Veszélyben a Hoover-gát

A súlyos környezeti problémák mellett pár évtizeden belül igen komoly energetikai vonzata is lehet az Egyesült Államok délnyugati részén meghatározó jelentőségű Colorado folyó vízhozama csökkenésének. A jelenleg mintegy 2300 kilométer hosszan kanyargó vízfolyás ugyanis amellett, hogy ellát mintegy harmincmillió embert ivó- és öntözővízzel, a Hoover-gát és a rá épülő erőmű révén biztosítja a környező három állam, Arizona, Nevada és Kalifornia ipari üzemei áramszükségletének jelentős részét is.

A 240 méter mély Black-kanyonban létrehozott, a világ egyik legnagyobb méretű gátjának megépítésével sikerült megzabolázni a kiszámíthatatlan, gyors sodrású, ingadozó vízhozamú Colorado folyót, amely árvizeivel évente fenyegette a környezetét. Ráadásul a gát mögött felduzzasztott, 639 négyzetkilométer területű Mead-tó révén a száraz, sivatagos területen létesült egy mesterséges víztározó is, amely kiválóan alkalmas vízi sportokra, biztosítja a vízellátást, és hatalmas párolgó felületként némileg javítja a levegő páratartalmát is.

Az éghajlatváltozás és a túlzott vízkivétel miatt azonban drasztikusan csökken a Colorado vízhozama, így egy kutatás szerint 2057-re akár teljesen kimerülhet nem csak a Mead-tó mint víztározó, hanem a többi hasonló létesítmény is. Márpedig ha nem lesz mit felduzzasztani, akkor a Hoover-gát turbinái is leállnak.

A Colorado Egyetem kutatói tényekkel támasztották alá, hogy egy évtized alatt közel felére csökkent a folyón épült víztározók feltöltöttségi szintje, ez igen aggasztó tendencia. Amennyiben ez a folyamat nem áll meg, úgy már a következő évtizedben korlátozni kell az ipari és mezőgazdasági célú vízkivételt, s át kell alakítani a teljes térségbeli vízgazdálkodási és energetikai rendszert is.

A Colorado kiszáradása beláthatatlan következményekkel járhat, főleg a legnagyobb haszonélvezőjére, a tőle alig 40 kilométerre elhelyezkedő, a kietlen nevadai sivatag kellős közepén álló Las Vegasra nézve. A turisták millióit fogadó neonvárost is ez a monstrum látja el villamos energiával, illetve a tározóból nyerik az ott felhasznált ivóvíz döntő hányadát is. Ez utóbbit egy bonyolult távvezetékrendszeren, többszöri átemelés után juttatják el a fogyasztókhoz.

Az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság idején épült, az Egyesült Államok 31. elnökéről, Herbert Hooverről elnevezett 221 méter magas gát legfontosabb feladata annak idején az volt, hogy fellendítse a nyugati part iparát, ráadásul a grandiózus építkezés néhány évre megoldotta a térség munkaerő-piaci gondjait is. Amilyen nagy sikert hozott az első nagy gazdasági világválságból való kilábalás során, annyira súlyos problémát jelenthet a vízhiány miatti ellehetetlenülése következtében. Az 1935-ben üzembe helyezett, eddigi pályafutása során többször is korszerűsített és megnövelt kapacitású (jelenleg 2,08 gigawatt teljesítményű) erőmű pótlása nem lenne egyszerű feladat, pláne most, az újabb pénzügyi és gazdasági válság időszakában. Márpedig ha tényleg beigazolódnak a kutatók jóslatai, akkor mihamarabb meg kellene kezdeni az alternatív energiatermelés lehetőségeinek a kidolgozását, hiszen a kiépítésekre is időt kell fordítani.

A víz helyett a nap a megoldás?

Természetesen a legkézenfekvőbb megoldás, a nukleáris erőművek létesítése mellett szóba jöhet a megújuló energiaforrások használata is. A legmerészebb elképzelések szerint – mivel a nevadai sivatagban igen nagy a napsütéses órák száma (átlagosan napi 10 óra egész évre vetítve) – akár óriási méretű napenergia-telepek segítségével is pótolni lehetne a vízenergia-hasznosítás ellehetetlenülése miatti kiesés legalább egy részét.