Nem látszik a zöldenergia fejlesztésének iránya

A szakmai várakozásoknál soványabb lett a megújulóenergia-termelés további támogatásának koncepciója. A néhány tucatnyi szervezethez elküldött dokumentumból – amelynek tegnap járt le a véleményezési határideje – kiderül, hogyan ösztönözhető a zöldenergia hazai előállítása a továbbiakban az uniós iránymutatás által szabott mozgástéren belül. A Metár néven még az idén bevezetendő rendszert 2011-ben már előkészítették, de fiókban hagyták.

A koncepció azért hagyott hiányérzetet egyes szakmai érintettekben, mert véleményüket a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, már egy éve bekérte, az akkor felvetett kérdéseket mégsem találták meg kifejtve a koncepcióban. Továbbra sem tudni, hogy a megújuló energia tenderein a termelt villamosenergia-mennyiségre vagy az áramtermelő kapacitásra lehet-e majd pályázni, hogy az adott projektek mennyi ideig kaphatnak támogatást, és hogy a kiíró a pályázatban elvár-e majd biztosítékokat.

„Megmaradt az az általános probléma is, hogy nem látható a zöldenergia-termelés fejlesztési iránya” – panaszolta a Világgazdaságnak a szakma egyik szereplője. Forrásunk aggályosnak tartja, hogy a koncepció technológiai és területi korlátokat is szabna a zöldenergia termelésének, ahelyett hogy a villamosenergia-rendszer fejlesztését javasolná a nagyobb mennyiségű megújuló energia befogadása érdekében.

Az uniós iránymutatás szerint a zöldáramot a szabadpiacon, piaci áron kell eladni – áll a Világgazdaság birtokába jutott koncepcióban. A hazai eladási ár két részből állna: az áramtőzsde referenciaárából és az e célra bevezetendő, prémiumtípusú támogatásból. A támogatási jogosultságokat versenyeztetéssel kell kiosztani. Ez az idén a belépő új kapacitásoknak csak az öt százalékára vonatkozik, jövőre már mindre. A tendereztetés alól az iránymutatás szerint kivonhatók az egy megawattosnál kisebb erőművek és a hat megawatt alatti szélerőművek. Brüsszel a technológiasemleges tendereztetést javasolja, azaz a legkisebb prémiumigényű ajánlatok nyernének. A koncepció megfogalmazói viszont attól tartanak, hogy így az azonos technológiájú erőművek nyernének meg mindent. Ennek megelőzésére azt támogatja, hogy a versenyeztetéskor ne a legolcsóbb, hanem az egész áramrendszer szempontjából legkedvezőbb ajánlatot adók legyenek a jövőben a befutók.