is kell bejelenteniük a hivatalnál.

Ha megszűnik a KÁT és drágul a távhő, fennáll az a veszély is, hogy a felhasználók tömegesen válnak le a nagy városi szolgáltatókról. Úgy tudjuk, hogy erre úgy készülnek fel a szolgáltatókat hővel ellátó erőművek, hogy árameladási szerződéseiket komoly kötbérekkel egészítik ki, így igyekezvén megnehezíteni, hogy vevőik faképnél hagyják őket. Ha tehát még két évig tovább él a támogatási rendszer, a felsorolt kedvezőtlen hatásoktól egy ideig nem kell tartani. „Most nem arról van szó, hogy egyesek kilobbiznak maguknak valamilyen kényelmes helyzetet azzal zsarolva, hogy máskülönben drága lesz a távhő. Az érintett hőtermelő társaságok tudták, hogy többségüknek az év végén megszűnik a KÁT, és erre fel is készültek” – magyarázták lapunknak. Csakhogy tavaly az árampiac összeomlott. Az erőművek áramát a 2008-as ár feléért lehet csak eladni, miközben azok továbbra is drágán jutnak a villamos energia és a hő előállításához szükséges orosz gázhoz. Ezen az időszakon az erős multihátterű erőműveket tulajdonosaik átsegíthetik, ha akarják, a kisebbek viszont elvérezhetnek. A KÁT meghosszabbításával tulajdonképpen az erőműtársaságok átvészelhetik azt a válságos időszakot, amíg életre nem kelnek az áramárak.

Bencsik János a támogatási rendszer fenntartásáról a hazai energiapolitika előtti kihívások, illetve a feladatok ismertetése részeként beszélt. A kihívások között egyebek között erős, közel 62 százalékos és növekvő importfüggésünket, erősödő energiaigényünket, a megújulóalapú áramtermelés drága voltát, korlátozott fossziliskészleteinket és pazarló energiafelhasználásunkat említette. „Egy hazai épület fajlagos energiafelhasználása például egy ausztriainak a két és félszerese” – mondta elriasztó összehasonlításul. Ráadásul geopolitikai és más okokból hozzá sem férünk az összes importforráshoz. (Mivel az energiaellátás egyben nemzetbiztonsági kérdés is, amelyet hasonlóan kezelnek az EU-ban is, a magyar uniós elnökség alatt várhatóan felgyorsul a közös uniós energiabeszerzés előkészítése.)

Kihívásként említette az államtitkár azt is, hogy a liberalizáció nem hozta meg a várt áresést – erre azért tudunk ellenpéldát –, az árkiegészítést pedig az áramtermelők szerinte nem a távhőárak csökkentésére, hanem saját profitjuk növelésére használták. Úgy véli, a fogyasztóvédelem pozíciója is megingott.

A körvonalazódó energiapolitika éppen ezért az importfüggés csökkentését, a nukleáris fejlesztéseket, a takarékoskodást, a felhasználás hatékonyságának növelését és az ezt szolgáló innováció támogatását mondja majd ki. Utóbbit azért is kiemelte Bencsik János, mert miközben a lakosság biztonságos energiaellátása nemzeti érdek, az energiagazdálkodásban alkalmazandó, úgynevezett legkisebb költség elve nem minden esetben érvényesül a ma ismert zöldtechnológiák mellett. A fejlesztések révén azonban reálisnak látszik, hogy 2020-ra az eddig vállalt 13 százalék helyett 14,6 százalékra nőjön villamosenergia-előállításunkon belül a megújulóalapú termelés aránya. E növekedésnél azt is figyelembe vette, hogy addigra várhatóan kiesik a termelésből három „első generációs” biomassza-erőművünk. A 2009-es arány egyébként 7,3 százalékos, ebből az említett három erőmű 5,3 százalékot képvisel. A hatékony energiafelhasználás egyik elemeként elkészül a hazai közlekedés energetikai szemléletű koncepciója is.

Erős lesz a MEH, kellenek a magáncégek

Az energiapolitikai célok érdekében erősödik az energiaszektorban az állami szerepvállalás, azt azonban egy újságírói kérdésre elutasította Bencsik János, hogy az állam meg szeretné szerezni az egyetemes energiaszolgáltatókat. Elismerte, hogy a társaságok nehéz helyzetbe kerültek, amikor az állammal új alkut kellett kötniük az új egyetemes piaci árszabályozás miatt. Cserébe két éven belül átlátható hazai energiaszabályozást ígért számukra. „Befektetéseikre szükség van, a vállalkozás szabadságának elvét pedig továbbra is tiszteletben tartjuk” – jelentette ki. Az állam súlya az intézményrendszeren, mindenekelőtt a MEH megerősítésén keresztül jelenik majd meg. A hivatal új jogköröket és feladatokat fog kapni. Javul majd az energiapiaci adatokhoz való hozzáférés is.