Az lenne a jó, ha látszana a világosan megfogalmazott cél és a hozzá vezető út. Sajnos a mi energiastratégiai döntéseinket általában rövid távú és az egyes csoportok érdekeinek alárendelt célok határozták meg. Ezt tükrözi a jelenlegi helyzet is, amelyben jelentős az ország gázimportfüggősége, és magas a gázalapú villamosenergia-termelés részaránya is. Gázfogyasztásunk több mint felét épületfűtésre fordítjuk, gázbehozatalnak való kitettségünk leginkább a lakosságot veszélyezteti. A Nabucco és a Déli Áramlat vezetékberuházások állandó összehasonlítása mellett azon is el kellene gondolkodni, hogyan csökkenthetnénk gázfogyasztásunkat más, például a megújuló alapú épületfűtési rendszerek ösztönzésével. Bár
e téren ígéretes kezdeményezés a kedvezményes hőszivattyús áramtarifa, az ehhez kapcsolódó beruházást is jobban kellene támogatni a mostani 30 százaléknál, amennyit nagyjából amúgy is kitesz a költségek után fizetendő áfa, a pályázatíró jutaléka és a pályázattal járó többi kiadás.
Gázfelhasználásunk csökkentésének módja csak egy azok közül, amelyekben nem igazít el a – Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium (KHEM) honlapján is olvasható – Magyarország energiapolitikája 2008–2020 című dokumentum. Az anyag a terület egészére nézve is csak egy terjedelmes kívánságlistát közöl – amelyet a kapcsolódó anyagok összeollózásából szerkesztettek össze –, de nem deklarál semmit az annak alapján készült, háromoldalasra tömörített 40/2008 (lV. 17.) országgyűlési határozat sem.
Mire is való egy stratégia? Meg kell fogalmaznia az elérendő célokat, meghatároznia az elérésükhöz vezető lépéseket, s mindehhez határidőket kell kijelölnie. Meglátásom szerint a magyarországi energetikában három fő cél van:
- 1. az energiaellátás biztonsága az energiafüggetlenség megteremtésén és a tartalékok növelésén keresztül,
- 2. a legkisebb költség elvének s vele a legalacsonyabb végfelhasználói árnak az alkalmazása,
- 3. végül a hazai befektetők, felhasználók versenyképességének növelése.
Érdemes részletesebben megvizsgálni az energiaellátás biztonságát, ezen belül pedig gázfüggőségünk kérdését. Éves gázfelhasználásunk a válság előtt 14,5 milliárd köbméter volt. Ennek 60 százalékából épületeket fűtöttünk, 30 százalékából áramot állítottunk elő, tizedét az ipar használta. Jelentős, 34 százalékos volt a gáz aránya teljes villamosenergia-termelésünkön belül is. Végül nagyon kedvezőtlenek a 650 ezer távfűtéses lakás fűtési módjára vonatkozó számok is: a lakások 35 százalékát gázkazán látja el, 60 százalékát árammal kapcsoltan előállított földgázalapú hő, 5 százalékát más rendszer. A rosszul vagy nem szabályozható, illetve a drága megoldások miatt Magyarországon a távfűtött lakások piaci ára jóval alacsonyabb a nem távfűtésesekénél, mert sokba kerül a fenntartásuk. Nyugaton viszont a távfűtéses lakásért kell többet fizetni, mert a fenntartása olcsóbb, és extra kényelmet kínál.
Mit tegyünk a jövőben? Először is csökkenteni kell az ország gázfelhasználását. E célból meg kell újítani magát a lakásállományt, például a hőszivattyús rendszerek és a pellettüzelés elterjesztésével. Javítani kell a távfűtés hatásfokát, és korlátozni kell a gáztüzelésű erőművek engedélyezését is. (Ma az engedélyező hatóság csak jogalkalmazó, vagyis az engedélyt ki kell adnia, ha a kérelem megfelel a jogszabályi követelményeknek.)
A következő lépés a felkészülés a hidrogénalapú társadalomra. Ez pillanatnyilag a legésszerűbbnek látszó egyetlen hosszú távú megoldás a fosszilis energiahordozók folyamatos drágulása, illetve forrásaik fokozatos elapadása miatt. Ez talán utópisztikusnak hangzik, de közelebb van, mint gondolnánk, hiszen a technikai alapjai már léteznek a kereskedelemben. Európában nemrégiben szövetségre léptek az energia- és gépjárműipari nagyvállalatok a hidrogénkultúra terjesztése érdekében. Hasonló kezdeményezés körvonalazódik a paksi atomerőműben is.
Ma a rendszerirányító feladata a villamosenergia-termelés és -fogyasztás állandó egyensúlyban tartása. Ehhez nagymértékben hozzájárulhat szabályozható vízbontók mint hidrogénfejlesztők rendszerbe állítása.
Tömegközlekedésünket előbb-utóbb át kell állítani a hidrogénüzemű járművekre, kialakítani a hidrogénkutak hálózatát, és megteremteni mindezek ösztönző rendszerét is. A folyamatot előbbre hozhatja, hogy tulajdonképpen már ma is vízbontásra, azaz hidrogéntermelésre használhatnánk a fölösleges – például a szélerőművek által tervezhetetlenül előállított – villamos energiát. Ezzel megspórolhatnánk a villamosenergia-rendszer szabályozása szempontjából szükséges szivattyús tározós erőmű építését is. Mivel a hidrogén égésekor víz keletkezik, csökkenne a szén-dioxid-kibocsátásunk is.
A tanácsnak például a mezőgazdaságra, a környezetvédelemre, illetve a gazdaságra és az energetikára kellene összpontosítania.
A tanácsnak például a mezőgazdaságra, a környezetvédelemre, illetve a gazdaságra és az energetikára kellene összpontosítania. Magyarország gázfelhasználása* (2008-ban) - 60 százalék épületfűtésre
- 30 százalék áram előállítására
- 10 százalék ipari alapanyagnak
* Együtt 14,5 milliárd köbméter.
Forrás: MEH-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.