Világgazdaság Online

Hayward érdemeit-fogyatékosságait a műszaki, pénzügyi válságkezelésben egyelőre korai lenne megítélni, a kríziskommunikációban azonban bizonyosan számos hibát követett el. A károk bagatellizálásával már a kezdet kezdetén eljátszotta az amerikai közvélemény szemében a szavahihetőségét, utóbb sem tanúsított kellő együttérzést a part menti lakosság szenvedései iránt, a kongresszusi meghallgatáson pedig hiába várt tőle töredelmes tényfeltárást a politikai elit. Mindezt helyette is sikeresen abszolválta a BP elnökhelyettese, a született amerikaiként a hazai médiaterepen otthonosan mozgó Robert Dudley. Hawyward lemondásával most ő veszi át a BP vezérigazgatói tisztét.

A vezércsere kritikusai szerint Dudley egyetlen vezetői kiválósága a jó kommunikáció – a BP orosz leányvállalata élén eltöltött utóbbi nyolc éve ugyanis kudarcok sorozata. A BP 2002-ben kivételes helyzetben tudhatta magát az orosz energiapiacon: külföldi befektetőként egyedül mondhatott magáénak komoly gázkoncessziót. Egészen pontosan fele részben: a Kovikta-mező kiaknázási jogát a TNK-BP vegyes vállalt nyerte el, amelyet csak 50 százalékban tulajdonolt a BP, 50 százalékán három nagyhatalmú orosz oligarcha, Mihail Fridman, Viktor Vekszelberg és Len Blavatnyik osztozott. A közép-szibériai Irkucktól északra húzódó Kovikta gáztartalékait a BP szakértői hatalmasra, 2000 milliárd köbméterre becsülték, ráadásul a fekvése értékesítési szempontból is stratégiai fontosságú: könnyen lehet innen Kínába exportálni.

Probléma „csupán” kettő volt: az orosz energiafelügyeleti hatóságok folyamatosan hátráltatták az engedélyezési eljárást, a koncesszió meghosszabbítását újabb és újabb feltételekhez kötötték, magára a gázexportra pedig az állami tulajdonú Gazpromnak monopóliumot biztosítottak. Másrészről a TNK-BP társtulajdonosai fúrták Dudley elnök-vezérigazgatói pozícióit.  kétfrontos harcból lehetetlen lett volna győztesen kikerülni, ezért 2007-ben Dudley huszáros megoldásra szánta el magát: a Kovikta kitermelési projektjébe bevonta volna magát a Gazpromot, amely cserébe kiszorította volna az akadékoskodó oligarchákat a TNK-BP vezetéséből.

A Gazpromnak kínált alku azonban totális félreértésnek bizonyult: az orosz állami energetikai vezetők ugyanis az oligarchákat választották szövetségesül, hogy a BP-től megszabaduljanak. Dudley helyzetét tovább rontotta, hogy nem látta be nyomban a kudarcát, egy londoni bíróságon beperelte a TNK-BP társtulajdonosait, a bírósági döntésnek azonban Oroszországban nem tudott érvényt szerezni. Ekkor politikai kapcsolatihoz folyamodott: magát Gordon Brown miniszterelnököt kérte fel közbenjárónak, a misszió azonban kudarcba fulladt. Dudleyt 2008 szeptemberében kitoloncolással felérő rendőrségi akció keretében kényszerítették távozásra Oroszországból. Helyét a TNK-BP élén – az orosz energetikai minisztérium megelégedésére – Mihail Fridman vette át, aki a Kovikta-gázmező koncessziós jogát a legfrissebb híradások szerint visszajuttatta az orosz államnak.