Olajár-emelkedést ígérnek a nagy kitermelők

A spekulánsok mellett a Kőolaj-exportáló Országok Szövetségéhez (OPEC) nem tartozó termelőket hibáztatta az olajárak idei összeomlásáért Szaúd-Arábia, illetve az Egyesült Arab Emírségek energiaügyi minisztere. Az OPEC két meghatározó tagállamának illetékesei az egy abu dzabi konferencián mondták el e véleményüket, amit a szaúd-arábiai Ali al-Naimi azzal egészített ki, hogy ha az OPEC-en kívüli országok csökkenteni akarják termelésüket, csak rajta. Az OPEC nem fogja őket követni ebben, legalábbis Szaúd-Arábia biztosan nem. Al-Naimi biztos abban, hogy a helyzet javulni fog – idézte szavait a Reuters – , bár még nem tudni, mikor. Az emírségek részéről Szuhail al-Mazrui olajügyi miniszter úgy fogalmazott, hogy az áresés mögött a nem OPEC-országok felelőtlen kitermelése áll, a Bloomberg szerint fel is szólította őket: hagyják abba a termelés növelését. Ha ebből valaki nem értette volna meg, hogy az OPEC nem változtat kitermelési politikáján, annak a kuvaiti miniszter Ali al-Omair világossá tette: se arra nincs szükség, hogy a szervezet visszavegyen a napi 30 millió hordós termelésből, se arra, hogy rendkívüli tanácskozást tartson a 2015. júniusában esedékes ülés előtt.

Jövőre a világnak valószínűleg még kevesebb OPEC-olajra lesz szüksége, mert a riválisok forrásaiból tovább bővül a kínálat – mindenekelőtt az USA palaolaj-termelése révén – , miközben a kereslet nem növekszik. 2013 elején még napi 90,54 millió hordó volt a globális olajkitermelés, idén szeptember végén viszont már 93,6 millió – derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adataiból - , amivel szemben csak 93,06 millió hordónyi kereslet állt.

Az Európában irányadó Brent olaj ára több mint 40 százalékkal esett vissza 2014 eleje óta, amiben egyszerre játszottak szerepet kínálati és keresleti tényezők. Egyfelől az USA kitermelése 1983 óta nem látott szintre emelkedett (december közepén meghaladta a napi 9 millió hordót), másfelől viszont olyan nagy gazdaságokban lassult a növekedés, mint Kína és Németország. Azok az olajkitermelő országok, amelyek elég nagy pénztartalékokat halmoztak fel, most ki tudnak tartani, sőt piacaik megőrzése érdekében engedményeket is adnak nagy vásárlóiknak (például Kínának). Al-Naimi még azt is levezette, hogy ez jó a világgazdaságnak, középtávon pedig az összes olajtermelőnek: az olcsó olaj élénkíti a globális növekedést – magyarázta –, ennek nyomán pedig növekszik majd az olaj iránti kereslet és lassul a készletek felhalmozódása.

A piacok hittek a belátható időn belül minimum stabilizációt ígérő szavaknak: a múlt héten még hordónként 60 dollár alá süllyedő Brent tegnap délre 62,97 dollárig drágult.

Vészhelyzet az Északi-tengeren

A brit kormány fontolóra vette, hogy adókedvezményt adjon az északi-tengeri olajkutatóknak – értesült a Sunday Times. Az iparág szereplőit képviselő Oil & Gas UK már árzuhanás előtt azt kérte, hogy számolják fel az alágazatot sújtó 30 százalékos különadót, miután tavaly az Északi-tengeren kevesebb olajkutató berendezést helyeztek üzembe, mint a hatvanas évek közepe óta bármikor. A brit olajipar központjának számító skóciai Aberdeen városa rendkívüli tanácskozásra hívta meg a skót, illetve a brit kormány képviselőit, valamint az ágazat szereplőit a leépítésekkel fenyegető helyzet megoldására. Politikai elemzők eközben arra emlékeztettek, hogy a Skócia függetlensége ügyében népszavazást hirdető erők főleg az olaj- és gázbevételekre alapozták volna az új államot. Most örülhetnek, hogy elbukták a referendumot: e bevételek ma alig ötödét teszik ki annak a 7 milliárd font körüli összegnek, amivel a függetlenség első költségvetési évére, 2016-17-re számoltak - idézte a Financial Times a brit költségvetési felelősségi hivatal számításait - , a deficit pedig a GDP 6 százalékára rúgna.