Paks II.: hatezer engedély kell

Eszéken tartották a két új paksi építése előkészítését jelentő, első nemzetközi lakossági meghallgatást, amelyet a horvát környezetvédelmi és természeti minisztérium szervezett. A sorozat szerdán és csütörtökön Bécsben folytatódik, a külföldi meghallgatásokra összesen 11 országban kerül sor. Magyarországon a Paks környéki 41 településen már tartottak ilyet, a paksit május 7-én rendezték.

Mindez most azért került előtérbe, mert az Espoo-i Egyezmény szerint a nagy létesítmények környezetvédelmi engedélyeztetésen belül a határon átívelő, esetleges környezet hatások értékelésébe igény esetén be kell vonni a környéki országokat is. E megbeszélések tapasztalatait felhasználja a beruházási kérelmeket elbíráló, hazai környezetvédelmi hatóság, és ezek alapján további információkat is bekérhet.

Az eseményen Aszódi Attila a Paks II. Zrt. igazgatóság tagjaként ismertette, hogy a magyarországi villamos energiafelhasználás 36 százalékát elégíti ki a négy paksi blokk. 2014-ben az ország 42 milliárd kilowattóra áramot használt fel. Az elmúlt években évi 1 százalékkal nőtt a hazai áramigény, amelynek kielégítésében nő az import szerepe. Már bőven 30 százalék fölött járunk. Az áram jellemzően csehországi és ukrajnai, fosszilis alapú erőművekből érkezik. A magas importarány és a csökkenő hazai termelés miatt 2030-ig 730 megawattnyi új erőmű-kapacitásra van szükségünk, mégpedig olyan erőművekben, amelyekkel teljesíthetők szén-dioxid kibocsátás csökkentési célkitűzéseink is. Magyarország és Horvátország e kibocsátása nagyjából hasonló, de a horvátországi alacsony szint megtartásában nagy szerep jut a vízerőművekre, Magyarországnak pedig ilyen lehetőségei nincsenek. Ugyanakkor mindkét ország áramellátásban nagyjából egyharmados arány jut a fosszilis tüzelésű erőművekre.

A 2011-ben elfogadott magyar energiastratégia az atom-szén-zöld varináns megvalósítását tűzte ki célul, 2030-ig. Ez megengedi a nukleáris termelés mintegy 50 százalékos részarányát. A paksi kapacitás-fenntartásra vonatkozó elvi döntés 2009-ben született, a Paks II. projekttársaság pedig 2012-ben jött létre. 2014. január 14-én írták alá a magyar-orosz államközi megállapodást a két blokk előkészítéséről, a megállapodást két hónappal később az Országgyűlés törvénnyé emelte. A 2014. március végi egyezmény alapján a két új blokk 80 százalékban orosz államhitelből épül, 40 százalékban magyar kivitelezésben.

Az új blokkok VVER 1200-es típusúak, azaz nyomott vizesek lesznek, a korábbi modell jelentősen továbbfejlesztett változataiként. Az újak megfelelnek majd számos új nemzetközi és hazai biztonsági követelménynek, ugyanakkor – magyar elvárásra – nem prototípust telepít a kivitelező Pakson. Rendelkezésre állásuk magasabb lesz 90 százaléknál. Üzemanyagciklusuk egy vagy másfél év lehet, üzemidejük 60 év. Négy gőzfejlesztővel és négy szivattyúval működnek majd. A létesítménynek majd több mint 11 ezer olyan műszaki és biztonsági követelménynek kell eleget tennie, amelyet a magyar fél hazai és mértékadó nemzetközi előírások elvár, ide értve azt is, hogy a tervezéskor és a kivitelezéskor fel kell használnia fukusimai tapasztalatokat. A reaktort dupla falú robusztus burkolat védi a külső hatások ellen, e fal védi a környezetet is a belső hatásoktól.

A két új blokk üzembe helyezéséig mintegy 6000 ezer engedélyt kell megszerezni, ez négy nagy csomagra bontható. Az első az az elvi vízjogi engedély, amelyre ahhoz van szükség, hogy a Duna vizét lehessen használni az erőmű hűtésére. A második alapján az erőmű csatlakozhat az országos villamos energia rendszerhez (ezt a MEKH adhatja meg), a harmadik a telephely alkalmassági, a negyedik pedig az a környezetvédelmi engedély, amelynek kapcsán az eszéki meghallgatásra is sor került. Szükség lesz ezeken felül létesítési és üzembe helyezési engedélyekre. Az idén a környezetvédelmi engedélyek megszerzésén van a hangsúly, 2016-ban a telephelyiekén, 2017 a létesítési engedélyeké lesz. Az építkezés 2018-ban indul, bő öt évig tart, az üzembe helyezés egy-másfél évet igényel. A kereskedelmi üzem 2025-ben és 2026-ban indulhat.

A környezetvédelmi hatástanulmány elkészítésére a szokásosnál hosszabb időt szánt az engedélykérő, amely már figyelembe vette a 2012-ben e tárgyban tartott konzultáció megállapításait is. A tanulmány 2014 decemberére készült el, a hatásvizsgálat elkészítésében való részvételt 30 országnak kínálták fel. Az említett 11 ország jelezte érdeklődését.
A teljes, mintegy 2000 oldalas anyag magyarul és angolul áll rendelkezésre, az előbbi 11 ország nyelvén pedig elérhető az összefoglaló, és a hatástanulmány nemzetközi fejezete.

2018 és 2024 között épül a két új blokk, ebből adódik az egyik jelentős környezeti hatás. Akár 50 daru és közel 8000 ember is dolgozhat egyszerre a telephelyen egyes időszakokban. Nagy mennyiségű acélt, betont, és berendezések sorát kell beépíteni az erőműve. Elsősorban zaj- és porszennyezés várható, de meghatározó részben csak magán a telephelyen. Határon átnyúló hatás nem várható sehol, így Horvátországban sem.

A működő blokkok egyetlen érdemi környezeti hatása a Duna hőterhelése lesz. A jelenlegi blokkok 100 köbméter vizet vesznek ki a Dunából másodpercenként, majd azt mintegy 10 fokkal megmelegítve engedik vissza. A vízkivétel külön csatornán és szivattyúval történik, és külön csatornán jut vissza a melegvíz is a Dunába. Régóta vizsgálat tárgya, hogy e melegvíz hogyan hat a folyó élővilágára, de most új tanulmányok is készültek. Megállapították, hogy akkor nem kell kedvezőtlen hatástól tartani, ha 2,5 foknál nem melegebb a vízben megjelenő hőcsóva. E csóvát egyes élőlények kifejezetten kedvelik, mások elkerülik.

Az új blokkokkal az erőmű vízigénye másodpercenként 130 köbméterrel nő, de a mostani blokkok leállítása után összesen 130 köbméter marad meg. Az új blokkok már csak 8 fokot melegítenek a Duna vizén, ezért a folyóban megjelenő hőcsóva nem lesz melegebb, mint most, de a jelenlegi két kilométer helyett 11 kilométeres lesz, ha mind a hat blokk kegyszerre működik. Egy kilométeresre rövidül, amikor már csak a két új blokk üzemel. A hőcsóva Magyarországon belül marad.

Fontos kérdéscsoport az erőmű kibocsátása és biztonsága. Az atomerőmű, normál üzemben nem bocsát ki károsanyagot, nincs környezeti hatás sem. A kérdés az, mi történik üzemzavar esetén. Az új blokkok a korábbiaknál sokkal szigorúbb biztonsági követelményeknek kell, hogy megfeleljenek. Tudni kell, hogy a különböző típusú és súlyosságú események nagyon eltérő gyakorisággal fordulnak elő. Az időjárásai hatások például gyakran, és a jól ismert, gyakori eseményekre méretezni is könnyű. Ám vannak kis gyakoriságú, de súlyos hatású környezeti események is, például a nagy földrengések. Ezt mindet figyelembe kell venni a tervezéskor. A telephelyen a lehetséges veszélyek közé értendők az emberi eredetűek (közlekedési, ipari) is, amelyekkel adott gyakoriság fölött kell számolni. Ugyanez igaz a 10, vagy 100 ezer évente esélyes természeti jelenségekre, továbbá az erőmű technológiájából adódó eseményeket is. Meg kell határozni ezen események várható következményét.

A világon jellemzően 1. 2. generációs atomblokkok működnek, az új paksiak viszont 3+-os típusúak lesznek, vagyis ellenállnak a 100 ezer évente egyszer előforduló természeti, és az egymillió évente egyszer megeső belső, műszaki elváltozásoknak is. Új és szigorú előírás, hogy az új blokkoknak még e ritka eseményeknek is ellen kell állniuk, azaz védőburkolatuk hermetikus integritásának fenn kell maradnia, hogy a radioaktív anyagok mindenképpen a reaktorokon belül maradjanak. Ez úgy érhető el, hogy a reaktoroknak 4 redundáns biztonsági rendszerük lesz, egymástól szigorúan elválasztva. Így egy adott esemény nem tehet tönkre egyszerre több biztonsági rendszert.

Lesznek az erőműven aktív és passzív rendszerek is, a cél az, hogy a létesítmény „Fukusima-álló” legyen. Az erőmű viszonylag nagy földrengésre lesz méretezve. A telephely olyan magasan van, hogy a Duna semmilyen körülmények között sem áraszthatja el. Az erőművet a következő 100 évben előfordulható, legszélsőségesebb időjárásokra, utasszállító repülőgép rázuhanására is méretezik, dízelgenerátorai pedig egymástól távol lesznek (hogy egyszerre ne sérüljenek). Lesz az erőműnek passzív (gravitációs) biztonsági vízhűtése is, míg egy másik rendszer az erőmű légterének a felmelegedett hőjét vezetik ki.

Ha mindez nem elég, és mégis megolvad az üzemanyag, akkor azt felfogja a reaktortartály alatti zónaolvadék-csapdája. Hidrogénrobbanástól sem kell tartani, mert a gáz nem gyűlhet össze robbanóképes mennyiségben, ahogyan az Fukusimában történt.

Minden esetleges műszaki zavar hatása 500 méteres körön, azaz a kerítésen belül marad. 800 méteren túl nem lehet szükség semmilyen vész-intézkedésre, 3 kilométeres körül kívül pedig semmilyenre sem.

Külföldi hatása nem lehet egy paksi üzemzavarnak, a maximális sugárzó hatás annyi, mint egy fogászati röntgené. A hazai lakosság esetében megengedett sugárzó hatás 90 mikrosievert/év, ennek a legfeljebb a tizede jelentkezhet Zágrábban.

A fentiek után kérdések özönét kapta Aszódi Attila: például: mivel 100 százalékos biztonság nincs, Magyarország miért nem megújulókkal igyekszik teljesíteni az uniós környezetvédelmi elvárásokat? Ki készítette a környezetvédelmi hatástanulmányt? Mi lesz, ha lezuhan a Duna vízállása? Miért nincs több információ és térkép egy esetleges atombalesetnek a környező országokban fenyegető hatásairól? Lesz-e információ a működő blokkok leszereléséről és a nyugat-mecseki tárolóról? Megfelelő referenciák-e az eddig említett, orosz atomerőművek?  

Válaszok a mai Világgazdaságban.