Romániából hozhatunk ivóvizet az Alföldre

A jövő nyártól részben romániai ivóvízzel láthatja el a lakosságot az Alföldvíz Zrt. A társaság azért készül az importra, mert saját kútjai vizébe sok helyen egészségre káros anyagok – például arzén, mangán, nitrátok, bór –, kerülnek, amelyeket vegyi eszközökkel kell eltávolítani a vízből, mielőtt az bekerül a hálózatba. Az Arad környéki ivóvízbázis ugyanaz, mint az alföldi, de van egy hatalmas különbség. „A magyarországi alföldi rétegvizekbe, a keletről nyugat felé történő, lassú áramlása során növekvő mennyiségű káros anyag oldódik bele a tároló réteg természetes arzén- és mangántartalmából. Aradnál viszont még a beleoldódás előtt felhozható a víz, amely így vegyi kezelés nélkül juttatható be az ivóvízrendszerbe” – magyarázta a Világgazdaságnak Csák Gyula, az Alföldvíz vezérigazgatója.

A beruházásra az Alföldvíz és az aradi víziközmű-társaság vegyes vállalatot hozott létre. A romániai létesítmények megépítése mintegy 2,3 milliárd forintba került, ezt az Alföldvíz hosszú távra meghitelezte leányvállalatának. Romániában már tavasz óta épül a kitermelt nyersvizet gyűjtő vízműtelep, már megpályáztatták a legtöbb további munkát is, így heteken belül kezdődhet a szállítóvezeték építése is. Külön projektbe tartoznak a kutak gyűjtővezetékei, a vízműtelep áramellátása vagy a két ország műszaki rendszereinek összehangolása.

A tervek szerint 2017 júniusában kezdődhet meg a vegyi tisztítás nélkül is kiváló minőségű ivóvíz szállítása a határ magyar oldalára, és a Dél-alföldi Regionális Ivóvízellátó Rendszer több mint 600 kilométeres hálózatán keresztül jut el a felhasználókhoz. Behozatalához kormányközi megállapodásra is szükség lesz, mint minden, határmetszéssel járó beruházás (közutak, elektromos és gázvezetékek építése) esetében.

„Szeretnénk, ha e szerződés már a vezeték lefektetése előtt megszületne. A bukaresti kormányszervek válaszát remélhetőleg szeptemberben megkapjuk” – mondta Csák Gyula. A lakosság egyébként valószínűleg semmit sem vesz majd észre abból, hogy már nem magyarországi, hanem aradi vizet iszik. Az ottani víznek ugyanis a közös vízbázis (Maros hordalékkúp) miatt azonos az íze és az illata az ittenivel. A különbség az érzékszervek számára rejtve maradó arzén- és mangántartalom különbségében lesz. Az uniós határértékek bevezetésekor egyébként az Alföldvíz által ellátott települések jelentős részében magasabb volt az említett szennyezőanyagok aránya a megengedettnél. Azóta minden érintett településen önkormányzati vagy állami ivóvízminőség-javító beruházások történtek.

Az Alföldvíz egyébként saját kapacitásokat nem szüntet majd meg az import megindulásával, de sok olyan kutat kivon a napi ivóvízellátásból, amelyek vizének arzén- vagy mangántartalma a határérték felett van. Hasonló intézkedések már korábban is voltak, a cég ugyanis eredetileg a kapacitásait a 30-50 évvel ezelőtti fogyasztási szokásokra és a mára irreálissá vált iparfejlődési várakozásokra szabta, a vízigény esik viszont folyamatosan esik. A kapacitásokat fenntartására mindemellett szükség van – hangsúlyozta Csáki –, mert az Alföldvíznek bármikor el kell tudnia látni a közszolgáltatást kizárólag hazai területen lévő rendszerekkel is.